A II. Fenntarthatósági Konferencián többször hallhatunk arról, hogy nem lehet beszélni a társadalmi fenntarthatóságról a gazdálkodás- és a természetes ökoszisztémák fenntarthatóságának megteremtése nélkül. Ugyanígy, nem beszélhetünk a gazdálkodás fenntarthatóságról sem, ha a talajt, a növényeket és állatokat nem kezeljük fenntartható módon.

Több éves biokertészkedési tapasztalatom szerint a leginkább célravezető, ha a kertet annak tekintjük, ami: élő rendszernek – és így is kezeljük, gazdálkodunk benne. Közismert, hogy az élőlények a természetben – és így a kertben – nem egymástól elszigetelten élnek, hanem a körülöttük élő más fajok által biztosított erőforrásokat használják. A teljes rendszer alapja a Nap éltető energiája, amit először a növények alakítanak át a más élőlények számára hasznosítható szerves anyagokká.

Ahogyan azt a biokertészek gyakran hangoztatják, az egyik legfontosabb előfeltétel a jó minőségű termőtalaj. Nem csupán az fontos, hogy mennyi makro- és mikroelem van a földben. A fenntarthatóság szempontjából ennél fontosabb kérdés, hogy mennyi a humusz és mekkora az élőlények száma. A humuszanyagok teszik lehetővé, hogy a tápelemek megkötődjenek a talajban (ne mosódjanak ki), és megfelelő szerkezetet is biztosítanak. A talaj kis élőlényei pedig a tápanyagok körforgalmát működtetik: lebontanak, felépítenek, átalakítanak. Hiába teszünk műtrágyát a talajhoz ha nincs szerkezete, és nincs benne élet – a műtrágya csak rövid távon nyújt eredményt, és végső soron tönkreteszi a talajt.

Azt, hogy a talaj szerkezete megfelelő legyen, és legyen benne élet, a jó minőségű komposzttal lehet elérni. Nálunk Krisna-völgyben nagy komposzttelep működik, ahol a kertészeti hulladékot és az istállótrágyát érleljük, komposztáljuk. Kísérleteket is folytatunk újabb komposztálási módszerekkel. Az eredmény: mára a több mint 130 fős Krisna-völgyi közösséget évről-évre, és egész évben ellátjuk friss biozöldséggel.
Terjedelmi okokból nincs lehetőségem arra, hogy minden lényeges megfigyelésről, tapasztalatról beszámoljak. Mindenképpen szólnom kell azonban a növényvédelem kérdéseiről. Ez a másik téma, amivel kapcsolatban a legtöbb kérdés érkezik hozzánk, illetve a legtöbb kihívással kell szembenéznünk.

A biokert növényvédelme már a magok elvetése előtt megkezdődik. Néhány évvel ezelőtt próbáltuk ki először megelőző védekezésként a gyógynövényes magáztatást (csávázást). A gyógyteák hatására a növények nemcsak ellenállóbbak lesznek a betegségekre, de gyorsabban és nagyobb arányban is kelnek. A módszer annyira jól bevált, hogy ma már csak akkor vetünk bármilyen magot, ha előzőleg megfelelő ideig beáztattuk gyógynövény-teába.

Ugyanúgy van ez, mint más élőlényeknél, ha jól működik a növény immunrendszere, akkor a kórokozók, kártevők nem lesznek képesek súlyos károkat okozni. Mindenkinek ajánlom: ha beteg zöldséget, gyümölcsfát, vagy más növényt lát, ne tegyen elhamarkodott lépést, és ne rohanjon azonnal a boltba permetszerért. Kár ágyúval lőni verébre, vagy akár levéltetűre. Például, tapasztaljuk, ha egy fát ellepnek a levéltetvek, akkor hamarosan találunk majd rajta néhány katicabogarat. Egy népes levéltetű-kolóniában pedig nemsokára megjelennek a fürkészdarazsak lárvái is. Ha van türelmünk és kivárjuk (nem pusztítjuk el a permetezéssel a tetvek természetes ellenségeit), akkor kis idő elteltével a ragadozó rovarok felfalják a levéltetvek nagy részét.

Fontos törekvésünk az is, hogy a hagyományos, ellenálló (és visszavethető magvú) zöldségfajtákat felkutassuk és összegyűjtsük. A megelőzés sokszor nagyobb eredménnyel jár, mint az utólagos védekezés.
Biokertészként különösen fontos hangsúlyozni, hogy egyszerűen kertészkedjünk, azaz: józan paraszti ésszel. Ez adja a kezünkbe a legjobb fegyvert mindenfajta kórokozó, kártevő elleni küzdelemben. Krisna-völgyben magunk is permetezünk, fejtrágyázunk, és tápoldatot is használunk — ám mindezt gyógynövényekkel tesszük.

Hogyha a kertünkre úgy tekintünk, mint élő rendszerre, és úgy is műveljük, akkor automatikusan megvalósítjuk a fenntarthatóságot. Hogyha valaki kipróbálja a Krisna-völgy biokertészetében alkalmazott módszereket, akkor az ő kertjében is, akár néhány év alatt is, kialakulhat a fenntartható kertészkedés rendszere.

Sundara Gopála dász (Balassa Sándor)
biokertész