A biokertészkedés értelme elsősorban abban rejlik, hogy termelési módszerével nem károsítja a környezetet, beleértve a talajt, a levegőt, a növényzetet, az ivóvizet, az élőlényeket és annak legfejlettebb képviselőjét, magát az embert sem. ĺgy a huszonnegyedik órában némileg hozzájárul a természet pusztulásának megállításához, vagy legalább lassításához.

Nitrátok az emberi szervezetben

A környezetre, élőlényekre, emberre egyaránt a nitrogén mértéktelen alkalmazása a legveszélyesebb. A nitrogén egy részét a növényzet gyorsan felveszi, és különböző nitrátok formájában raktározza. Nagyobbik részét azonban az eső- vagy az öntözővíz a talaj felső rétegeiből kimossa, ami legtöbbször az ivóvízkészletet szennyezi. Ha a nitrátok – akár ivóvízzel, akár az elfogyasztott táplálékkal – az élőlények, így az ember szervezetébe kerülnek, átalakulnak nitridekké, melyek az oxigénnél jobban kötődnek a vér hemoglobinjához, ez pedig a szervezet oxigénellátását gátolja. Ez főként rosszullétben, levertségben, gyengeségben nyilvánul meg.

A nitridek a fiatal szervezetben, így a csecsemőknél is súlyos károkat okozhatnak. A rosszulléten kívül légzési zavarokat, a test „szürkülését” idézhetik elő, és ha nincs kellő időben szakszerű orvosi segítség, akár halált is kiválthatnak. Ezt a tényt felismerve a közegészségügyiek egyre több helyen állítják le a sok nitrátot tartalmazó termékek árusítását, és rendelik el legalább a csecsemők ételei készítéséhez a nitrátmentes (palackozott, vagy tartálykocsiban odaszállított) ivóvíz használatát.

Nitrogén biokomposztból

A biotermelők a növények nitrogén szükségletét főleg biokomposzt előállításával és pillangós növények ésszerű termesztésével biztosítják. Ezek ugyanis a nitrogént nem nitrátok és nitridek formájában tartalmazzák, hanem olyan vegyületek formájában, melyekből a víz nem tudja olyan könnyen kioldani. Ez a nitrogén is csak korlátozott mennyiségben áll a növények rendelkezésére, ugyanakkor folyamatosan. A növény e nitrogént aminosavakká, fehérjékké és magasabb rendű vegyületekké átalakítja. ĺgy a termésben csak elenyésző mennyiségű nitrát található. A vegyszermentes biotermelés lehetőséget biztosít a talajélet beteljesülésének, minek következtében a haszonnövények az optimális tápanyagmennyiséget veszik fel. Kísérletek is igazolták: az optimálisnál nagyobb nitrogénadagok esetén a hozamok nem növekednek, hanem ellenkezőleg csökkennek.

A kertészkedők sokszor panaszkodnak arra, hogy a szép nagy sárgarépagyökerek repedezettek, raktározásnál romlanak. Hogy a gyümölcsfák szépen virítanak, ám virágzás után a virágok nagyobb része lehullik anélkül, hogy megtermékenyülve gyümölccsé fejlődött volna. Ha néhány meg is maradt, még beérés előtt megrepedezett, megrohadt. Az ok legtöbbször a nitrogén mű- vagy istállótrágya formában történő túladagolására vezethető vissza.

A foszfor túlzott felvétele is káros

Kevesebbet beszélnek róla, de az élő szervezetek egészséges fejlődésére meglehetősen károsan hat a foszfor túlzott felvétele is. Dr. Béres József egyik előadásában arra lettem figyelmes, hogy a 60 percből 15 percet a túlzott foszforfelvétel ártalmainak szentelt. Több példát is említett, amikor a fokozott daganatképződés a foszforfelvétel huzamosabb ideig való nagymértékű felvételére volt visszavezethető.

A biokertészek abból a felismerésből indulnak ki, hogy térségünkben a talaj – főleg az alsóbb rétegekben – kellő mennyiségű foszfort tartalmaz. Igaz, sokszor oldhatatlan formában. A talajélet teljes felújítása esetén a talajlakó élőlények, elsősorban a giliszták szállítják ezt a foszfort a felsőbb rétegekbe, ahol bélsár formájában kiürítik. Bélrendszerükben – különböző nedvek hatására – az oldhatatlan foszfor vízben oldhatóvá válik, és rövid időn belül beépül a talajmorzsákba. Onnan a növény a fejlődéshez szükséges optimális mennyiséget felveszi. Teljesen elegendő a giliszták által a föld mélyebb rétegeiből felhozott foszformennyiség valamint az a csontliszt, melyet a háztartásban előforduló csont megszárításával és összezúzásával nyerünk, s amelyet a biokomposztba keverünk. ĺgy valóban elhagyhatjuk a környezet foszfortartalmú műtrágyákkal való (káros mértékű) terhelését.

Anyagilag is megéri

A biokertészkedésnek jelentős gazdasági vonzatai is vannak. Nem elhanyagolható szempont, hogy a műtrágyák és a növényvédő szerek drágák. A biokomposzt viszont növényi és háztartási hulladékból viszonylag olcsón előállítható.

A biokertészkedők nem szántanak, nem ásnak. A talajcserét a talajlakó élőlényekre, legfőképpen a gilisztákra bízzák. Jelentős talajforgató munkát végeznek a néha kellemetlenkedő vakondok is. Mivel a talajforgatáson kívül főleg a kártékony élőlényeket fogyasztják, legyünk velük szemben elnézőek. Tavasszal és a nyár elején úgy tudjuk őket a kert azon részeibe terelni, ahol nem, vagy csak nagyon kevés kárt okozhatnak, hogy a melegágyakat csirkedróttal béleljük, illetve gilisztaűző vadaricsot ültetünk.

A biokertészkedés további gazdasági jelentősége abban rejlik, hogy a kerti hulladékot helyben felhasználjuk. Biokomposztot készítünk belőle vagy az üres sorközöket takarjuk vele. Ezzel is energiát takarítunk meg, mert nem kell az értékes alapanyagot hulladékgyűjtő konténerekbe rakni és elszállítatni, esetleg illegális szemétlerakó helyekre vinni, aminek sajnos gyakran tanúi lehetünk.

Jó volna, ha a biokertészkedést az önkormányzatok is felkarolnák és a környezet, az egészség megóvása, s egyéb kímélő hatásai következtében támogatnák. Érdemes volna a biokertészkedést adó- és más kedvezményekkel is támogatni.

A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára