Színeződő lombok

A lombhullató növények októberben már színes pompába öltöznek, hogy őszi díszüket megmutassák, még mielőtt lombjukat veszítik. A lomb színeződése egyben azt is jelzi, hogy az eddig levelekben tárolt tápanyag ilyenkor a jövő év levélkezdeményeibe vándorol, a rügyekbe, melyekből a következő tavasszal a lomb újra kifejlődik majd. A lombhullás folyamata egyrészt növényfajonként is változó, de időjárásfüggő is. Hosszú, enyhe ősz esetén a levelek fokozatosan hullnak csak le, aminek hátránya, hogy több menetben kell összegyűjtenünk azokat a fák és cserjék alól. A hirtelen beköszöntő egy-két fagyosabb éjszaka azonban egy adagban is a földre parancsolhatja a leveleket, amit így egyszerre összegyűjthetünk.
A lomb összegyűjtése több szempontból is fontos. Ha a füvet napokig, vagy még tovább lombszőnyeg borítja, az alatt befülled, kipusztul a fű. A fűféléknek a telelés egyébként is problémás, a hónyomástól is fagykárok keletkezhetnek a pázsiton, ezért a télire készülő fűfélék kondícióját ne rontsuk azzal, hogy a lehulló lombot hagyjuk napokig rajta állni.

A lomb összegyűjtése, komposztálása, vagy a területről lehordása növényvédelmi szempontból is lényeges. Nyár végére a kórokozók, kártevők felszaporodnak, és a lehulló levelek elhordásával ezek számát is megritkíthatjuk, ami a jövő évi növényvédelmi munkák csökkentésére ad némi lehetőséget. Persze csak akkor, ha a szomszédság is így tesz. Amennyiben elhanyagolt kertekkel van a portánk körülvéve, akkor ezek az apró praktikák csak szélmalomharcnak bizonyulhatnak.

Betakarítás, teleltetés

Az időjárástól függően az év utolsó fűvágását is októberben végezzük el. A helyes vágási magasság beállításától jelentősen függ a gyep telelésének a sikere. Ha túl alacsonyra vágjuk, akkor könnyebben szenvedhet fagykárt a gyep. Ha túl magasra hagyjuk, akkor a hótakaró fogja a földre fektetni, és az egymáson fekvő nedves fűszálak a tavaszi felmelegedéskor rothadásnak indulhatnak. A gyepünket alkotó fűféléktől függően az októberi utolsó nyíráskor úgy állítsuk be a gép vágási magasságát, hogy a csomósodási pontok felett minél magasabbra vágjuk a szálakat, de ne annyira magasra, hogy a földhöz nyomva azok sok rétegben feküdjön egymásra. Általában az 5-6 centiméteres magasság az ideális.

Sok kedvelt díszcserje van hazánkban, amelyek kiültetést követően egy-két évig fagyérzékenyek, később megerősödve már biztonsággal tűrik teleinket. Ilyen a selyemakác, a füge, a gránátalma és még sorolhatnánk. Ezek ágait célszerű összekötni, papírral betekerni, végül textillel, kenderzsákkal becsavarni. Fóliás borítást semmiképp ne használjunk, mert az nem szellőzik, és a bent lecsapódó pára indította folyamatok, valamint a műanyag fólia alatti nagy hőingadozás nagyobb kárt okozhat, mint hasznot. Egy-egy napsütéses téli napon fölszökhet a fólia alatt a hőmérséklet, és a növény tavaszt érezve megindítja nedvkeringését, ami elfagyáshoz vezet, ha ismét mínuszok jönnek. Tehát a fóliát kerüljük.
A hónap végéig a téli tárolásra szánt késői zöldségeket is érdemes betakarítani, és tárolni. Ilyen a sárgarépa vagy a fejes káposzta, sütőtök. Tárolásra csak a teljesen ép, kártevő és kórokozómentes példányok alkalmasak. A sérülteken megtelepedő tárolási kórokozók napok alatt teljesen tönkretehetik a teljes tárolt állományt.

Nzr

http://ezermester.hu/cikk-3937/Honaprol_honapra_a_kertben___Oktober