Feljegyzések alapján már több mint  2000 éve ismerjük a citromfüvet  „ Az ész és a szív derűjének okozója, s elűzi az aggasztó gondokat és a búskomorság fakasztotta gondolatokat” - így jellemzi egy híres angol herbalista a citromfüvet, amely nemcsak mint gyógynövény vívta ki az elismerő figyelmet magának.

Valóban a gyógyászati felhasználása a legjelentősebb, de a konyhakerti telepítése is indokolt, hiszen egyre divatosabb a fűszerezésben is. A méhek kedvenc, illatos növényét, a citromfüvet: Melissa officinalis-t használhatjuk nyugtató hatású teák készítésére, vérzéscsillapításra, kellemes íze miatt még a gyerekek is szívesen fogyasztják. Évelő növény lévén úgy érdemes a kertbe telepíteni, hogy sokáig szedhető levélzete mindig elérhető legyen, kapjon elég napfényt a fejlődéséhez. Jó fagytűrő növény, de a száraz, kemény hidegek megviselik, érdemes lombbal, csutkával beborítani a nagyobb fagyok ellen. Kora tavasszal lehet a sarjakkal szaporítani, könnyen terjedő a töve. Az illó olajat tartalmazó leveleit egyenként szedve, lazán kiterítve száríthatjuk is bár a szárítás során illata eltűnik. Legjobb, ha a leszedett leveleket azonnal felhasználjuk teának vagy más fűszerezési célra.

S mit érdemes még tudni róla?

Az orvosi citromfű, citromszagú, méhfű, mézfű. Az ajakos virágúak családjába tartozó, nálunk vadon csak szórványosan fordul elő, kellemes citromra emlékeztető illata van, évelő növény. Gyógynövényként nagyobb területeken, mézelőként pedig sok helyen kertekben termesztik.
Gyökértörzse elfásodó, tarackok erednek belőle, amelyekből végükön föld feletti hajtások fejlődnek. Szára egy méter magasságot is elérheti, bokrosan ágazik el. Levelei keresztben átellenesen állnak, tojásdad alakúak, hegyes, csipkések, hátoldalán az erek mentén enyhén szőrösek. A virágok álörvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér, júniustól nyílnak. A makkocska termések 2 mm hosszúak, három élűek, fénylők, barnák.
A hajtásokról az ép és egészséges levelet kell leszedni, külön gyűjtik a virágos részt. A teafőzet ideg és szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, szélhajtó, izzasztó, epeműködést segítő hatású. Külsőleg borogatáshoz, fürdőzéshez, bedörzsöléshez használjuk. Salátákat és mártásokat ízesítenek a citromfű levéllel, likőriparban is használják. Illóolaját az illatszeripar használja. Mivel a tiszta citromfű olaj drága volna, citromhéjolajjal, lepárlással együtt szokták előállítani.

Termesztése:

Meleg fekvésű, széltől védett, tápdús talajt (Kert Tápláléka) igényel. Magvetéssel és tőosztással szaporítható, magja lassan csírázik, ezért egy napra vetés előtt langyos vízben áztassuk. Magját meleg ágyban márciusban, langyos ágyban áprilisban egészen felszínesen vessük el. A palántákat 60-70 cm sor, és 35-40 cm tőtávolságban kell kiültetni. Levéláru előállítására a növényt virágzása kezdetén kell learatni, a leveleket lefosztani és gondosan megszárítani. Száras áru céljára pedig virágzó állapotban kell a citromfüvet levágni. A növény évente kétszer is aratható.

Szerzők: Bényei Zoltánné és Sulyok Józsefné