TE IS LEHETSZ BIO
KERTÉSZ.JÁRJ
A TERMÉSZET ISKOLÁJÁBA!
Ha kerted bio módszerekkel szeretnéd
művelni, legjobb ha először néhány természeti alapszabályt
újra átismételsz. A bio kertészkedés azt jelenti, hogy ismerve a
természet törvényeit, ezeket a kertben is érvényesülni hagyjuk,
s alkalmazzuk.
A
természetes körforgás: hagyd
érvényesülni a természet folytonos megújulásának törvényét
saját kertedben. A biokertész munkáját az állatok és növények
baráti együttese segíti. A növényvédelmet természetes
anyagokkal oldd meg! Vetésnél ügyelj a jó és rossz növényi
szomszédságokra! Minden anyagot ami a kertben terem
hasznosítani kell, a fogyasztásra alkalmatlan növényi részeket,
hulladékot komposztálással visszaforgathatod.
A biotechnológiával
termelt zöldség –és gyümölcs egészséges, tápláló és
gyógyító hatású!
Próbáld ki!!!!!!!!!!!!
Mitől
bio a kert?
A telepítés
előtt érdemes
megmérnünk talajunk kémhatását, hiszen a dísz- és
zöldségnövények eltérő érzékenységet
mutatnak a lúgos vagy savanyú talajok iránt. A talaj pH
értékét mésztartalma alapján állapíthatjuk meg, a semleges
talaj 7 pH értékű, ha több
meszet tartalmaz, lúgosabb, ha keveset, savanyú. A zöldségnövények
többsége a semleges talajt kedveli, a burgonya a savasabbat, a
káposztafélék pedig a lúgosabb talajban fejlődnek
megfelelően, őrzik meg a kártevőkkel
szembeni ellenállásukat. A
dísznövények közül a meszesebb talajt például a lonc, az
iszalag, a kankalin, az orgona, a savanyú talajt a kankalin, a
liliom, a som, a magyal kedveli. Mész hozzáadásával
javíthatjuk a túl lúgos, savanyú talajt, és istállótrágyával
közelíthetjük pH értékét a semleges érték felé. Egy kerten
belül különböző talajtípusokat
alakíthatunk ki, ezt a gazdagabb ökológiai rendszer kialakításához
célszerű is megvalósítanunk. A
rosszabb vízelvezetésű kertrészeket,
ha nem tudjuk megfelelő talajműveléssel
javítani, egy lefektetett, lyukacsos, gyűjtő
csővezeték segítségével
kell mentesítenünk, vagy erre a helyre kell telepítenünk kerti
tavunkat, vízinövény kultúránkat. A lejtős
területeket teraszos
műveléssel
hasznosíthatjuk a legjobban, de sok helyen alkalmaznak
kiegészítésként növényekkel befuttatott szélvédő
építményeket is. A kerten
belüli sövények telepítése mind a tér tagolását, mind az
alacsonyabb növények védelmét szolgálják. Lejtős
területen vigyáznunk kell
telepítésükkor arra, hogy ne akadályozzák a levegő
áramlását. Amennyiben
szomszédunk "vegyszeres kertész", hasznos, ha a közös
kerítésrészt sövényezzük, illetve ha zöldségeinket kertjétől
távol neveljük. A modern
bio kert állandó vízellátását leginkább a talaj alatt
kiépíttetett vezetékrendszerrel érhetjük el. Azokban a
kertekben, ahol nincs vezetékes víz, feltétlenül fontos megoldani
az esővíz
tárolását, de ez a módszer minden kert előnyére
válhat, hiszen az esővíz
értékesebb vízforrás, mint a tisztított, klórozott vezetékes
víz. A bio kert a dísznövények, a zöldségek, a gyümölcsfák,
a pihenést segítő gyepfelület,
esetleg a kis kerti tó harmonikus egysége. Ebben a kerttípusban az
őshonos dísznövények
nem csupán esztétikai igényt elégítenek ki, elsősorban
a növényvédelmet
szolgálják. Vonzzák a hasznos és a káros rovarokat, madarakat,
és segítik a "letelepedésüket". A kert biológiai
egyensúlyának kialakulásához szükség van a zöldségeinkre
káros élőlények
megtelepedéséhez is. A vegyszeres zöldségültetvényekben
nincsenek növénytársulások, van pár sor kukorica, krumpli,
hüvelyesek, néhány gyümölcsfa stb. Mindegyiknek
"specializálódott" élősködői
vannak. Természetes, hogy ha
a kártevőknek nincs jelen a természetes
ellensége, vegyszerrel kell védenünk növényeinket. A vegyszerek
a műtrágyák
mellett még a talajt is mérgezik, ezért nem jók a hagyományos
kertek. Velük szemben az ésszerűen,
következetesen tervezett,
kialakult bio kert a maga változatos élővilágával
a természetes állapotokat idézi, hasznosítja az élővilág
fennmaradását szolgáló ökológiai törvényt. Egy kert
kialakítása, növénytársulásának összeállítása, a telepítés
nem nélkülözheti a megfelelő tárgyi
felkészülést, a szakmában való elmélyülést.
» Az ökológiai növénytermesztés
alapelvei
A
növénytermesztés alapja a humuszban gazdag talaj. Az ökológiai
gazdálkodás módszerei biztosítják a megfelelő humuszháztartást.
A tápanyagutánpótlás ökológiai módon történik pl.
zöldtrágyával, komposzttal, istállótrágyával. A könnyen
oldódó műtrágyák alkalmazása tilos.
A
gyomszabályzás történhet hőközléssel, mechanikus módon, kézi
munkával, valamint olyan agrotechnikai módszerekkel, mint
vetésforgó, vegyeskultúrák termesztése, zöldtágyázás,
talajművelés. A madarak és más hasznos élőlények védelmével
megakadályozható a kártevő rovarok támadása. Szintetikus
előállítású növényvédőszerek és gyomirtók nem
használhatók.
A
vetőmagnak és palántának ökológiai gazdálkodásból kell
származnia. Csávázott, valamint génmanipulált szaporítóanyag
felhasználása nem engedélyezett.
Biozöldség
csak talajon termeszthető. Kőzetgyapotos, hidrokultúrás,
táplálófilmes termesztés, illetve hasonló technológiák nem
engedélyezettek.
Az
ökológiai gazdálkodást teljes mértékben szabályozza az EU
2092/91-es rendelete. A Bio Ernte Ausztria magán-feltételrendszere
kiegészíti a rendeletet és egyes kérdésekben szigorúbb annál.
Az előírások betartását az arra feljogosított ellenőrző
szervezet rendszeresen, évente legalább egy alkalommal vizsgálja.
G .
Hamilton: Az élet kertje (Officina Nova 1993.) című
művének felhasználásával
készült. A bio kertészkedés teljesebb megismerését egyebek közt
ez a könyv is segítheti. Ajánlható irodalom még G. Franck:
Öngyógyító kertészet című könyve
(Mezőgazdasági
kiadó 1981.), Tamás E.: Biokertészek könyve (Agricola kiadó
1992.) és a Bio kultúra Egyesület (Bp. II. Kitaibel Pál u. 4.)
kiadásában napvilágot látott Bio gazda című
könyvsorozat kötetei. Az
egyesület munkatársai az érdeklődőknek
személyes szaktanácsadással,
eligazítással is szolgálnak.
Alapgondolatok.
Biológiainak szabály szerint egy olyan
kertművelési rendszer számít, amely mérgező anyagok nélkül
dolgozik, vagyis mérgező anyagok nélkül küzd a kártevők,
kórokozók és a gyomok ellen. Természetesen műtrágyát sem
használ. Aki a biológiai kertművelést válassza, nem használ
mérgeket, de még távolról sem használ ki minden lehetőséget
természetes teljes értékű élelmiszerek termelésében. A
környezetkímélő eljárásokkal ápolt kerthez alapvetően
újszerűen kell viszonyulni. A kertet –a természet törvényei
szerint – élő állatvilág népesíti be. Itt minden élőlény
többé- kevésbé hasznos lesz, mert ismerve életfeltételeiket,
figyelembe is vesszük azokat. Még a kártevők is tehetnek jó
szolgálatot nekünk, mert megjelenésük figyelmeztet
mulasztásainkra, hibás lépéseinkre. Ez a biológiai egyensúlyra
törekvő kertművelési eljárás, a kertészt gondolkodásra
készteti, s további feladatok elé állítja. A kert növény -és
állatvilágával, mikroflórájával és –faunájával önmaga
gondoskodik belső egyensúlyáról, feltéve, ha ezt egyáltalán
lehetővé tudjuk tenni. A kert számára segédeszközöket
alig-alig kell vásárolnunk. Egyedül a növényzet növekedésével
olyan talajt teremtünk, amelyben aktív növényi és állati
mikrovilág tevékenykedik, biztosítva a magasabb rendű növények
életfeltételeit. Meg kell tehát tanulnunk, összefüggésekben
gondolkodni, és egy józan, átgondolt ismeretet kell elsajátítani.
Példa a természet.
Ennek a kerttípusnak mintája a
háborítatlan, romlatlan természet. Ez az érvényes tankönyv. Ez
arra tanít minket, hogy ahol gazdag növénytársulások vannak
erdőn, mezőn, réten, minden növény kölcsönhatásban van
egymással, a növénytársulások környezetükkel, de úgy, hogy a
társulás tagjai önkényesen nem cserélhetők. Ahol a növény
életfeltételei adottak a természetben, sehol sem akadunk
monokultúrára, sehol nem találunk csupasz, növények által be
nem népesített vagy takaratlan talajfelületet. Mindazokat a
folyamatokat, amelyek a természetben nyilvánvalóan észlelhetőek,
lemásoltuk, kerti viszonyokra alkalmaztuk. A növényeket úgy
válogassuk össze, hogy a partnernövények szomszédsága előnyös
hatást fejtsen ki, kártevőiket és kórokozóikat kölcsönösen
riasszák. A szomszédokat tehát körültekintően kell
megválasztanunk. A jókat alkalmazzuk, a rosszakat kerüljük!
A váltakozó soros
termesztés gyakorlata.
Itt figyelembe vesszük az egyes növényfajok
számarányait, növekedési formájukat, növekedésük ütemének
legfontosabb kérdéseit, és az előnyösnek bizonyuló
növénytársulásokat. Az így kialakított vegyes kultúra egyben
egy rendkívül egyszerű fáradságmentes és ingyenes növényvédelmi
eljárás. Tudatosan elhagyjuk az ágyásokba ültetett monokultúrát,
és áttérünk az egysoros művelésre, amelynél a javasolt
növények megfelelő távolságban állhatnak. Amilyen fontos a
növények felszíni egymásra hatása, legalább olyan szükségesek
a számunkra ugyan láthatatlan, de a növények gyökérzónájában
észlelhető kölcsönhatások. Ezeket a gyökérzet által
kiválasztott anyagok okozhatják, de ezenkívül az a jelenség is,
hogy minden növényfaj a rendelkezésre álló tápanyagok más- más
csoportját hasznosítja. Az itt ismertetendő egysoros művelés
esetében a növények egymás utáni sorrendje mellett, figyelembe
vesszük a talajrétegben élő mikroorganizmus csoportok
váltakozását is. Mit kell először is mit kell tennünk? Elég
nagy sorközöket alakítunk ki, hogy a csupasz talajfelületet az
egész esztendő folyamán komposzttal takarhassuk. A kertből
származó minden anyagból komposztot készítünk, és újra
hasznosítjuk. Ilyenformán a növények folyamatos tápanyagellátása
és trágyázása azt jelenti, hogy csak magával a műveléssel
felépítünk és állandóan fenntartunk egy humuszban gazdag
talajréteget.
A nemkívánatos szomszédságok.
A helyesen összeválogatott növények
esetében világosan megállapítható, hogy azok egymás növekedését
elősegítik. A helytelen szomszédok azonban egymás növekedését
gátolják, emiatt ezeket a társításokat kerüljük! Van néhány
nemkívánatos szomszédság, ezekre ügyeljünk!
Ilyenek:
Bab és hagyma
Káposzta és hagyma
Petrezselyem és fejes saláta
Sárgarépa és paradicsom
Burgonya és hagyma
A spenót nem jó előveteménye a
sárgarépának, a mángoldnak és az új-zélandi spenótnak. Ha az
ember erre a néhány hátrányos kombinációra ügyel, sok hibát
már nem követhet el.
A zeller és a paradicsom mint riasztó
növények.
A zeller az összes káposztaféle hernyóit
elriasztja. A kései káposztafélék mellett a zeller nem minden
esetben képez nagy gumót.
A zellerhez hasonlóan a paradicsom is
kiváló védő-, és riasztónövény. Ezért a paradicsompalánták
közé a sorba egyéb veszélyeztetett növényféléket ültethetünk.
Ez az ingyenes és sok munkát megtakarító védekezési forma a
környezetet sem szennyezi.
Minden növénynek meg van a maga
meghatározott ható-, és illatanyaga, s ezek időnként számunkra
is érzékelhetőek. A rovarokat ezek az illatanyagok tájékoztatják,
így keresik azokat a növényeket, amelyek a tojások lerakására
vagy táplálkozásra alkalmasak. Így válnak tehát számunkra
kártékonnyá.
Ha azonban kultúráink szomszédságában
egészen más illatú és attól eltérő anyagokat kiválasztó
növények vannak, akkor ezek a rovart megtévesztik. Az itt keveredő
illatkombináció eltereli őket, és további keresésre
kényszerülnek. Bár számunkra láthatatlan, a növények
kölcsönhatása még a gyökérzónában is döntő jelentőségű.
A helyrevetés előnyei.
Az egysoros művelés előnyeihez tartozik
az is, hogy a különböző sorok érési és szedési időpontjai
mindig más-más vetési időt adnak az utánuk következő kultúrák
esetében is. A megüresedett sorokba kényelmesen, biztonságosan és
közvetlenül elvethetünk olyan zöldségféléket is, amelyeket
eddig mint előnevelt palántákat ültettünk.
A saláta korai kultúra, az állandó
helyre való vetésre rendkívül alkalmas. Ugyanabba a sorba vessünk
mindig retket is, mert ezt a saláta megóvja a földibolha
kártételétől. A saláta megfelelően kiritkítva biztosan
növekszik. A közvetlenül helyre vetett kultúrák esetében mindig
a vetett növények előnyét állapíthatjuk meg az ültetettekkel
szemben, még azonos vetési, illetve ültetési idő mellett is. A
vetett kultúrákon se kártevők, se kórokozók nem mutatkoznak, és
mindazok a problémák, amelyek épp a saláta esetében
felmerülhetnek, kezdettől fogva fel sem lépnek, ha az ember a
magvakat közvetlenül a kert talajába veti, és a későbbiekben
még ismertetendő módon a főkultúra mellé vethető gyógy- vagy
fűszernövényeket alkalmaz.
Nincs többé gond a vetésforgóval.
A vegyes kultúrával dolgozó kertésznek
szinte alig kell arra gondolnia, hogy a helyes vetésforgórendet
megtartsa. A vegyes kultúrás kertet teljesen egységesen trágyázzuk
úgy, hogy a kertésznek a trágyázáson és a vetésforgón alig
kell a fejét törnie, és minden növény egészségesen fejlődik.
Amikor az ember már beletanul a vegyes kultúrába, mindez sokkal
egyszerűbb lesz. A vegyes kultúrás kert beosztása azt jelenti,
hogy az ágyak helyett sorokba vetünk, ültetünk, éspedig egy
előre meghatározott beosztásban, amit az év folyamán már nem
változtatunk meg! Az egyes sorok termésének leszedése után a
kertésznek mindig meg kell fontolnia, hogy érdemes-e még valamit
vetni, azaz hogy az illető zöldségféle hozhat-e még termést a
fagyok beálltáig.
A mustár mint köztes
növény.
Amikor már egy mégolyan rövid
tenyészidejű zöldségfélét sem érdemes vetni, a mustármagok
még kikelnek, sőt egy csekély növekedéssel is számolhatunk. Az
előzőleg csak fellazított talajba a két sor közötti teljes
szélességben mustárt vetünk, amely részben az imént keletkezett
lyukakba hullik, míg a fennmaradókat a gereblyével könnyedén
betakarjuk. A mustármag néhány nap múlva kikel, és vastag zöld
takarót alkot. Ezzel a lehető legjobban gondoskodtunk a talajról.
A növénykék szépen kizöldellnek, a gyomokat elfojtják,
gyökereik pedig mélyebbre hatolnak, mint azt gondolnánk, a levelek
a talajt árnyékolják, és amennyiben a mustár nem virágzik
kevesebb vizet párolgat, mint a takaratlan talaj. A mustárvetemény
a nedves talaj fölött árnyékoló takarót alkot. A mustárnak a
kertben különös előnyei vannak. Egyetlen más növényt sem olyan
könnyű vetni és kezelni, mint a puha mustárt.
A tél beköszöntésekor javarészt
különböző magasságú, zöld mustársorokat találunk; néhány
sort levelek takarnak, és vannak még sorok, amelyekben télen
szedhető zöldségek teremnek. Tavaszig az egész zöldtömeg
elkorhad, hacsak nem hóban különösen gazdag tél volt, és a
hótakaró novembertől februárig megmarad. A megfagyott zöld
mustár könnyű védőfátyolként fekszik a talajon, és a
zöldségnövények saját hulladékából származó levélanyag
átfagyott, korhadó tömege takaróként fedi a sorokat.
Korai termést tél alá vetéssel.
A tél elején kell egy olyan időpontot
keresni a vetéshez, amikor már a talaj egy kissé fagyos, tehát
legkorábban novemberben. A magok ekkor már nem tudnak kicsírázni.
A föld a vetés idején lehetőleg gyengén fagyos és száraz
legyen. Mindig talajjal takarjuk a magvakat, sohase tőzeggel, mivel
az rendkívül erősen tartja a hideget. Ezek a vetemények azután
előbb kikelnek, mint ahogy a talajra léphetnénk. Bizonyíthatóan
akár háromhetes növekedési előnyük is lehet. A tél alá
vetéshez olyan zöldségféléket kell választanunk, amelyek a
kelés után nem túl érzékenyek a viszonylag alacsony
hőmérsékletre. Erre a célra beváltak a legkorábbi fejessaláta-
és sárgarépafajták, a spenót, a póréhagyma, a feketegyökér,
a petrezselyem, a karalábé, mert ezek nem szöknek szárba, ha
alacsony hőmérséklet éri őket. Ezeket a feltételeket figyelembe
véve, már a tél elején a petrezselymet és a hagymát is
vethetjük.
Kedvező hatású szomszéd növények.
Bab-káposztafélék
Káposztafélék-cékla
Paradicsom-petrezselyem
Paradicsom-hagyma
Paradicsom-káposztafélék
Paradicsom-zeller
Paradicsom-bokorbab
Karotta-hagyma
Pasztinák-hagyma
Saláta-retek
Saláta-bab
Saláta-uborka
Saláta-bokorbab
Saláta-cékla
Saláta-mángold
Borsó-káposztafélék
Borsó-zeller
Zeller-káposztafélék
Uborka-káposztafélék
Burgonya-késői káposztafélék
Burgonya-borsó
Burgonya-lóbab
Mindig zöldellő
növénytömeg és talajtakarás.
A biológiai szemlélettel gondolkodó
kertész tudja, hogy egy növény növekedése, egészsége és
hozama attól függ, hogy mennyire humuszgazdag és élő a talaja.
Gyengébb talajok esetében a talajjavítás az első feladat, hogy
állandó és gazdag növénytömeget tudjunk előállítani. Az
átgyökeresedett és árnyékolt talaj már korán és folyamatosan
szállítja a tápanyagokat a növények számára, s ezek növekedve,
majd elpusztulva szabaddá válnak a talajban zajló átalakulási
folyamatok számára. A növényi gyökerek helyén levegő- és
vízszállító pórusok alakulnak ki. Mindkettő szükséges a
tápanyagszállításhoz és- cseréhez. Röviden az élet
fenntartásához. Ezt a talajfelületet nem szabad csupaszon hagyni,
hanem takarni, árnyékolni és ezáltal védeni kell. A számunkra
olyan fontos giliszták is ebből a takaróanyagból veszik
táplálékukat. A folytonosan zöldellő növényzet kialakítása,
fenntartása és a talaj takarása, illetve a felületi
komposztfelépítése azok az eljárások, amelyek a talajt
figyelemre méltóan és tartósan javítani tudják.
Elővetemények.
A még csupasz sorközöket, ahol korai
kultúra sincs, takarjuk valamilyen előveteménnyel! Önként adódik
a megoldás, hogy amikor spenótot és egyéb korai zöldségféléket
vetünk, a még csupaszon maradó felületeket gyógy- vagy
fűszernövényekkel gyökereztessük át, hogy az a felületet
árnyékolva a talaj víztartalmát megőrizze. Erre a célra
különösen jól bevált a mustár.
A mustár.
A gyorsan csírázó mustárt meglehetősen
sűrűn vessük! Néhány napon belül a növénykék rendezett,
tömött, zöld felületet képeznek, és minden elvárásunknak
megfelelnek. A mustár mint elővetemény mindig rendkívül kedvező
hatású: gyökereivel jól átszövi a talajt, visszatartja a
nedvességet, elriasztja a csigákat és más kártevőket, és az
sem elhanyagolható szempont, hogy szinte fáradtság nélkül
eltávolítható, ha a sorba vetni vagy ültetni szeretnénk.
A mustárvetést az eddig még nem
hasznosított sorokban fokozatosan leváltjuk, amikor helyette más
kultúrákat vetünk vagy ültetünk. Jó tenyérszélességűnél
amúgy sem kell magasabbra nőnie, mert a forgóban csupán
előveteményként használjuk. A mustár után bármilyen növényfaj
következhet anélkül, hogy vetésforgógondok adódnának,. Hiszen
előveteményként, de köztesként is regeneráló hatása van. Ha
tehát utána egyéb zöldégfélét akarunk vetni, a mustárt
egyszerűen lesaraboljuk és a talaj felszínén hagyjuk. A
talajfelszínen hagyott mustár nem zavar, ha vetés előtt barázdát
húzunk, és akkor sem, ha ültetés előtt a palánta számára
lyukat készítünk.
Összegezve azt mondhatjuk a mustárról,
hogy riasztja a kártevőket, a gyökérmaradványai gazdagítják a
talajt, ösztönzi a talajéletet, elriasztja a fonalférgeket,
különösen a burgonyáét. Ezért nagyon értékes a teljes
sorszélességben vetett mustár.
A lóbab.
A lóbab nagyon jól felhasználható
mindazon zöldségfélék előveteményeként, amelyek később
kerülnek kiültetésre, s amelyek fokozottan tápanyagigényesek. A
lóbab, mint a pillangósok általában, nitrogéngyűjtő, a mélyre
hatoló gyökerein található csomókban élő baktériumok megkötik
a levegő nitrogénjét, s azt a növények számára felvehetővé
teszik. Előveteményként természetes nitrogéntrágyázást
jelent. A tavaszi fagyok nem ártanak neki, emiatt a lóbabot nagyon
korán el lehet vetni. 30-40 cm magasra hagyjuk megnőni és azután
lesaraboljuk, zöldtömege még elég lágy, és gyorsan elkorhad. A
lóbab a paradicsom-, az uborka,- és a káposztaféle esetében is
kivétel nélkül sikeres volt előveteményként.
Egyéb elővetemények.
Természetesen a kertészkedés
gyakorlatában más előveteményeket is alkalmazhatunk, például a
zsázsát és egyéb gyógynövényeket. A zsázsa éppoly gyorsan
nő, mint a mustár, de nagyon agresszív gyógynövény. Ha az
uborkát megelőzve zsázsát vetnénk, hamarosan azt tapasztalnánk,
hogy az uborka rövid idő után kipusztul. Sohasem szabad kétszer
egymás után ugyanabba az edénybe vagy sorba zsázsát vetni, mert
önmagát sem tűri. Ezzel szemben a facélia közömbös hatású,
gyors növésű talajtakaró elővetemény lehet. A facélia egy
régi, majdnem feledésbe ment növény, amely pedig a kert számára
rendkívül értékes. Finom apró magvait már kora tavasszal
vethetjük. Szakaszosan, egész évben is vethető. A sorközök jól
bevethetők vele. A facéli anövénykék gyorsan finom, könnyű
szőnyeget alkotnak, árnyékolják a talajt. Levelei közt az esővíz
könnyen átcsorog, jó harmatfogó, virágjának kék színe pedig
kellemes színfolt. Hosszú ideig virágzik, átható illata vonzza a
gyümölcsfák és virágzó zöldségfélék beporzásához a
rovarokat. A felettük többször látható, csoportosan repülő
zengőlegyek pedig a levéltetvek ellenségei. Tojásait is
pusztítják, így értékes segítséget nyújtanak. A levágott
növények a sorközökben jó talajtakaró komposztot adnak.
Talajápolás
és komposztálás.
Mi árt a talajnak?
-őszi ásás után egész télen át,
takaratlanul, üresen fekszik.
-évközben nem védjük a napsugárzástól,
erős esők, záporok hatásától.
-a nem megfelelő időben, és a nem
megfelelő anyaggal való trágyázás
-hideg, kemény öntözővíz
-a taposás
-nehéz munkagépek
-vegyszerek.
A talajéletet fel kell építeni. Komposzt
és felületi komposzt alkalmazásával.
Felületi
komposztálás
Az erdőt kell példának tekinteni. Ott
egész évben takarja a talajt a lehullott lomb, a fák koronája
pedig véd a napfény és erős esők káros hatása ellen. A kertben
ezt megoldhatjuk talajtakarással. Erre legjobb a friss szerves
anyag. Használhatunk még előkomposztált állati eredetű
mellékterméket, és minden korhadó, komposztálható szerves
anyagot. Ne használjunk tisztán szalmát és tőzeget.
A vegyes kultúrás zöldségesben a
spenót kiváló felületi komposzt. A levelek árnyékolják, védik
a talajt. A giliszták pedig táplálékot találnak. A további
réteget vadnövények, magnélküli gyomok, gyógynövény, és
betakarított zöldségek maradványai képezhetik. A legfelső réteg
a fű kaszálék is lehet. Ezt ne túl vastagon alkalmazzuk, mert
befülled, és rothadni kezd. Legjobb a különböző nyesedékeket
összekeverni.
Ebbe a keverékbe tegyünk:
-
bodzát, riasztja a pockot, vakondot.
-
giliszta űző varádicsot, riasztja a férgeket és sok káliumot
hoz a kertbe.
-
zabszalmát, levegőssé teszi a nyesedéket.
-mustár,
fonálféreg riasztó.
-üröm
és csalánfélék, féregriasztók és magas a nitrogén tartalmuk.
Az így kialakított réteg véd az esőzés
káros hatásától, nyugodtan járhatunk rajt, és tápanyagul is
szolgál. Ezzel a módszerrel kialakítható a humuszban gazdag
talajréteg. Ebben jól érzik magukat a különböző élőlények,
mikroorganizmusok, és ellátják a növényeinket ásványi és
tápanyagokkal.
Komposztálás.
A felületi komposztálás mellett a
legfontosabb a jó komposzt, amit prizmában, veremben, illetve
tartályban állítunk elő. A felületi komposztálásra alkalmatlan
anyagokat komposztáljuk. Minden hulladékot vigyünk a komposztra,
mert értékes alapanyag. Ha van aprítógép, szecskázzuk össze,
és rétegezzük. A rétegek közé tehetünk állati trágyát,
szaruforgácsot, csontlisztet. Kedvező körülmények esetén, 6-8
hét múlva, barna, durva mulcs komposztot kapunk. A letisztított
ágyásokra már ősszel kiteríthetjük. Így pótoljuk vissza a
tápanyagot. Ne tegyünk a komposztra: -beteg növényi részeket,
-burgonyaszárat, -főtt konyhai hulladékot, -tarackosok gyökerét,
orgonalevelét, diófa levelét, -üveg, műanyag, fém, -egyéb le
nem bomló hulladékot. Természetesen műtrágyát sem. Fák és
cserjék nyesedékét, kérgét nem szabad felaprózás nélkül a
prizmába rétegezni. A kéreg lignint tartalmaz, mely a baktériumok
számára nehezen leépíthető. Felaprózás után hasznos is lehet,
mert javítja a szellőzést.
-Az állati eredetű trágyákat is
komposztáljuk a kiterítés előtt.
-Tőzeget ne használjunk.
Ha tartályt használunk, akkor is
érintkezzen a talajjal. Fontos a komposztáló levegővel való
ellátása is. A prizmába és verembe tegyünk szellőztető
csöveket, készítsünk lyukakat a halomba. A tartályt fúrjuk ki.
A jó komposzt nem penészes, nem bűzlik, és nem rontja a kert
összképét. Rostálás után alkalmazzuk a vetőbarázdába, ültető
lyukakba.
A friss istállótrágyát mindig
komposztáljuk. Legjobb a kérődző állatok trágyája. Juh, nyúl,
marha trágya. A lótrágyát inkább meleg talpas hajtatókhoz
használjuk. A baromfitrágya nagyon erős és tömény, csak keverve
alkalmazzuk.
A komposzt hatását fokozhatjuk
adalékokkal, mésszel.
Ha sikerül jó minőségű komposztot
készíteni, nem kell félnünk a talaj leromlásától, és a
kártevők is távol tarthatók. Mindig dúsítsuk a halmunkat
különböző gyógy és fűszer nővény nyesedékkel, maradvánnyal.
Gyomok
a kertben.
A gyomok hívatlan vendégek. Már vetés
előtt megjelennek, és vegyesen fordulnak elő. Mindig ott a legtöbb
és ”legszebb”, ahol jól érzik magukat. Ha elszaporodnak
károsak, de van hasznuk is. Jelzik a talaj állapotát,
gyógyhatásuak.
Talajjelzők: -harangvirágfélék,
hérics, szarkaláb azt jelzi, hogy termékeny a talajunk.
-vadrepce, pipacs, árvacsalán, apró
szulák, azt jelzi, hogy termékeny és meszes a talajunk.
-a csalán félék nitrogén dús, vasas
talajt jeleznek.
-a nagyon apró, csípős csalán,
túltrágyázott talajra utal.
-a disznóparéj nehéz, de jó
vízgazdálkodású talajt jelez.
-libapimpó, vízi menta, mezei zsurló,
pangó vizet mutat.
-a tyúkhúr nagy tápanyag tartalmú,
humuszban gazdag, nitrogén dús talajra utal.
Jó hatású gyomok: a fák alatt
elriasztják a kártevőket a mentafélék, a kövér porcsin, és a
kerek levelű repkény. Jó talajjavító a csalán. A sáfrány
félék, a hóvirág, nem az illatával riasztja a kártevőket,
hanem a gyökere után visszamaradó méreg anyagokkal.
A virágzó gyomok vonzzák a lepkéket és
méheket.
A gyomnövényekből, trágyalé és
permetlé is készíthető. Fő alapja a csalán. Keverjünk
bele: fekete nadálytő, pitypang, medvetalp, cickafark, útifűfélék
levét is.
A bodza jó trágya lé alapanyag, és
riasztja az állati kártevőket.
Zsurló és a gilisztaűző varádics leve
megelőzi a talajuntságot, a szamóca és paradicsom gombás
betegségeit.
Macskagyökérből teát főzzünk. A
saláta, hagyma, sárgarépa kivételével mindenhol használható.
Jó hatása van a babra, borsóra, paradicsomra, uborkára,
cukkínire. Különösen a dísznövényekre van kedvező hatással.
A megmaradt permetlé, tea, és trágyalé,
kitűnő komposzt alap és oltóanyag.
Gyógy
és fűszernövények.
Egynyári gyógy- és fűszernövények .
A fűszernövények is szolgálhatják a
kert egészségét! Felfedezzük a gyógy- és fűszernövények nagy
kertészeti értékét. Ha minderre tekintettel vagyunk, a kerttervbe
feltétlenül be kell vennünk, és telepítésünk biztos
alkotórészének kell tekintenünk a gyógy- és fűszerféléket.
Általában elmondhatjuk róluk, hogy vitaminban gazdagok, és
mindnek van egy-egy egészen sajátos tulajdonsága, amit e kertben
ki kell használnunk!
Beillesztésük a vegyes növénykultúrás
rendszerbe
A gyógy-és fűszernövények éppúgy,
mint a zöldségfélék, megfelelő helyre ültetve, elő,- illetve
köztes veteményként a főnövénnyel együtt vetve a szomszédos
növények egészségét elősegítik. Ezek a növények képesek
arra, hogy a többi kártevőit elriasszák és betegségeit
meggátolják. Erjesztett állapotban leginkább mint trágya,
illetve talajjavító hatásukkal tűnnek ki. Ideális talajtakaró
anyagot szolgáltatnak, a talajtakaró komposzton , de még a
komposztprizmákban is minden kerti növény számára gyógyulást
és egészséget hoznak.
Az egynyári
gyógy- és fűszernövények
Kapor: a korán vetendő zöldségfélék
mellé köztesként a legjobb. Minden sárgarépasorba, azzal együtt
vessük el. A kapor a sárgarépa fejlődését is elősegíti. A
kapor esetében épp az tűnik fel, hogy minden vele szomszédos
növény egészségesen fejlődik. Mindez érvényes a vele együtt
elvetett növényekre is, mint az uborka, a káposztafélék, és a
többi. A kaprot vitamintartalma miatt még a petrezselyem és a
paprika előtt említik. A kertben is nagyon értékes, mert már
korán enyhe félárnyékot ad, emiatt kedvelik a később kelő
növények is . ha a kertész megszívleli tanácsainkat, akkor
minden zöldségféle vetőmagjához kaprot fog keverni, s így külön
fáradtság és költség nélkül mindig zsenge kapor zölddel látja
el a konyhát.
Zamatos turbolya: ez régóta ismert,
C-vitaminban gazdag gyógynövény tavasszal vértisztítóként
használható, mert a szervezetet megtisztítja a salakanyagoktól. A
kertben köztesként bármelyik fő zöldségféle magjához
keverhető, kezdve az első fejes salátától egészen az endíviáig,
folyamatosan vethetjük.
Borsfű : mindig kísérőveteményként
tervezzük be. Mivel fagyérzékeny, legjobb, ha csak május közepén,
a babbal együtt vetjük, így a babot az egyébként jelentős
károkat okozó fekete babtetű sem károsítja.
Bazsalikom : olyan hosszú
tenyészidejű kultúrák mellett kapjon helyet, mint az uborka, a
cukkini vagy az édeskömény. A bazsalikom mellett az uborka hosszú
ideig egészséges marad, nem lepi meg korán a lisztharmat, és
bőven terem. Nagyon jó méhlegelő, s így a rovarbeporzású
uborka megtermékenyülését elősegíti.
Borágó : a kerti borágó mint
idegeket megnyugtató és vértisztító hatású növény,
kísérőveteményként vessük. Rendkívüli kártevőriasztó
hatása van. Elsősorban a karalábé, valamint a többi káposztaféle
az egész tenyészidőszak alatt a legcsekélyebb fertőzés nélkül
fejlődik. Mivel a borágó levelei szőrösek, a csigák sem
kedvelik.
Fehér mustár: rendkívül alkalmas
a szamócatövek közötti csupasz talajfelületek bevetésére.
Elriasztja a fonalférgeket. Csak fiatalon vágjuk, és csak olyan
magasra hagyjuk megnőni, mint a kerti zsázsát szokták.
Petrezselyem: meghatározott
zöldségfélék mellett jó kísérőnövény lehet. A konyhában
nélkülözhetetlen nagy vitamintartalma és egyéb hatóanyagai
miatt. Legjobb, ha szegélynövényként használjuk, ahol
hárító-védő hatását néhány meghatározott szomszéd növény
élvezheti. Dacára, hogy a petrezselyem betegségekre nagyon
fogékony, a kártevőket mégis elhárítja. Sohase hozzuk össze
gyenge növésű szomszéd növénnyel, például a fejes salátával.
Körömvirág: Vessük kultúrnövények
közé. Jó a paradicsom és a szamóca között. Kitűnő takaró a
sorokban. Mindenütt értékes a talaj és a szomszédság
szempontjából is.
Hagyma félék: Ezek a kert egészsége
szempontjából nélkülözhetetlenek. A szűrke penésztől védik a
növényeket. A fokhagyma kitűnő egérriasztó. Rózsáknál,
liliomoknál, szamócánál alkalmazzuk őket.
Kerti zsázsa: A gyümölcsösben
távol tartja a tetveket. Fák tányérjába vessünk.
Metélő zeller: Jó elővetemény.
Véd a földi bolha és a hernyók támadása ellen.
Évelő gyógy és
fűszernövények.
Fehér üröm: Védelmet nyújt
a kártevők ellen, de hatása nem mindig jó a talajra. A giliszták
menekülnek a közeléből, ezért komposztra ne kerüljön.
Macskagyökér: Virágzatából tea
készíthető, permetezéshez. Serkenti a virágzást. A növényt
óvni kell a macskáktól, mert kikaparják.
Levendula: A hol a hangyák zavaró
mértékben fordulnak elő, oda ültessük. Hasznos a rózsák alatt,
mert távol tartja a tetveket.
Rozmaring: Fagyérzékeny növény. A
levendulával felváltva használjuk. A cserepes növényt nyáron
süllyesszük ki a rózsák, vagy az évelők közé.
Zsálya-izsóp-kakukkfű: A riasztó
hatásuk kitűnő, a csigák nem szeretik. Jó alj és szegély
növények.
Vérfű: Ösztönzőleg hat a
gyökérzónában. Körülőtte feltűnően egészségesek a
növények. Rendkívül mérgező.
Citromfű: Minden kertben szépen
fejlődik. A méheket erősen csalogatja. Oda kell ültetni, ahol a
méhekre nagy szükség van.
Kerti ruta: Nagyon dekoratív és
kártevőriasztó. Évelőágyak szélére, rózsák hoz ültessük.
Lestyán: A kártevőket riasztja, de
a növekedést gátolja. Dekoratív, de külön ültessük egy
sarokba.
Hasznosításuk
A gyógy és fűszer növények
maradványaiból, nyesedékeiből, virágából nagyon jó permetlé,
takaróanyag, és komposzt lesz.
Trágyalé: A levágott növényi
részeket vízzel felöntjük, és ezzel egy erjedési folyamatot
indítunk el. A fából készült hordót félig tesszük növényi
nyesedékkel, majd teleöntjük vízzel. A folyamat beindul, és a
hőmérséklettől függően zajlik. Először zavaros, majd
folyamatosan színesedik. Az utolsó szakaszban sűrű pépes massza
lesz. A kezdeti szakaszban, mint permetlevet használhatjuk. Az
utolsóban csak higítva a talaj trágyázására.
A csalánlé készítésekor alkalmazhatunk
káposzta levelet is.
A visszamaradt trágyalé üledéket
talajtakarásra és a komposztra rakjuk.
Dísznövények.
Minta
a régi parasztkert: Ennek a legfontosabb része a zöldséges,
melyet virágok szegélyeznek. A virágoskert, illetve a zöldséges
szélén gyógynövények illatoznak. A díszkertben is el kell
hagyni a vegyszeres növényvédelmet. Az egészségét a vegyes
kultúrás módszerrel kell megoldani. A vetésforgó itt nehezebben
oldható meg. A talajtakarást aljnövényzettel oldjuk meg. A
rózsákhoz a legjobb a sarkantyú. Takarásnak használhatunk
nyesedéket, faháncsot, faforgácsot, kő zúzalékot, attól
függően, hogy milyen növényeket ültetünk.
Itt is kerüljük a
monokultúrát. Szinte minden dísznövénynek van haszna, a kert,
illetve a mi egészségünkre nézve. Még a színük is gyógyító
hatású.
Évelők és a rózsa:
Telepítsünk velük együtt, illetve évente: hagymaféléket,
gyógynövényeket. Ezek lehetnek a mályva félék, citromfű,
ziliz, császárkorona, körömvirág, büdöske, nagy sárfű,
kamilla, szöszös ökörfarkkóró. A paraszti illetve a régi
kertekben mindig jelen volt a csillagfürt, gyűszűvirág, pünkösdi
rózsa, sisakvirág, eb nyelv fű, estike, őszirózsa, viola,
szarkaláb, liliom. Ezeket megfelelő társításban és elosztásban
ültetve, szemet gyönyörködtető virágost alakíthatunk ki.
A cserjék, bokrok
beillesztésével hasznos, szép, egészséges dísznövény kertünk
lehet.
Gyümölcsök.
A
házi kertben levő gyümőlcsfákat is bio módszerekkel műveljük.
A fajtaválasztásnál, a régebbi, nem túlnemesített fajtákat
válasszunk. Ezek ellenállóbbak. Ne zsúfoljuk a gyümölcsfákat.
Talajápolás: Takaráshoz
nyesedéket, forgácsot, szalmát használjunk. Csalán lével
trágyázzunk. Hatásos a zöldtrágya is. A fák tányérját mindig
ültessük be gyógy és fűszernövényekkel.
A fák alatt: büdöske, hagymaféle,
levendula, körömvirág mindig hasznos. A fokhagyma különösen.
A fák törzsét mindig gondozzuk.
Tél végén kaparjuk le a törzset, és kenjük be bio fa kenőccsel.
Nyáron hasznos, ha a törzset körbe kötjük ragadós alapú
papírral, a hangyák ellen, mert így nem tudják cipelni a tetvek
lárváját.
A fákat rendszeresen permetezni kell.
Gyógynövényből készült permetlevet, kenőszappant, réz, és
kén tartalmú (kékkő) szereket használhatunk. Alkalmazzuk a
mechanikai védelmet. A beteg részeket vágjuk le, és égessük el.
A fák alatt soha ne hagyjuk a lehullott
gyümölcsöt.
Ha lehet sokféle fát, ültessünk. A
gyümölcsfa nem csak a mi táplálásunkat szolgálja, a madaraknak
is hasznos búvó hely. A lehullott levélből jó komposzt
készíthető. A fák virágzásakor a méheknek táplálékot
szolgáltat. Ha van bőven helyünk, ültessünk méhlegelő fákat,
és aljnövénynek vessünk facéliát.
A vegyes kultúrás kertbe mindenféle
gyümölcs beilleszthető. Magas vitamin és ásványi anyag
tartalmuk végett ültessünk minél több gyümölcsfát, cserjét,
bokrot.
Dombágyás.
A
dombágyásnak az alakjából következik, hogy felszíne
jobban kihasználható, mint a sík ágyásoké. Egyesíti a gondosan
rakott komposzt, és a melegvizes palackot. Az építés során
felhasznált anyagok korhadásnak indulnak, és hő termelődik. Így
korábban vethetünk, ültethetünk, és ősszel tovább tart a
vegetációs időszak.
Kialakítása: Legjobb ha ősszel kezdjük
az építést. Az ágyás észak-dél irányba álljon. Szélessége
160cm. A földet 25cm mélyen ássuk ki. Halmozzunk bele ágakat, fás
növényi maradványokat, 50cm magas, 100cm széles kupacban, de a
végénél 60cm-rel rövidebb legyen mint a gödör. Az ágakra
fektessünk gyeptéglákat úgy, hogy a füves felük lefelé nézzen.
Döngöljük meg. Ha nincs gyeptéglánk, takarjuk az ágakat
szalmával, kerti hulladékkal, és ezt 15cm föld réteggel, és
döngöljük. A következő réteg 30cm nedves lomb, de keverhetünk
bele 10% komposztot is. Ezt fedjük 5cm földdel, és döngöljük
meg. Erre hordjunk 15cm friss komposztot. Az egész ágyást takarjuk
be 15cm vastagon kerti föld és komposzt keverékével. Az ágyás
több évig is üzemel.
Magas ágyás: A lényege hasonló a
dombágyáshoz, de itt fából vagy más anyagból keretet készítünk,
és abba halmozzuk a komposztálandó meleget adó anyagokat.
Melegágy: A korai vetéshez, ill.
palánta neveléshez meleg talpas ágyat használunk. Itt a hőt
szintén bio módszerrel állítjuk elő. Valamilyen istállótrágyát
alkalmazva.