Bár mindig hasznosnak tartották, néhány éve különösen sokat foglalkoznak a tudósok a giliszták szerepével a hulladékok lebontásában.

Hektáronként ezek a kis gyűrűsférgek 40-100 tonna gilisztakomposztot állítanak elő, és ez az anyag kimondottan termékeny. Kb. ötször annyi, a növények számára felvehető nitrogént, hétszer több oldható foszfátot, és tizenegyszer több káliumot tartalmaz, mint a környező talaj.
 

A giliszták főként szerves anyagokkal táplálkoznak. Az emésztés során a hulladékokat egyszerűbb felépítésű anyagokká bontják, s ezek kis gömböcskék formájában kerülnek ki az emésztőcsatornájukból. A gömböcskékben a tápanyagok a növények számára felvehető formában vannak jelen, s lassan, a növény igényeinek megfelelően válnak szabaddá.
Ezen túl a giliszták fokozzák a növények kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállóképességét. A fertőzött leveleket a gombaspórákkal együtt megemésztik, ezzel a következő évi fertőzést jelentősen visszaszorítják.
A gilisztahumusz a növényi növekedést serkentő enzimeken, aminosavakon és antibiotikumokon kívül még kovasavat is tartalmaz.
 

Hogyan tenyésszünk otthon gilisztát?
Bizonyos ráfordítással magunk is tudunk gilisztát szaporítani. A giliszta tenyésztéséhez szükséges láda elkészítése után be kell szereznünk a megfelelő gilisztafajt. Ha otthon a komposzton vagy a trágyában nem találnánk trágyagilisztát (Eisenia foetida), szerezzük be horgászboltokban, vagy tenyésztőtől.
A gilisztáknak az a számunkra előnyös tulajdonságuk, hogy mindig a talaj felső rétegébe vándorolnak. Ha egy réteg szerves anyagot már megemésztettek, a frissen ráhelyezett felső zónába vonulnak. Emiatt a gilisztakomposzt termelésére alkalmas ládát úgy építhetjük meg, hogy a már feldolgozott kész anyagot alulról ki tudjuk termelni. Ezáltal a giliszták mindig bennmaradnak, s munkájukat az újabb, friss rétegben folytatják.
A giliszták hasznosítanak minden szerves anyagot, a pázsitnyesedéktől kezdve a konyhai hulladékokig. A nyersanyagokat mindig keverjük, és egyféléből ne használjunk túl sokat.
A gilisztakomposzt termeléséhez beállított ládát a kert védett, meleg részére helyezzük, mert lakói 7 C alatt nem dolgoznak, és fagyos időben elpusztulnak.
Optimális működési körülmény számukra a 20 – 24 C-os, állandóan nedvesen tartott közeg. Hűvös időben takarjuk le a tenyészetet egy szőnyegdarabbal, hogy lehetőleg minél több meleget tároljunk benne. Hőségben nedvesítsük meg a ládában lévő anyagot, kétség esetén inkább legyen túlságosan nedves, mint száraz.
 

Gilisztakomposzt-láda építése
Építsünk először egy 60 cm magasságú, 60 X 90 cm alapterületű ládát. Helyezzük el az egészet olyan magas lábakra, hogy a talicskánk aláférjen. Szegezzünk 5 cm-es drótfonadékot a láda aljára, s végül a láda egyik oldalán készítsünk 2 nyílást. Ebbe kerül majd a megfelelő lécekből készített, nagyon fontos kaparó vagy csuszka. A kész láda aljára fektessünk egy ív újságpapírt, amit előbb megnedvesítettünk. Erre kerül egy réteg komposzt vagy istállótrágya, s egy maréknyi giliszta. Ezután következzen a feldolgozásra szánt nyers szerves anyag. Az egészet takarjuk be egy régi szőnyeggel vagy levegőzést biztosító fóliával. A komposztládát fokozatosan töltsük fel. Hetente sose tegyünk bele 7 cm-nél vastagabb réteget. A többit tartsuk a láda mellett, amíg az előző réteget át nem dolgozzák a giliszták. A kész komposztot a láda alá tolt talicskába kotorjuk.
 

A földkeverékek legértékesebb és legdrágább alkotórésze a gilisztakomposzt. Használjuk takarékosan! Kiváló hatású, ha a dísznövények, a gyümölcsös és a zöldséges talaját mulcsozzuk vele. Ládába történő vetéshez is készíthetünk belőle földet, ha egy rész gilisztakomposztot két rész tőzeggel keverünk. Cserepezéshez tőzeg és gilisztakomposzt 1:1 arányú keverékét használjuk. A gilisztahumusz előnyei akkor érvényesülnek a legjobban, ha sekélyen, mindössze 3-5 cm mélyen dolgozzuk a talajba.