Csütörtök
2017-11-23
5:29 PM
Üdvözöllek Vendég
RSS
 
Az én bio-honlapom
Főoldal Regisztráció Belépés
Bio-kert »
Honlap-menü

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Bio-kert

TE IS LEHETSZ BIO KERTÉSZ. JÁRJ A TERMÉSZET ISKOLÁJÁBA!

Ha kerted bio módszerekkel szeretnéd művelni, legjobb ha először néhány természeti alapszabályt újra átismételsz. A bio kertészkedés azt jelenti, hogy ismerve a természet törvényeit, ezeket a kertben is érvényesülni hagyjuk, s alkalmazzuk.

 A természetes körforgás: hagyd érvényesülni a természet folytonos megújulásának törvényét saját kertedben. A biokertész munkáját az állatok és növények baráti együttese segíti. A növényvédelmet természetes anyagokkal oldd meg! Vetésnél ügyelj a jó és rossz növényi szomszédságokra!  Minden anyagot ami a kertben terem hasznosítani kell, a fogyasztásra alkalmatlan növényi részeket, hulladékot komposztálással visszaforgathatod.

A biotechnológiával termelt zöldség –és gyümölcs egészséges, tápláló és gyógyító hatású!

Próbáld ki!!!!!!!!!!!!

Mitől bio a kert?

A telepítés előtt érdemes megmérnünk talajunk kémhatását, hiszen a dísz- és zöldségnövények eltérő érzékenységet mutatnak a lúgos vagy savanyú talajok iránt.
A talaj pH értékét mésztartalma alapján állapíthatjuk meg, a semleges talaj 7 pH érték
ű, ha több meszet tartalmaz, lúgosabb, ha keveset, savanyú. A zöldségnövények többsége a semleges talajt kedveli, a burgonya a savasabbat, a káposztafélék pedig a lúgosabb talajban fejlődnek megfelelően, őrzik meg a kártevőkkel szembeni ellenállásukat.
A dísznövények közül a meszesebb talajt például a lonc, az iszalag, a kankalin, az orgona, a savanyú talajt a kankalin, a liliom, a som, a magyal kedveli.
Mész hozzáadásával javíthatjuk a túl lúgos, savanyú talajt, és istállótrágyával közelíthetjük pH értékét a semleges érték felé. Egy kerten belül különböz
ő talajtípusokat alakíthatunk ki, ezt a gazdagabb ökológiai rendszer kialakításához célszerű is megvalósítanunk.
A rosszabb vízelvezetés
ű kertrészeket, ha nem tudjuk megfelelő talajműveléssel javítani, egy lefektetett, lyukacsos, gyűjtő csővezeték segítségével kell mentesítenünk, vagy erre a helyre kell telepítenünk kerti tavunkat, vízinövény kultúránkat.
A lejt
ős területeket teraszos műveléssel hasznosíthatjuk a legjobban, de sok helyen alkalmaznak kiegészítésként növényekkel befuttatott szélvédő építményeket is. A kerten belüli sövények telepítése mind a tér tagolását, mind az alacsonyabb növények védelmét szolgálják. Lejtős területen vigyáznunk kell telepítésükkor arra, hogy ne akadályozzák a levegő áramlását. Amennyiben szomszédunk "vegyszeres kertész", hasznos, ha a közös kerítésrészt sövényezzük, illetve ha zöldségeinket kertjétől távol neveljük.
A modern bio kert állandó vízellátását leginkább a talaj alatt kiépíttetett vezetékrendszerrel érhetjük el. Azokban a kertekben, ahol nincs vezetékes víz, feltétlenül fontos megoldani az es
ővíz tárolását, de ez a módszer minden kert előnyére válhat, hiszen az esővíz értékesebb vízforrás, mint a tisztított, klórozott vezetékes víz.
A bio kert a dísznövények, a zöldségek, a gyümölcsfák, a pihenést segít
ő gyepfelület, esetleg a kis kerti tó harmonikus egysége. Ebben a kerttípusban az őshonos dísznövények nem csupán esztétikai igényt elégítenek ki, elsősorban a növényvédelmet szolgálják. Vonzzák a hasznos és a káros rovarokat, madarakat, és segítik a "letelepedésüket". A kert biológiai egyensúlyának kialakulásához szükség van a zöldségeinkre káros élőlények megtelepedéséhez is. A vegyszeres zöldségültetvényekben nincsenek növénytársulások, van pár sor kukorica, krumpli, hüvelyesek, néhány gyümölcsfa stb. Mindegyiknek "specializálódott" élősködői vannak. Természetes, hogy ha a kártevőknek nincs jelen a természetes ellensége, vegyszerrel kell védenünk növényeinket. A vegyszerek a műtrágyák mellett még a talajt is mérgezik, ezért nem jók a hagyományos kertek.
Velük szemben az ésszer
űen, következetesen tervezett, kialakult bio kert a maga változatos élővilágával a természetes állapotokat idézi, hasznosítja az élővilág fennmaradását szolgáló ökológiai törvényt. Egy kert kialakítása, növénytársulásának összeállítása, a telepítés nem nélkülözheti a megfelelő tárgyi felkészülést, a szakmában való elmélyülést.

» Az ökológiai növénytermesztés alapelvei

A növénytermesztés alapja a humuszban gazdag talaj. Az ökológiai gazdálkodás módszerei biztosítják a megfelelő humuszháztartást. A tápanyagutánpótlás ökológiai módon történik pl. zöldtrágyával, komposzttal, istállótrágyával. A könnyen oldódó műtrágyák alkalmazása tilos.

A gyomszabályzás történhet hőközléssel, mechanikus módon, kézi munkával, valamint olyan agrotechnikai módszerekkel, mint vetésforgó, vegyeskultúrák termesztése, zöldtágyázás, talajművelés. A madarak és más hasznos élőlények védelmével megakadályozható a kártevő rovarok támadása. Szintetikus előállítású növényvédőszerek és gyomirtók nem használhatók.

A vetőmagnak és palántának ökológiai gazdálkodásból kell származnia. Csávázott, valamint génmanipulált szaporítóanyag felhasználása nem engedélyezett.

Biozöldség csak talajon termeszthető. Kőzetgyapotos, hidrokultúrás, táplálófilmes termesztés, illetve hasonló technológiák nem engedélyezettek.

Az ökológiai gazdálkodást teljes mértékben szabályozza az EU 2092/91-es rendelete. A Bio Ernte Ausztria magán-feltétel­rendszere kiegészíti a rendeletet és egyes kérdésekben szigorúbb annál. Az előírások betartását az arra feljogosított ellenőrző szervezet rendszeresen, évente legalább egy alkalommal vizsgálja.

G . Hamilton: Az élet kertje (Officina Nova 1993.) című művének felhasználásával készült. A bio kertészkedés teljesebb megismerését egyebek közt ez a könyv is segítheti. Ajánlható irodalom még G. Franck: Öngyógyító kertészet című könyve (Mezőgazdasági kiadó 1981.), Tamás E.: Biokertészek könyve (Agricola kiadó 1992.) és a Bio kultúra Egyesület (Bp. II. Kitaibel Pál u. 4.) kiadásában napvilágot látott Bio gazda című könyvsorozat kötetei. Az egyesület munkatársai az érdeklődőknek személyes szaktanácsadással, eligazítással is szolgálnak.

Alapgondolatok.

Biológiainak szabály szerint egy olyan kertművelési rendszer számít, amely mérgező anyagok nélkül dolgozik, vagyis mérgező anyagok nélkül küzd a kártevők, kórokozók és a gyomok ellen. Természetesen műtrágyát sem használ. Aki a biológiai kertművelést válassza, nem használ mérgeket, de még távolról sem használ ki minden lehetőséget természetes teljes értékű élelmiszerek termelésében. A környezetkímélő eljárásokkal ápolt kerthez alapvetően újszerűen kell viszonyulni. A kertet –a természet törvényei szerint – élő állatvilág népesíti be. Itt minden élőlény többé- kevésbé hasznos lesz, mert ismerve életfeltételeiket, figyelembe is vesszük azokat. Még a kártevők is tehetnek jó szolgálatot nekünk, mert megjelenésük figyelmeztet mulasztásainkra, hibás lépéseinkre. Ez a biológiai egyensúlyra törekvő kertművelési eljárás, a kertészt gondolkodásra készteti, s további feladatok elé állítja. A kert növény -és állatvilágával, mikroflórájával és –faunájával önmaga gondoskodik belső egyensúlyáról, feltéve, ha ezt egyáltalán lehetővé tudjuk tenni. A kert számára segédeszközöket alig-alig kell vásárolnunk. Egyedül a növényzet növekedésével olyan talajt teremtünk, amelyben aktív növényi és állati mikrovilág tevékenykedik, biztosítva a magasabb rendű növények életfeltételeit. Meg kell tehát tanulnunk, összefüggésekben gondolkodni, és egy józan, átgondolt ismeretet kell elsajátítani.

Példa a természet.

Ennek a kerttípusnak mintája a háborítatlan, romlatlan természet. Ez az érvényes tankönyv. Ez arra tanít minket, hogy ahol gazdag növénytársulások vannak erdőn, mezőn, réten, minden növény kölcsönhatásban van egymással, a növénytársulások környezetükkel, de úgy, hogy a társulás tagjai önkényesen nem cserélhetők. Ahol a növény életfeltételei adottak a természetben, sehol sem akadunk monokultúrára, sehol nem találunk csupasz, növények által be nem népesített vagy takaratlan talajfelületet.  Mindazokat a folyamatokat, amelyek a természetben nyilvánvalóan észlelhetőek, lemásoltuk, kerti viszonyokra alkalmaztuk. A növényeket úgy válogassuk össze, hogy a partnernövények szomszédsága előnyös hatást fejtsen ki, kártevőiket és kórokozóikat kölcsönösen riasszák. A szomszédokat tehát körültekintően kell megválasztanunk. A jókat alkalmazzuk, a rosszakat kerüljük!

A váltakozó soros termesztés gyakorlata.

Itt figyelembe vesszük az egyes növényfajok számarányait, növekedési formájukat, növekedésük ütemének legfontosabb kérdéseit, és az előnyösnek bizonyuló növénytársulásokat. Az így kialakított vegyes kultúra egyben egy rendkívül egyszerű fáradságmentes és ingyenes növényvédelmi eljárás. Tudatosan elhagyjuk az ágyásokba ültetett monokultúrát, és áttérünk az egysoros művelésre, amelynél a javasolt növények megfelelő távolságban állhatnak. Amilyen fontos a növények felszíni egymásra hatása, legalább olyan szükségesek a számunkra ugyan láthatatlan, de a növények gyökérzónájában észlelhető kölcsönhatások. Ezeket a gyökérzet által kiválasztott anyagok okozhatják, de ezenkívül az a jelenség is, hogy minden növényfaj a rendelkezésre álló tápanyagok más- más csoportját hasznosítja. Az itt ismertetendő egysoros művelés esetében a növények egymás utáni sorrendje mellett, figyelembe vesszük a talajrétegben élő mikroorganizmus csoportok váltakozását is. Mit kell először is mit kell tennünk? Elég nagy sorközöket alakítunk ki, hogy a csupasz talajfelületet az egész esztendő folyamán komposzttal takarhassuk. A kertből származó minden anyagból komposztot készítünk, és újra hasznosítjuk. Ilyenformán a növények folyamatos tápanyagellátása és trágyázása azt jelenti, hogy csak magával a műveléssel felépítünk és állandóan fenntartunk egy humuszban gazdag talajréteget.

A nemkívánatos szomszédságok.

A helyesen összeválogatott növények esetében világosan megállapítható, hogy azok egymás növekedését elősegítik. A helytelen szomszédok azonban egymás növekedését gátolják, emiatt ezeket a társításokat kerüljük! Van néhány nemkívánatos szomszédság, ezekre ügyeljünk!

Ilyenek:

  • Bab és hagyma

  • Káposzta és hagyma

  • Petrezselyem és fejes saláta

  • Sárgarépa és paradicsom

  • Burgonya és hagyma

A spenót nem jó előveteménye a sárgarépának, a mángoldnak és az új-zélandi spenótnak. Ha az ember erre a néhány hátrányos kombinációra ügyel, sok hibát már nem követhet el.

A zeller és a paradicsom mint riasztó növények.

A zeller az összes káposztaféle hernyóit elriasztja. A kései káposztafélék mellett a zeller nem minden esetben képez nagy gumót.

A zellerhez hasonlóan a paradicsom is kiváló védő-, és riasztónövény. Ezért a paradicsompalánták közé a sorba egyéb veszélyeztetett növényféléket ültethetünk. Ez az ingyenes és sok munkát megtakarító védekezési forma a környezetet sem szennyezi.

Minden növénynek meg van a maga meghatározott ható-, és illatanyaga, s ezek időnként számunkra is érzékelhetőek. A rovarokat ezek az illatanyagok tájékoztatják, így keresik azokat a növényeket, amelyek a tojások lerakására vagy táplálkozásra alkalmasak. Így válnak tehát számunkra kártékonnyá.

Ha azonban kultúráink szomszédságában egészen más illatú és attól eltérő anyagokat kiválasztó növények vannak, akkor ezek a rovart megtévesztik. Az itt keveredő illatkombináció eltereli őket, és további keresésre kényszerülnek. Bár számunkra láthatatlan, a növények kölcsönhatása még a gyökérzónában is döntő jelentőségű.

A helyrevetés előnyei.

Az egysoros művelés előnyeihez tartozik az is, hogy a különböző sorok érési és szedési időpontjai mindig más-más vetési időt adnak az utánuk következő kultúrák esetében is. A megüresedett sorokba kényelmesen, biztonságosan és közvetlenül elvethetünk olyan zöldségféléket is, amelyeket eddig mint előnevelt palántákat ültettünk.

A saláta korai kultúra, az állandó helyre való vetésre rendkívül alkalmas. Ugyanabba a sorba vessünk mindig retket is, mert ezt a saláta megóvja a földibolha kártételétől. A saláta megfelelően kiritkítva biztosan növekszik. A közvetlenül helyre vetett kultúrák esetében mindig a vetett növények előnyét állapíthatjuk meg az ültetettekkel szemben, még azonos vetési, illetve ültetési idő mellett is. A vetett kultúrákon se kártevők, se kórokozók nem mutatkoznak, és mindazok a problémák, amelyek épp a saláta esetében felmerülhetnek, kezdettől fogva fel sem lépnek, ha az ember a magvakat közvetlenül a kert talajába veti, és a későbbiekben még ismertetendő módon a főkultúra mellé vethető gyógy- vagy fűszernövényeket alkalmaz.

Nincs többé gond a vetésforgóval.

A vegyes kultúrával dolgozó kertésznek szinte alig kell arra gondolnia, hogy a helyes vetésforgórendet megtartsa. A vegyes kultúrás kertet teljesen egységesen trágyázzuk úgy, hogy a kertésznek a trágyázáson és a vetésforgón alig kell a fejét törnie, és minden növény egészségesen fejlődik. Amikor az ember már beletanul a vegyes kultúrába, mindez sokkal egyszerűbb lesz. A vegyes kultúrás kert beosztása azt jelenti, hogy az ágyak helyett sorokba vetünk, ültetünk, éspedig egy előre meghatározott beosztásban, amit az év folyamán már nem változtatunk meg! Az egyes sorok termésének leszedése után a kertésznek mindig meg kell fontolnia, hogy érdemes-e még valamit vetni, azaz hogy az illető zöldségféle hozhat-e még termést a fagyok beálltáig.

A mustár mint köztes növény.

Amikor már egy mégolyan rövid tenyészidejű zöldségfélét sem érdemes vetni, a mustármagok még kikelnek, sőt egy csekély növekedéssel is számolhatunk. Az előzőleg csak fellazított talajba a két sor közötti teljes szélességben mustárt vetünk, amely részben az imént keletkezett lyukakba hullik, míg a fennmaradókat a gereblyével könnyedén betakarjuk. A mustármag néhány nap múlva kikel, és vastag zöld takarót alkot. Ezzel a lehető legjobban gondoskodtunk a talajról. A növénykék szépen kizöldellnek, a gyomokat elfojtják, gyökereik pedig mélyebbre hatolnak, mint azt gondolnánk, a levelek a talajt árnyékolják, és amennyiben a mustár nem virágzik kevesebb vizet párolgat, mint a takaratlan talaj. A mustárvetemény a nedves talaj fölött árnyékoló takarót alkot. A mustárnak a kertben különös előnyei vannak. Egyetlen más növényt sem olyan könnyű vetni és kezelni, mint a puha mustárt.

A tél beköszöntésekor javarészt különböző magasságú, zöld mustársorokat találunk; néhány sort levelek takarnak, és vannak még sorok, amelyekben télen szedhető zöldségek teremnek. Tavaszig az egész zöldtömeg elkorhad, hacsak nem hóban különösen gazdag tél volt, és a hótakaró novembertől februárig megmarad. A megfagyott zöld mustár könnyű védőfátyolként fekszik a talajon, és a zöldségnövények saját hulladékából származó levélanyag átfagyott, korhadó tömege takaróként fedi a sorokat.

Korai termést tél alá vetéssel.

A tél elején kell egy olyan időpontot keresni a vetéshez, amikor már a talaj egy kissé fagyos, tehát legkorábban novemberben. A magok ekkor már nem tudnak kicsírázni. A föld a vetés idején lehetőleg gyengén fagyos és száraz legyen. Mindig talajjal takarjuk a magvakat, sohase tőzeggel, mivel az rendkívül erősen tartja a hideget. Ezek a vetemények azután előbb kikelnek, mint ahogy a talajra léphetnénk. Bizonyíthatóan akár háromhetes növekedési előnyük is lehet. A tél alá vetéshez olyan zöldségféléket kell választanunk, amelyek a kelés után nem túl érzékenyek a viszonylag alacsony hőmérsékletre. Erre a célra beváltak a legkorábbi fejessaláta- és sárgarépafajták, a spenót, a póréhagyma, a feketegyökér, a petrezselyem, a karalábé, mert ezek nem szöknek szárba, ha alacsony hőmérséklet éri őket. Ezeket a feltételeket figyelembe véve, már a tél elején a petrezselymet és a hagymát is vethetjük.

Kedvező hatású szomszéd növények.

Bab-káposztafélék

Káposztafélék-cékla

Paradicsom-petrezselyem

Paradicsom-hagyma

Paradicsom-káposztafélék

Paradicsom-zeller

Paradicsom-bokorbab

Karotta-hagyma

Pasztinák-hagyma

Saláta-retek

Saláta-bab

Saláta-uborka

Saláta-bokorbab

Saláta-cékla

Saláta-mángold

Borsó-káposztafélék

Borsó-zeller

Zeller-káposztafélék

Uborka-káposztafélék

Burgonya-késői káposztafélék

Burgonya-borsó

Burgonya-lóbab

Mindig zöldellő növénytömeg és talajtakarás.

A biológiai szemlélettel gondolkodó kertész tudja, hogy egy növény növekedése, egészsége és hozama attól függ, hogy mennyire humuszgazdag és élő a talaja. Gyengébb talajok esetében a talajjavítás az első feladat, hogy állandó és gazdag növénytömeget tudjunk előállítani. Az átgyökeresedett és árnyékolt talaj már korán és folyamatosan szállítja a tápanyagokat a növények számára, s ezek növekedve, majd elpusztulva szabaddá válnak a talajban zajló átalakulási folyamatok számára. A növényi gyökerek helyén levegő- és vízszállító pórusok alakulnak ki. Mindkettő szükséges a tápanyagszállításhoz és- cseréhez. Röviden az élet fenntartásához. Ezt a talajfelületet nem szabad csupaszon hagyni, hanem takarni, árnyékolni és ezáltal védeni kell. A számunkra olyan fontos giliszták is ebből a takaróanyagból veszik táplálékukat. A folytonosan zöldellő növényzet kialakítása, fenntartása és a talaj takarása, illetve a felületi komposztfelépítése azok az eljárások, amelyek a talajt figyelemre méltóan és tartósan javítani tudják.

Elővetemények.

A még csupasz sorközöket, ahol korai kultúra sincs, takarjuk valamilyen előveteménnyel! Önként adódik a megoldás, hogy amikor spenótot és egyéb korai zöldségféléket vetünk, a még csupaszon maradó felületeket gyógy- vagy fűszernövényekkel gyökereztessük át, hogy az a felületet árnyékolva a talaj víztartalmát megőrizze. Erre a célra különösen jól bevált a mustár.

A mustár.

A gyorsan csírázó mustárt meglehetősen sűrűn vessük! Néhány napon belül a növénykék rendezett, tömött, zöld felületet képeznek, és minden elvárásunknak megfelelnek. A mustár mint elővetemény mindig rendkívül kedvező hatású: gyökereivel jól átszövi a talajt, visszatartja a nedvességet, elriasztja a csigákat és más kártevőket, és az sem elhanyagolható szempont, hogy szinte fáradtság nélkül eltávolítható, ha a sorba vetni vagy ültetni szeretnénk.

A mustárvetést az eddig még nem hasznosított sorokban fokozatosan leváltjuk, amikor helyette más kultúrákat vetünk vagy ültetünk. Jó tenyérszélességűnél amúgy sem kell magasabbra nőnie, mert a forgóban csupán előveteményként használjuk. A mustár után bármilyen növényfaj következhet anélkül, hogy vetésforgógondok adódnának,. Hiszen előveteményként, de köztesként is regeneráló hatása van. Ha tehát utána egyéb zöldégfélét akarunk vetni, a mustárt egyszerűen lesaraboljuk és a talaj felszínén hagyjuk. A talajfelszínen hagyott mustár nem zavar, ha vetés előtt barázdát húzunk, és akkor sem, ha ültetés előtt a palánta számára lyukat készítünk.

Összegezve azt mondhatjuk a mustárról, hogy riasztja a kártevőket, a gyökérmaradványai gazdagítják a talajt, ösztönzi a talajéletet, elriasztja a fonalférgeket, különösen a burgonyáét. Ezért nagyon értékes a teljes sorszélességben vetett mustár.

A lóbab.

A lóbab nagyon jól felhasználható mindazon zöldségfélék előveteményeként, amelyek később kerülnek kiültetésre, s amelyek fokozottan tápanyagigényesek. A lóbab, mint a pillangósok általában, nitrogéngyűjtő, a mélyre hatoló gyökerein található csomókban élő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, s azt a növények számára felvehetővé teszik. Előveteményként természetes nitrogéntrágyázást jelent. A tavaszi fagyok nem ártanak neki, emiatt a lóbabot nagyon korán el lehet vetni. 30-40 cm magasra hagyjuk megnőni és azután lesaraboljuk, zöldtömege még elég lágy, és gyorsan elkorhad. A lóbab a paradicsom-, az uborka,- és a káposztaféle esetében is kivétel nélkül sikeres volt előveteményként.

Egyéb elővetemények.

Természetesen a kertészkedés gyakorlatában más előveteményeket is alkalmazhatunk, például a zsázsát és egyéb gyógynövényeket. A zsázsa éppoly gyorsan nő, mint a mustár, de nagyon agresszív gyógynövény. Ha az uborkát megelőzve zsázsát vetnénk, hamarosan azt tapasztalnánk, hogy az uborka rövid idő után kipusztul. Sohasem szabad kétszer egymás után ugyanabba az edénybe vagy sorba zsázsát vetni, mert önmagát sem tűri. Ezzel szemben a facélia közömbös hatású, gyors növésű talajtakaró elővetemény lehet. A facélia egy régi, majdnem feledésbe ment növény, amely pedig a kert számára rendkívül értékes. Finom apró magvait már kora tavasszal vethetjük. Szakaszosan, egész évben is vethető. A sorközök jól bevethetők vele. A facéli anövénykék gyorsan finom, könnyű szőnyeget alkotnak, árnyékolják a talajt. Levelei közt az esővíz könnyen átcsorog, jó harmatfogó, virágjának kék színe pedig kellemes színfolt. Hosszú ideig virágzik, átható illata vonzza a gyümölcsfák és virágzó zöldségfélék beporzásához a rovarokat. A felettük többször látható, csoportosan repülő zengőlegyek pedig a levéltetvek ellenségei. Tojásait is pusztítják, így értékes segítséget nyújtanak. A levágott növények a sorközökben jó talajtakaró komposztot adnak.

Talajápolás és komposztálás.

Mi árt a talajnak?

-őszi ásás után egész télen át, takaratlanul, üresen fekszik.

-évközben nem védjük a napsugárzástól, erős esők, záporok hatásától.

-az alsó, élettelen réteget kapálással, ásással, forgatással felülre hozzuk

-a túl trágyázás,

-a nem megfelelő időben, és a nem megfelelő anyaggal való trágyázás

-hideg, kemény öntözővíz

-a taposás

-nehéz munkagépek

-vegyszerek.

A talajéletet fel kell építeni. Komposzt és felületi komposzt alkalmazásával.

Felületi komposztálás

Az erdőt kell példának tekinteni. Ott egész évben takarja a talajt a lehullott lomb, a fák koronája pedig véd a napfény és erős esők káros hatása ellen. A kertben ezt megoldhatjuk talajtakarással. Erre legjobb a friss szerves anyag. Használhatunk még előkomposztált állati eredetű mellékterméket, és minden korhadó, komposztálható szerves anyagot. Ne használjunk tisztán szalmát és tőzeget.

 A vegyes kultúrás zöldségesben a spenót kiváló felületi komposzt. A levelek árnyékolják, védik a talajt. A giliszták pedig táplálékot találnak. A további réteget vadnövények, magnélküli gyomok, gyógynövény, és betakarított zöldségek maradványai képezhetik. A legfelső réteg a fű kaszálék is lehet. Ezt ne túl vastagon alkalmazzuk, mert befülled, és rothadni kezd. Legjobb a különböző nyesedékeket összekeverni.

Ebbe a keverékbe tegyünk:

- bodzát, riasztja a pockot, vakondot.

- giliszta űző varádicsot, riasztja a férgeket és sok káliumot hoz a kertbe.

- zabszalmát, levegőssé teszi a nyesedéket.

-mustár, fonálféreg riasztó.

-üröm és csalánfélék, féregriasztók és magas a nitrogén tartalmuk.

Az így kialakított réteg véd az esőzés káros hatásától, nyugodtan járhatunk rajt, és tápanyagul is szolgál. Ezzel a módszerrel kialakítható a humuszban gazdag talajréteg. Ebben jól érzik magukat a különböző élőlények, mikroorganizmusok, és ellátják a növényeinket ásványi és tápanyagokkal.

Komposztálás.

A felületi komposztálás mellett a legfontosabb a jó komposzt, amit prizmában, veremben, illetve tartályban állítunk elő. A felületi komposztálásra alkalmatlan anyagokat komposztáljuk. Minden hulladékot vigyünk a komposztra, mert értékes alapanyag. Ha van aprítógép, szecskázzuk össze, és rétegezzük. A rétegek közé tehetünk állati trágyát, szaruforgácsot, csontlisztet. Kedvező körülmények esetén, 6-8 hét múlva, barna, durva mulcs komposztot kapunk. A letisztított ágyásokra már ősszel kiteríthetjük. Így pótoljuk vissza a tápanyagot. Ne tegyünk a komposztra: -beteg növényi részeket, -burgonyaszárat, -főtt konyhai hulladékot, -tarackosok gyökerét, orgonalevelét, diófa levelét, -üveg, műanyag, fém, -egyéb le nem bomló hulladékot. Természetesen műtrágyát sem. Fák és cserjék nyesedékét, kérgét nem szabad felaprózás nélkül a prizmába rétegezni. A kéreg lignint tartalmaz, mely a baktériumok számára nehezen leépíthető. Felaprózás után hasznos is lehet, mert javítja a szellőzést.

-Lehetőleg hőszigetelt komposzt érlelőt használjunk.

-A rétegezés 15cm-nél vastagabb ne legyen.

-Az állati eredetű trágyákat is komposztáljuk a kiterítés előtt.

-Tőzeget ne használjunk.

Ha tartályt használunk, akkor is érintkezzen a talajjal. Fontos a komposztáló levegővel való ellátása is. A prizmába és verembe tegyünk szellőztető csöveket, készítsünk lyukakat a halomba. A tartályt fúrjuk ki. A jó komposzt nem penészes, nem bűzlik, és nem rontja a kert összképét. Rostálás után alkalmazzuk a vetőbarázdába, ültető lyukakba.

A friss istállótrágyát mindig komposztáljuk. Legjobb a kérődző állatok trágyája. Juh, nyúl, marha trágya. A lótrágyát inkább meleg talpas hajtatókhoz használjuk. A baromfitrágya nagyon erős és tömény, csak keverve alkalmazzuk.

A komposzt hatását fokozhatjuk adalékokkal, mésszel.

Ha sikerül jó minőségű komposztot készíteni, nem kell félnünk a talaj leromlásától, és a kártevők is távol tarthatók. Mindig dúsítsuk a halmunkat különböző gyógy és fűszer nővény nyesedékkel, maradvánnyal.

Gyomok a kertben.

A gyomok hívatlan vendégek. Már vetés előtt megjelennek, és vegyesen fordulnak elő. Mindig ott a legtöbb és ”legszebb”, ahol jól érzik magukat. Ha elszaporodnak károsak, de van hasznuk is. Jelzik a talaj állapotát, gyógyhatásuak.

Talajjelzők: -harangvirágfélék, hérics, szarkaláb azt jelzi, hogy termékeny a talajunk.

-vadrepce, pipacs, árvacsalán, apró szulák, azt jelzi, hogy termékeny és meszes a talajunk.

-a csalán félék nitrogén dús, vasas talajt jeleznek.

-a nagyon apró, csípős csalán, túltrágyázott talajra utal.

-a disznóparéj nehéz, de jó vízgazdálkodású talajt jelez.

-libapimpó, vízi menta, mezei zsurló, pangó vizet mutat.

-a tyúkhúr nagy tápanyag tartalmú, humuszban gazdag, nitrogén dús talajra utal.

Jó hatású gyomok: a fák alatt elriasztják a kártevőket a mentafélék, a kövér porcsin, és a kerek levelű repkény. Jó talajjavító a csalán. A sáfrány félék, a hóvirág, nem az illatával riasztja a kártevőket, hanem a gyökere után visszamaradó méreg anyagokkal.

A virágzó gyomok vonzzák a lepkéket és méheket.

A gyomnövényekből, trágyalé és permetlé is készíthető. Fő alapja a csalán. Keverjünk bele: fekete nadálytő, pitypang, medvetalp, cickafark, útifűfélék levét is.

A bodza jó trágya lé alapanyag, és riasztja az állati kártevőket.

Zsurló és a gilisztaűző varádics leve megelőzi a talajuntságot, a szamóca és paradicsom gombás betegségeit.

Macskagyökérből teát főzzünk. A saláta, hagyma, sárgarépa kivételével mindenhol használható. Jó hatása van a babra, borsóra, paradicsomra, uborkára, cukkínire. Különösen a dísznövényekre van kedvező hatással.

A megmaradt permetlé, tea, és trágyalé, kitűnő komposzt alap és oltóanyag.



Gyógy és fűszernövények.

Egynyári gyógy- és fűszernövények .

A fűszernövények is szolgálhatják a kert egészségét! Felfedezzük a gyógy- és fűszernövények nagy kertészeti értékét. Ha minderre tekintettel vagyunk, a kerttervbe feltétlenül be kell vennünk, és telepítésünk biztos alkotórészének kell tekintenünk a gyógy- és fűszerféléket. Általában elmondhatjuk róluk, hogy vitaminban gazdagok, és mindnek van egy-egy egészen sajátos tulajdonsága, amit e kertben ki kell használnunk!

Beillesztésük a vegyes növénykultúrás rendszerbe

A gyógy-és fűszernövények éppúgy, mint a zöldségfélék, megfelelő helyre ültetve, elő,- illetve köztes veteményként a főnövénnyel együtt vetve a szomszédos növények egészségét elősegítik. Ezek a növények képesek arra, hogy a többi kártevőit elriasszák és betegségeit meggátolják. Erjesztett állapotban leginkább mint trágya, illetve talajjavító hatásukkal tűnnek ki. Ideális talajtakaró anyagot szolgáltatnak, a talajtakaró komposzton , de még a komposztprizmákban is minden kerti növény számára gyógyulást és egészséget hoznak.

Az egynyári gyógy- és fűszernövények

Kapor: a korán vetendő zöldségfélék mellé köztesként a legjobb. Minden sárgarépasorba, azzal együtt vessük el. A kapor a sárgarépa fejlődését is elősegíti. A kapor esetében épp az tűnik fel, hogy minden vele szomszédos növény egészségesen fejlődik. Mindez érvényes a vele együtt elvetett növényekre is, mint az uborka, a káposztafélék, és a többi. A kaprot vitamintartalma miatt még a petrezselyem és a paprika előtt említik. A kertben is nagyon értékes, mert már korán enyhe félárnyékot ad, emiatt kedvelik a később kelő növények is . ha a kertész megszívleli tanácsainkat, akkor minden zöldségféle vetőmagjához kaprot fog keverni, s így külön fáradtság és költség nélkül mindig zsenge kapor zölddel látja el a konyhát.

Zamatos turbolya: ez régóta ismert, C-vitaminban gazdag gyógynövény tavasszal vértisztítóként használható, mert a szervezetet megtisztítja a salakanyagoktól. A kertben köztesként bármelyik fő zöldségféle magjához keverhető, kezdve az első fejes salátától egészen az endíviáig, folyamatosan vethetjük.

Borsfű : mindig kísérőveteményként tervezzük be. Mivel fagyérzékeny, legjobb, ha csak május közepén, a babbal együtt vetjük, így a babot az egyébként jelentős károkat okozó fekete babtetű sem károsítja.

Bazsalikom : olyan hosszú tenyészidejű kultúrák mellett kapjon helyet, mint az uborka, a cukkini vagy az édeskömény. A bazsalikom mellett az uborka hosszú ideig egészséges marad, nem lepi meg korán a lisztharmat, és bőven terem. Nagyon jó méhlegelő, s így a rovarbeporzású uborka megtermékenyülését elősegíti.

Borágó : a kerti borágó mint idegeket megnyugtató és vértisztító hatású növény, kísérőveteményként vessük. Rendkívüli kártevőriasztó hatása van. Elsősorban a karalábé, valamint a többi káposztaféle az egész tenyészidőszak alatt a legcsekélyebb fertőzés nélkül fejlődik. Mivel a borágó levelei szőrösek, a csigák sem kedvelik.

Fehér mustár: rendkívül alkalmas a szamócatövek közötti csupasz talajfelületek bevetésére. Elriasztja a fonalférgeket. Csak fiatalon vágjuk, és csak olyan magasra hagyjuk megnőni, mint a kerti zsázsát szokták.

Petrezselyem: meghatározott zöldségfélék mellett jó kísérőnövény lehet. A konyhában nélkülözhetetlen nagy vitamintartalma és egyéb hatóanyagai miatt. Legjobb, ha szegélynövényként használjuk, ahol hárító-védő hatását néhány meghatározott szomszéd növény élvezheti. Dacára, hogy a petrezselyem betegségekre nagyon fogékony, a kártevőket mégis elhárítja. Sohase hozzuk össze gyenge növésű szomszéd növénnyel, például a fejes salátával.

Körömvirág: Vessük kultúrnövények közé. Jó a paradicsom és a szamóca között. Kitűnő takaró a sorokban. Mindenütt értékes a talaj és a szomszédság szempontjából is.

Hagyma félék: Ezek a kert egészsége szempontjából nélkülözhetetlenek. A szűrke penésztől védik a növényeket. A fokhagyma kitűnő egérriasztó. Rózsáknál, liliomoknál, szamócánál alkalmazzuk őket.

Kerti zsázsa: A gyümölcsösben távol tartja a tetveket. Fák tányérjába vessünk.

Metélő zeller: Jó elővetemény. Véd a földi bolha és a hernyók támadása ellen.

Évelő gyógy és fűszernövények.

Fehér üröm: Védelmet nyújt a kártevők ellen, de hatása nem mindig jó a talajra. A giliszták menekülnek a közeléből, ezért komposztra ne kerüljön.

Macskagyökér: Virágzatából tea készíthető, permetezéshez. Serkenti a virágzást. A növényt óvni kell a macskáktól, mert kikaparják.

Levendula: A hol a hangyák zavaró mértékben fordulnak elő, oda ültessük. Hasznos a rózsák alatt, mert távol tartja a tetveket.

Rozmaring: Fagyérzékeny növény. A levendulával felváltva használjuk. A cserepes növényt nyáron süllyesszük ki a rózsák, vagy az évelők közé.

Zsálya-izsóp-kakukkfű: A riasztó hatásuk kitűnő, a csigák nem szeretik. Jó alj és szegély növények.

Vérfű: Ösztönzőleg hat a gyökérzónában. Körülőtte feltűnően egészségesek a növények. Rendkívül mérgező.

Citromfű: Minden kertben szépen fejlődik. A méheket erősen csalogatja. Oda kell ültetni, ahol a méhekre nagy szükség van.

Kerti ruta: Nagyon dekoratív és kártevőriasztó. Évelőágyak szélére, rózsák hoz ültessük.

Lestyán: A kártevőket riasztja, de a növekedést gátolja. Dekoratív, de külön ültessük egy sarokba.

Hasznosításuk

A gyógy és fűszer növények maradványaiból, nyesedékeiből, virágából nagyon jó permetlé, takaróanyag, és komposzt lesz.

Trágyalé: A levágott növényi részeket vízzel felöntjük, és ezzel egy erjedési folyamatot indítunk el. A fából készült hordót félig tesszük növényi nyesedékkel, majd teleöntjük vízzel. A folyamat beindul, és a hőmérséklettől függően zajlik. Először zavaros, majd folyamatosan színesedik. Az utolsó szakaszban sűrű pépes massza lesz. A kezdeti szakaszban, mint permetlevet használhatjuk. Az utolsóban csak higítva a talaj trágyázására.

A csalánlé készítésekor alkalmazhatunk káposzta levelet is.

A visszamaradt trágyalé üledéket talajtakarásra és a komposztra rakjuk.

Dísznövények.

Minta a régi parasztkert: Ennek a legfontosabb része a zöldséges, melyet virágok szegélyeznek. A virágoskert, illetve a zöldséges szélén gyógynövények illatoznak. A díszkertben is el kell hagyni a vegyszeres növényvédelmet. Az egészségét a vegyes kultúrás módszerrel kell megoldani. A vetésforgó itt nehezebben oldható meg. A talajtakarást aljnövényzettel oldjuk meg. A rózsákhoz a legjobb a sarkantyú. Takarásnak használhatunk nyesedéket, faháncsot, faforgácsot, kő zúzalékot, attól függően, hogy milyen növényeket ültetünk.

Itt is kerüljük a monokultúrát. Szinte minden dísznövénynek van haszna, a kert, illetve a mi egészségünkre nézve. Még a színük is gyógyító hatású.

Évelők és a rózsa: Telepítsünk velük együtt, illetve évente: hagymaféléket, gyógynövényeket. Ezek lehetnek a mályva félék, citromfű, ziliz, császárkorona, körömvirág, büdöske, nagy sárfű, kamilla, szöszös ökörfarkkóró. A paraszti illetve a régi kertekben mindig jelen volt a csillagfürt, gyűszűvirág, pünkösdi rózsa, sisakvirág, eb nyelv fű, estike, őszirózsa, viola, szarkaláb, liliom. Ezeket megfelelő társításban és elosztásban ültetve, szemet gyönyörködtető virágost alakíthatunk ki.

A cserjék, bokrok beillesztésével hasznos, szép, egészséges dísznövény kertünk lehet.

Gyümölcsök.

A házi kertben levő gyümőlcsfákat is bio módszerekkel műveljük. A fajtaválasztásnál, a régebbi, nem túlnemesített fajtákat válasszunk. Ezek ellenállóbbak. Ne zsúfoljuk a gyümölcsfákat.

Talajápolás: Takaráshoz nyesedéket, forgácsot, szalmát használjunk. Csalán lével trágyázzunk. Hatásos a zöldtrágya is. A fák tányérját mindig ültessük be gyógy és fűszernövényekkel.

A fák alatt: büdöske, hagymaféle, levendula, körömvirág mindig hasznos. A fokhagyma különösen.

A fák törzsét mindig gondozzuk. Tél végén kaparjuk le a törzset, és kenjük be bio fa kenőccsel. Nyáron hasznos, ha a törzset körbe kötjük ragadós alapú papírral, a hangyák ellen, mert így nem tudják cipelni a tetvek lárváját.

A fákat rendszeresen permetezni kell. Gyógynövényből készült permetlevet, kenőszappant, réz, és kén tartalmú (kékkő) szereket használhatunk. Alkalmazzuk a mechanikai védelmet. A beteg részeket vágjuk le, és égessük el.

A fák alatt soha ne hagyjuk a lehullott gyümölcsöt.

Ha lehet sokféle fát, ültessünk. A gyümölcsfa nem csak a mi táplálásunkat szolgálja, a madaraknak is hasznos búvó hely. A lehullott levélből jó komposzt készíthető. A fák virágzásakor a méheknek táplálékot szolgáltat. Ha van bőven helyünk, ültessünk méhlegelő fákat, és aljnövénynek vessünk facéliát.

A vegyes kultúrás kertbe mindenféle gyümölcs beilleszthető. Magas vitamin és ásványi anyag tartalmuk végett ültessünk minél több gyümölcsfát, cserjét, bokrot.

Dombágyás.

A dombágyásnak az alakjából következik, hogy felszíne jobban kihasználható, mint a sík ágyásoké. Egyesíti a gondosan rakott komposzt, és a melegvizes palackot. Az építés során felhasznált anyagok korhadásnak indulnak, és hő termelődik. Így korábban vethetünk, ültethetünk, és ősszel tovább tart a vegetációs időszak.

Kialakítása: Legjobb ha ősszel kezdjük az építést. Az ágyás észak-dél irányba álljon. Szélessége 160cm. A földet 25cm mélyen ássuk ki. Halmozzunk bele ágakat, fás növényi maradványokat, 50cm magas, 100cm széles kupacban, de a végénél 60cm-rel rövidebb legyen mint a gödör. Az ágakra fektessünk gyeptéglákat úgy, hogy a füves felük lefelé nézzen. Döngöljük meg. Ha nincs gyeptéglánk, takarjuk az ágakat szalmával, kerti hulladékkal, és ezt 15cm föld réteggel, és döngöljük. A következő réteg 30cm nedves lomb, de keverhetünk bele 10% komposztot is. Ezt fedjük 5cm földdel, és döngöljük meg. Erre hordjunk 15cm friss komposztot. Az egész ágyást takarjuk be 15cm vastagon kerti föld és komposzt keverékével. Az ágyás több évig is üzemel.

Magas ágyás: A lényege hasonló a dombágyáshoz, de itt fából vagy más anyagból keretet készítünk, és abba halmozzuk a komposztálandó meleget adó anyagokat.

Melegágy: A korai vetéshez, ill. palánta  neveléshez meleg talpas ágyat használunk. Itt a hőt szintén bio módszerrel állítjuk elő. Valamilyen istállótrágyát alkalmazva.


Belépés

Keresés

Naptár
«  November 2017  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala