A
rebarbara (Rheum) őshazája Ázsia pontosabban Tibet környéke.
Kontinensünkön a XVI. század végén jelent meg először Angliában, majd
Németországban. Mint sok más növényt, kezdetben a rebarbarát is
füvészkertekben dísznövényként tartották. Termesztése és európai
elterjedése a XVIII. században kezdődött meg. A rebarbara nem gyümölcs,
még akkor sem, ha úgy használjuk fel
A népi
gyógyászat úgy tartja, hogy bélrenyheség, máj- és epebetegségek
gyógyszere. Kis mennyiségben bélnyálkahártya összehúzó, tehát a
hasmenést csillapítja. Nagy mennyiségben viszont kifejezetten
hashajtóhatású.
Emellett kiváló vér- és vesetisztító.
Egyesek a rebarbara fogyasztását különösen szívbetegeknek, csecsemőknek,
gyerekeknek és szellemi munkát végzőknek ajánlják. Fontos megemlíteni,
hogy fogyasztása fokozott elővigyázatosságot igényel, mert savtöbbletet
okoz. Ezért vesekövesek, vesehomokban szenvedők óvakodjanak tőle. A
rebarbara levelét külsőleg borogatásként használták.
Élettani hatásai, összetétele
Kedvezően befolyásolja az
emésztőrendszer működését. Jótékony hatása a gyökértörzsben található,
az antrakinonok és a tanninok közé tartozó vegyületeknek tulajdonítható.
Kis adagban, összehúzó hatása miatt hasmenés ellen, keserű ízénél fogva
pedig étvágyjavítóként használható. Enyhíti az emésztőrendszer
nyálkahártyájának gyulladásos folyamatát és a kisebb bélgörcsöket.
Antibakteriális hatása is említésre méltó, melyet pl. a Candida gomba
ellen fejt ki.
A kínai rebarbara porát sikeresen
alkalmazták vérzéscsillapításra. Ezt kísérletileg és klinikailag is
igazolták: gyomor- és bélfekélyek, valamint gyomor- és bélvérzések
megelőzésében és kezelésében. Vérzéscsillapító, összehúzó és
antibakteriális hatása miatt a rebarbara gyökértörzséből készített
kivonatok jól alkalmazhatók a szájnyálkahártya és a fogíny
gyulladásainak, valamint a szájban képződő apró fekélyes foltok
ecsetelésére.
Hosszan tartó (hónapok, évek)
használatát az antrakinon vegyületek várható káros mellékhatásai miatt
kerülni kell. Ezekkel a hatásokkal „sajnos” csak a kínai vagy török, az
indiai és az orvosi rebarbara rendelkezik. Az Európában termesztett
másik két faj is tartalmazza mindezeket a hatóanyagokat, de azok
gyökértörzskivonata olyan erős ösztrogén-hatással rendelkezik, hogy
orvosi terápiás használatának ez már gátat szab.
Rendszeres
fogyasztása hozzátartozhat a rák kialakulásának rizikóját csökkentő
táplálkozáshoz. A rebarbara karotinoid tartalma majd hatszorosa a
sárgarépáénak. A karotinoidok az A-vitamin elővitaminjai, melyeknek,
nemcsak mint leendő vitaminoknak, hanem mint antioxidánsoknak is fontos
szerepük van. Segítenek ártalmatlanná tenni a szervezetben keletkező és
oda kívülről bejutó rákkeltő kémiai anyagokat.
Kiemelkedően sok pantoténsav, B6-vitamin és karotin van benne.
Tipp! Rebarbaratorta
Hozzávalók a tésztához: 2,5 dl
finomliszt, 1,5 dl Graham-liszt, 1 dl tejföl, 1 dl méz, 1 evőkanál
margarin. 1 kávéskanál sütőpor, 1 tojás.
A töltelékhez: 75 dkg rebarbara, 1
kiskanál őrölt fahéj, 1 dl méz.
A tetejére: 1 csomag vaníliás cukor.
A forma kikenéséhez: 1 evőkanál
margarin.
Elkészítjük a tésztát: összekeverjük a
lisztet és a sütőport. Ezután összedolgozzuk a többi hozzávalóval és
hűtőbe rakjuk. A rebarbarát külső hártyájától megtisztítjuk, ezután kb. 1
cm hosszúságú darabokra vágjuk. Összekeverjük a fahéjjal, a mézzel, és
félretesszük. Kevés margarinnal kikenünk egy lapos tortaformát.
Belesimítjuk a tésztát úgy, hogy egy kis pereme legyen. Egyenletesen
ráhalmozzuk a tölteléket, és 180 fokos sütőben 40-45percig sütjük. Aki
szereti, egy-két evőkanál darált diót is szórhat a tésztára és a
rebarbara kézé. Amikor a tortánk már csak langyos, a rebarbarát
meghintjük vaníliás cukorral.
Jó étvágyat!
Forrás: http://www.szepzold.hu/a_rebarbara_gyumolcs_vagy_fuszer |