2012. július 30. hétfő
A
természet gazdagabb a bevásárlóközpontoknál, és erről mi is könnyen
meggyőződtünk. Történetesen még akkor is, ha éppen a „sógoréknál”
kirándulunk.
Nemrégiben Ausztria Salzburg tartományában
jártunk. Az egyik napon a világhírű fürdőhely, Bad Gastein fölé
magasodó 2231 méter magas Hoche Scharte csúcsáról induló pompás
cirbolyafenyő sétányon eljutottunk a mesterségesen kialakított Tükör tóig, amelynek vizét télen a hóágyúk „itatására" használják fel. Túra közben
meg-megálltunk és ámulva hallgattam Ifju György zsurnaliszta barátom és
egy kedves osztrák növénybarát hölgy, Frau Bettina Rieser gondolatait
az egy éve kialakított ösvény mellett ékeskedő gyógynövényekről, madarakról és vadakról. A virágokból félúton még kóstolót is vettünk az egyik pihenőasztalnál megterítve, finom hegyi gyógynövényekből szűrt tea szürcsölgetése közben.
Első megállónk egy öreg, kiszáradt fatörzsnél volt. Farkasmoha borította a száz éve kidőlt cirbolyafenyőt. Ebből főzték hajdan a pásztorok a vadállatokat megölő csali étel fűszerét. A szakállas harangvirágok között hónyuszi trappolt el az érkezésünk hangjára. Az egyik százados fán fehér pettyes Mátyás madár berregett. Ő ugyanúgy az erdő bohóca,
mint magyarországi rokona, a kék pettyes Mátyás madár. Szajkónak is
hívják, mert a bolondos kedvű jószág vígan lemásolja és szajkózza más
madarak hangját.
Hamarosan egy párhuzamos csíkokkal kördíszes fa tűnt a szemünk elé. Ez az Alpokban élő harkály műve. Az okos jószág körbekopácsolja a törzset, s annak kicsorduló édes „fenyőmézére" bogarak rajzanak,
és lépre mennek, mert ott ragadnak. A jómadár meg vígan lakmározik
belőlük. Ha elfogy a ragacs, hát a fakopács újabb karikát vés körbe, és
jöhet az újabb dőzsölés. Az út mentén láttunk a rebarbarához hasonlatos, ehető lósóskát, amely sok vizet vesz föl és hűti a homlokot. A vidéki parasztok
ebbe csomagolták a vajat, hogy ne olvadjon meg az útjuk alatt.
Különösen hat szellemünkre a hegyoldalban nyíló tarka növények
sokfélesége. Úgy tartják, hogy azoknak komoly léleképítő hatása van.
Sok helyütt díszlik a kék áfonya,
amely szárítva - különösen gyermekláncfűvel vegyítve - remek drog.
Összehúzó hatású cseranyagai miatt a szárított áfonya segít elmulasztani
a hasmenést - különösen jótékony hatással bír a kisgyermekek
hasmenésekor - fogínygyulladást, szájnyálkahártya- és torokgyulladásokat
is helyrehoz. Frissen viszont a bogyók inkább hashajtóként szolgálnak. A
növény örökzöld, télen nagyon fontos tápláléka a
vadaknak. Levelét is megehetjük, hárssal keverve pedig finom teát
főzhetünk belőle. A kék áfonya fiatalító és a test energiáit felszabadító hatású.
A sárga virágú, szigorúan védett árnika
a hegyvidékek régóta ismert gyógynövénye. A termesztett változatát
használják gyógyításra. Virága – ha alkoholban áztatjuk – felhasználható
bedörzsöléssel, borogatással fájdalom és izomláz csökkentésére, kéz
valamint térd, továbbá ízületi fájdalom enyhítésére s a kisebb sebeket is kiválóan gyógyítja. Enyhíti továbbá a rovarcsípés okozta viszketést és ismeretes fertőtlenítő hatása is. Sötét üvegben kell tárolni! Ahol törpeszakáll (moha-, zuzmóféle) lóg a fenyőkön, azt jelzi, hogy ott kivételesen tiszta a levegő.
Amerre jártunk, gyakran láttuk a pihe-puha növényt. Hideg vízbe kell
tenni, majd felforralni, és ha megisszuk, kiválóan alkalmas megfázás ellen, mert természetes antibiotikumot tartalmaz. Szénparázsra helyezve füstölőként
- zsályával, levendulával - nagyszerű stresszoldó hatású. Vannak, akik
azt vallják, hogy ha a füstölés után ablakot nyitunk, akkor a stressz
huss, kiröppen a szabadba.
A természet valóban gazdagabb a bevásárlóközpontoknál. Íme, a tanács, amit kipróbáltunk és bevált. A gyógynövényeket daraboljuk
egészen apróra és keverjük a sóba, ugyanezt csinálhatjuk rózsalevéllel
is. Fölségessé tehetjük vele a vajas szendvicsünket. Az sem baj, ha
néhány jótékony hatású virágával, például árnikával díszítjük a megkent, megsózott kenyerünket.
Forrás: http://www.sokszinuvidek.hu/index.php/eletmod/1139-A-term%C3%A9szet-gazdagabb-a-bev%C3%A1s%C3%A1rl%C3%B3k%C3%B6zpontokn% |