Évkerék Ökotanya: nevezhetjük mintaprojektnek, mégis az itt gazdálkodó fiatal házaspár élete inkább emberi megközelítésben egy lélekemelő történet.  

Szeged közelében, Pusztaszeren él egy házaspár. Kiss László és Kiss-Kovács Orsolya az Évkerék Ökotanyán zöldséget termel, állatokat tart, és egész életvitelét igyekszik fenntarthatóvá tenni. Jelenlegi életük, munkájuk, szellemiségük alighanem sokaknak mutat jó és követendő példát és a szlogennel élve: megér egy misét.
László Békés megyében, Szeghalmon nőtt fel, Csilla a Budapest melletti Dunakeszin. Mindketten mezőgazdasági vonalon tanultak: a férj kertészmérnöknek Budapesten, a feleség környezetgazdálkodási agrármérnöknek Gödöllőn. Történetükről Csillával, az Évkerék Ökotanya „szóvivőjével” beszélgettünk.

- Végzettségeteket tekintve a vidékhez való vonzalom nem meglepő. Mégis mi késztetett Benneteket a nagy elhatározásra, a vidéki életre, a gazdálkodásra?
- Mindkettőnk esetében egyszerűek és ésszerűek voltak az okok – mondja Orsi. – Én életem nagyobb részét a fővárosban és környékén éltem le, így a városban felvetődő, kézenfekvő problémákkal - hulladéktermelés, szennyezett és egészségtelen környezet, rossz minőségű élelmiszer, táplálkozásból eredő betegségek - fogyasztóként szembesültem elsőként. Aztán az egyetemi éveim alatt Borsod és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében két kutatásban vettem részt, melyek során vidékfejlesztési interjúkat késztettünk gazdálkodókkal. Ekkor tapasztaltam, hogy a jelenlegi termesztési és elosztási struktúra egy sor társadalmi és környezeti problémát generál, ahelyett hogy egészséges helyi élelmiszerrel közvetlenül látná el a városban élőket és megélhetést biztosítana a vidéki gazdálkodóknak, akik a tájjal fenntartható, öko módon gazdálkodnak. Leendő gazdálkodóként megcsendült bennem a kérdés: vajon létezik ilyen gazdálkodási mód, ilyen rendszer, ilyen kapcsolat?

- Nyilván férjedben is érlelődött hasonló gondolat.
- Laci szakiránya az egyetemen a növényvédelem volt. Gyakorlatban is végzett növényvédelmi kutatásokat a munkahelyén, így sokat tapasztalt a kémiai növényvédelemről. A mai növénytermesztés műtrágyán és növényvédőszeren alapul. Az emberre, talajra gyakorolt káros hatások először a termelőket és közvetlen környezetüket veszélyeztetik, majd az élelmiszeren keresztül a fogyasztókat. Ugyanakkor, aki a konvencionális gazdálkodásba egyszer belekerül, onnan váltani ökológikus gazdálkodásra szinte lehetetlen. Egyértelmű volt számára, hogy ez egy zsákutca, s felvetődött benne is a kérdés: akkor hogyan lehet egészségesen és fenntartható módon gazdálkodni?

- Az iméntieket hallva, számomra már most nem meglepő, hogy életetek miért éppen az Évkerék Ökotanyához kötődik.
- A tények ismeretében egyértelműen megfogalmazódott bennünk, hogy az ökogazdaságokat fogyasztóként is támogatnunk kell. Kerestük a módját, hogy elérhető áron és minőségben jussunk bio zöldséghez, hogy megismerjük a gazdálkodás módját, gyakorlatát. A Gödöllői Egyetem találkoztam a Nyitott Kerttel, akik jó tíz évvel ezelőtt alapították meg Magyarországon az első közösségi bio zöldségdoboz rendszert, a gödöllői Waldorf Iskola családjainak közreműködésével. Ez a dobozrendszer az Amerikában és Angliában is elterjedt CSA - magyarul közösség által támogatott mezőgazdálkodási rendszer - elveire épült, hogy családokat lásson el elérhető áron bio zöldséggel, és segítse a kis családi biogazdaságok fennmaradását. Rengeteget olvastam és kutattam ezeket a külföldi termelői-fogyasztói együttműködéseket, Angliában dolgoztam is egy ideig egy ilyen gazdaságban, majd 2009-ben házhoz jött a végső motiváció. A Tudatos Vásárlók Egyesületének szervezésében Magyarországra látogatott Benoit Hertz és felesége - akik Provence-i termelők - és megismertették velünk az AMAP közösségi zöldségdoboz rendszerük működését. Ekkorra már megérett bennünk az elhatározás, hogy létrehozzunk egy ilyen gazdaságot, egy közösség által támogatott mezőgazdasági rendszert, amely talán megoldást adhat az agroélelmiszer-rendszer problémáira. Az életmódváltásunk egy csodálatos kísérője volt ennek a hosszú folyamatnak.

- Merthogy az elméleti megközelítés után következett a gyakorlat, azaz belevágtatok a sűrűjébe.
- Egy tanyát választottunk új életterünknek, ahol a város után hatalmas, természetes és szabad a tér, az évszakokat pedig a bőrünkön érezzük minden nap. Az állatok és a föld iránti felelősség sok mindent átformál, testet és lelket egyaránt, s ha valaki megtapasztalja a saját termény örömét és biztonságérzetét, egyértelmű hogy önellátóvá akar válni. Mi közel hét hektáron gazdálkodunk - szántó, kert, gyümölcsös, legelő -, ami egy családi ökogazdaság számára ideális méretű. A kertünk idén egy hektár területű: itt több mint 100 fajta zöldség- és fűszerfajtát termesztünk a zöldség közösségünk - AMAP rendszerünk tagjai – számára. Telepítettünk egy vegyes gyümölcsöst és homoktövist, vetettünk egy kis gabonát és lucernát.

- Ma már állatok is színesítik tanyátok életét. Hogyan birkóztok meg a tartásukkal?
- Az állatok nagy felelősséget jelentenek, de nagyon fontos elemei egy ökogazdaságnak. Ők adják a trágyát, hasznosítják a növényi „hulladékot” és rendben tartják a területeket. Az állattartás felelősségéhez azért szép lassan szerettünk volna hozzászokni, így egy kismacskával, egy mudival és egy komondorral indultunk. Azóta 40 tyúk, két tucat, már itt kelt aprójószág - kiscsibe, pulykapipe, gyöngyös csibe - szaladgál az udvaron. 13 racka juhunk és egy sodrott ló legeli a gyepet, és két kis malac követel mindennap kétszer hátvakarást és darát.

- Ti nem piacoztok, hiszen az AMAP-rendszer lényege másról szól. Hogyan működik a Zöldségközösség?
- A piac - főleg egy termelői piac - nagyon fontos helyszín, de mi mégsem szerettünk volna piacra menni a zöldségeinkkel. Ennél sokkal szorosabb és közvetlenebb kapcsolatra vágytunk, amely jobban érzékelteti mindkét féllel – a termelővel és vásárlóval, a várossal és a vidékkel - a kötődés és egymásrautaltság fontosságát. A megtermelt zöldséget a Zöldségközösség tagjai közt osztjuk szét, akik hosszú távon elköteleződtek mellettünk. Ez az AMAP-rendszer lényege. A tagok, vásárlók, elkötelezik magukat, hogy - jelen esetben - 3 hónapig a zöldségközösség tagjai lesznek, és hetente átveszik az egységesen összeállított dobozokat. E emellett önkéntes munkával is hozzájárulhatnak a közösség működéséhez, cserébe mi a dobozokat hetente a kert terményeiből összeállítjuk, és egy átvevőpontra szállítjuk. Nincsen felesleg, nincsenek közvetítők. Itt mi vagyunk, akik minden alkalommal találkozunk a közösség tagjaival. Itt mindenki egyenrangú, olyan emberek, akik elkötelezték magukat egymás támogatására. Hogy mi a kötőanyag? A közvetlen emberi kapcsolatból születő bizalom.

- Ezek több, mint felemelő gondolatok!
- A mi nagy örömünkre pedig tények. A bizalmat erősíti, hogy a közösségnek lehetőséget biztosítunk, hogy meglátogassák a gazdaságot, és egy találkozó keretében megbeszéljük a szezon tapasztalatait és a következő időszak terveit. Erre nagyon nyitottak az emberek. Sokan szeretnének belelátni a gazdálkodás mikéntjébe, megtapasztalni azt, megismerni a kertet, amiből az asztalukra került minden héten a zöldség. A találkozókon minden közösségi tagot szívesen látunk, s a jövőben év közben is szeretnénk alkalmat biztosítani a látogatásra, mert sokan jelentkeztek, hogy önkéntesként segítenének a kerti munkákban.

- Kikből áll a közösség?
- Olyan párokból, családokból, fiatalokból, kismamákból, akik tudatos fogyasztók, az ízek és a konyha szerelmesei, a tiszta és megbízható élelmiszert keresik. Olyan emberekből, akik élelmiszer önrendelkezésüket kezükbe véve felelős döntéseket hoznak a mindennapi fogyasztásaikról.

- Végezetül még egy Veletek kapcsolatos kérdés: hány órát dolgoztok egy nap, hogyan bírjátok ezt a sok munkát?
- Tudod, ha munkahelyed van, és egy cégnek dolgozol, reggel nyolckor leteszed a saját életed. Elbúcsúzol a családodtól, és nyolc órát dolgozol valaki másnak a céljáért, más keze alatt, egy helységben, ahol az év 365 napjában ugyanolyan fény- és hőviszonyok közt - nagy valószínűséggel a számítógép előtt ülve – várod a műszak végét. Nekünk nincsen munkaidőnk. Azt mondhatnám, hogy mindig munkálkodunk, sokat és sokszor kemény fizikai munkát végzünk. De közben így éljük az életünket, együtt, egymással, a saját magunk által választott természetes életterünkben, megélve azt, ami nekünk fontos. A felelősség és a jelenlét egy gazdaságban olyan, mint a szülőé, de nem érezzük lemondásnak a tanyára fordított időt. A közösség tagjai által a mi megélhetésünk és munkánk alapozódik meg, hiszen arra tettük fel életünket, hogy helyi családokat lássunk el tiszta, egészséges, szezonális élelmiszerrel az ökológiai tájgazdálkodás módszereit alkalmazva. Ez már több mint egy átlagos fogyasztó-vásárló kapcsolat a multik polcai közt!

Fotó: Nicolas Dabar