Etémából doktorált a marosvásárhelyi Orvos-Gyógyszerészeti Egyetemen Rácz Gábor és Rácz-Kotilla Erzsébet professzorok szakvezetésével. (Ma mindketten Pécsett élnek és a Pécsi Egyetem Farmakognóziai Intézetének tudományos tanácsadói.) A könyvecskéből egy élettapasztalat minden titkát megismerjük. A fekete ribiszke nemcsak kiváló gyümölcsöt terem, hanem leveléből hatásos vérnyomáscsökkentő gyógyszer is készül.

Az első magyar nyelvű leírást a ribiszkéről Lippay János 1667-ben megjelent „Posoni Kert” című könyvében találjuk: „Ez apró vörös, gömbölyű, leveles szőlőcske, egy csutkán sok függ: azért némellyek, tengeri szőlőnek is híják, némellyek Szent János szőlőcskéjének. A deákok Ribesnek nevezik. Ezt is kertekben nevelik. Az étkekben, sült alá való leveket és sásákat csinálnak, s tortákat töltenek véle. Lictariomokat, syrupokat, igen jókat és hasznosakat, nád mézzel együtt csinálnak. Érsek urunk őnatsága kertében három félét találni: vörösset, feiért, mint a gyöngy szemek, és feketét. Ebben az utolsóban az a külömbség vagyon, hogy a levelei nagyobbak és jó szaguak, főképpen, ha egy kevessé az uya között megtöri az ember, de az erejek mind egy.”

Ismeretes, hogy hazánkban vadon a zöldes bogyójú vadegres (Ribes uva-crispa alfaja, subsp. grossularia) fordul elő a Középhegység és a Dunántúl hűvösebb hegyvidéki erdeiben, de kerti fajtái (a köszméte vagyis az egres) változatos színű és ízű gyümölcsöt szolgáltatnak. Gyakori díszcserje az arany ribiszke (Ribes aureum), sövénynek ültetik, de el is vadulhat. A ribiszke nemzetségnek kb. 30 faja ismert a Földön. Nálunk a leghasznosabb a házi kertekben kedvelt piros ribiszke (Ribes rubrum) és az ültetvényekben is telepített fekete ribiszke (Ribes nigrum).

A fertődi kutatóintézetben magyar fajták is születtek, a mosonmagyaróvári gyümölcstermesztési tanszéken Porpáczy Aladár professzor megmutatta nekem azokat a nagy termőképességű és betegség ellenálló fekete ribiszke – köszméte fajhibrideket („riszméte” fajtákat), amelyeket az őszi kikerics kolchicin nevű alkaloidjának alkalmazásával állítottak elő (a kolchicin „szelídített” kémiai módosulata egyébként antitumor hatású gyógyszerként is használatos szakklinikákon). Ez a mutagén vegyület a kromoszómaszerelvényt megduplázza, így tudták előállítani az amfidiploid fajhibrideket, Fertődön a „Rikő” nevű fajtát. Legjelentősebb termesztési körzetek: Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Vas, Zala és Heves megye.

A Nyugat-Európában honos és a mérsékelt éghajlaton (Ázsiában, Észak-Amerikában is) termesztett piros ribiszke termése (Ribis rubri fructus) szerves savakban, karotinoidokban, pektinben, cianidin-glikozidokban és cukorban gazdag. Főként a friss préslé antioxidáns, vírusellenes. A belőle készített szirup (szörp) gyógyszerészeti készítményekben ízjavító, akárcsak a málnaszirup.

Érdekes, hogy a fekete ribiszke néhol vadon is előfordul, pl. az Alföldön, de leginkább a Kis-Alföldön, Szigetközben, liget- és láperdőkben. Csak szórványosan bukkan elő, emiatt természetes állományai védettek. Termesztése különösen akkor kíván gondos munkát, ha be akarjuk tartani az ökológiai gazdálkodás követelményeit. Tekintve, hogy északról származik, döntő a telepítési hely kiválasztása. Kedveli a hűvösebb, csapadékosabb, páradús helyeket. Jól fejlődik völgyekben, védett erdőszéleken. A dugványozással szaporított állomány jó termést csak középkötött vagy kötött, mély rétegű, tápanyagokban és nedvességben gazdag talajon ad. Igen érzékeny a forró és száraz nyarakra, a túl erős napfényre.

Termése (Ribis nigri fructus) júliusban, augusztusban érik. Üzemekben géppel szedik le. Virágzás idején vagy közvetlenül utána gyűjthető a permetezőszertől mentes lomblevél (Ribis nigri folium), melyet szobahőmérsékleten, forgatással szárítanak. A beszáradás aránya 5:1.

A levéldrognak előnyös vízhajtó hatása van, a nátriumürítés fokozása mellett nem vezet káliumveszteséghez. Hosszú ideig használható vérnyomáscsökkentő, érfalvédő. A hatás főként piknogenol-tartalmának köszönhető. Mindez a leszedett rügyre (Ribis nigri gemma) is érvényes, noha a rügy lecsipegetése jóval munkaigényesebb. A fekete gyümölcsből készített szirup bőven tartalmaz antioxidáns és szabadgyök-fogó antocianineket, ezen kívül gazdag vasban. Tovább dúsítva vassal (Fe II), alkalmazható vérszegénységben is.

Zágoni Elemér csíkkarcfalvi üzemében kiváló ribiszkebor is készül. Említett könyvében sokféle készítmény receptje is megtalálható. Közülük – az erőt hozó megújuláshoz – a következőket ajánlom.

Ribiszkenektár: 15-20 dkg fekete ribiszkét, 25-30 dkg alma vagy körte húsával összedaráljuk. Hozzáadunk 12-14 dkg cukrot és 4-6 g citromsavat. A keveréket vízzel 1 literre egészítjük ki és turmixoljuk. Tetszés szerint édesíthető vagy savanyítható, legjobb enyhén lehűtve fogyasztani.

Tehéntúrós fekete ribiszke: hozzávalók – 10 dkg fekete ribiszke, 10 dkg friss tehéntúró, 30 ml tehéntej, 3 dkg cukor, 1 dkg zabpehely, 1 tasak vaníliapor. A tehéntúrót a friss tejjel, a cukorral és a vaníliaporral jól elkeverjük. Hozzáadjuk a megmosott fekete ribiszkebogyókat. A desszert tetejére zabpelyhet szórunk.

Fekete ribiszke és sárgarépa vegyes saláta: hozzávalók – 8 dkg fekete ribiszke, 5 dkg alma, 2,5 dkg sárgarépa, 2,5 dkg cukor vagy méz, 10 ml citromlé vagy 50 g joghurt. A lebogyózott és megmosott fekete ribiszkét a reszelt sárgarépával és reszelt almával összekeverjük, majd leöntjük a citromlében vagy joghurtban feloldott cukorral, illetve mézzel.

Forrás:www.biokontroll.hu