Valamikor, hajdanán - állítólag - voltak olyan csapadékos nyarak, amikor
a kiskertekben alig kellett öntözni. Jó régen lehetett, mert én egyre
sem emlékszem, amióta kertművészetre adtam a fejem, birodalmamban a kapa
mellett az öntözőkanna a legtöbbet használt célszerszám.
A paprika a nagy vízigényű növények táborába tartozik (Fotó: a szerző)
Sokat segít, ha ez már ősszel és tavasszal is az agyunkban motoszkál,
s komposzttal, szerves trágyával javítjuk a talaj vízmegkötő
képességét. Nagyobb kertekben érdemes komoly, bár költségesebb öntözési
módszereket választani, ilyen például a csöpögtető hálózat, amikor a
sorok mellett elvezetett műanyag csőből közvetlenül a növények tövéhez
szivárog, vagy csepeg a víz. A legkevesebb munkaerőt az esőztető módi
igényli, a kiépített rendszer automata szórófeje a levegőben
elporlasztja a vizet, így az a természetes csapadékhoz hasonlóan hullik a
talajra. Ennek kiskerti változata a gumitömlővel, slaggal történő
kézierős esőimitálás. A barázdás öntözés nálam a borsó, a bab és a
burgonya esetében bevált - a növények sorára húzott bakhátak között
amúgy is kialakul egy kisebbfajta árok, amit kevés munkával öntözésre
alkalmas barázdává igazíthatunk, s az ebbe juttatott vízből gazdálkodnak
aztán a növények. E korszerű módszer szépséghibája, hogy a barázdákig
öntözőkannával cipelem a vizet, mert ugyan lehetne közvetlenül slaggal
is öntözni, de féltem a növényeimet a 7 Celsius fokos kútvíztől, ezért
azt először szivattyúval a kert szélén álló hordókba nyomatom, s onnét,
ha már egy kicsit felmelegedett, a csőrös edényzettel hordom szét. A
legtöbb vetemény – élükön a paprikával – öntözőkannával közvetlenül a
tövéhez a talajra kapja a vizet. A cél, hogy a nedvesség a gyökerek
szintjéig lejusson, mert hiába sáros állandóan az ágyás felszíne, ha az
ital nem jut el gyökerekig, növényünk szomjazni fog. S ha már öntöztünk,
próbáljuk megakadályozni, hogy a drága nedű gyorsan elpárologjon. Jó
módszer, bár munkaigényes, ha lazán elkapáljuk a leszivárgó víz vájta
hajszálcsöveket, amelyeken át a forró Nap pillanatok alatt kiszippantaná
a nedvességet. Ráadásul így a gyakori locsolás sem teszi tönkre a talaj
szerkezetét, az laza, levegős marad. Az öntözésre a legjobb idő a hűvös
hajnal vagy a késő este - ez utóbbi a célszerűbb, mert a víz reggelig
jól beszivárog a talajba. A legiszákosabb növények a levélzöldségek
(például a káposztafélék) és a paprika, a bab, a borsó főként a virágzás
idején igényli a vizet, az uborka viszont elvárja az állandó öntözést, a
paradicsom elméletileg e nélkül is termeszthető, de ne feledjük, a
mostanihoz hasonló forróságban kivétel nélkül minden növény sanyarog, s
az életben maradásához szüksége van a vízre.
Forrás: http://www.zalaihirlap.hu/hirek/20120702_biokerteszet |