Az alábbi cikkben bemutatom az általam alkalmazott alvószemzést - néhol egy kicsit eltérek a könyvekben leírtaktól, de én így csinálom, eddig sikeresen.

Általában 85-90%-ban megerednek a szemzéseim. Minden lépést vagy fontos folyamatot fényképes illusztrációval segítek.

Általában augusztus közepe és szeptember elseje között végzem az alvószemzést, így az esetek többségében a rügyek már csak tavasszal hajtanak ki.

Nyár végi alvószemzés lépésről lépésre

1. Első dolgunk eldönteni, hogy mit szeretnénk szemezni. Azt a fát, amire a szemzés történik - jelen esetben egy Sylvia nevű cseresznyefa lesz az alany - alaposan be kell locsolni (2 héten keresztül minden második nap kb. 1 órát locsolom). Ez feltétlenül szükséges a jó nedvkeringés beindulásához, ami abban segít nekünk, hogy a kéreg könnyen elváljon a törzstől.

2. Következő teendőnk kiválasztani azt a fajtát, amit szeretnénk beszemezni. Most egy különleges cseresznyét (Rita) fogok szemezni egy kivételes fáról, amit korábban Dr. Apostol János szemzett (ezen a fán is 7 fajta terem).

3. Harmadik lépés a szemzőág beszerzése: vásárolhatjuk vagy ismerősök fáiról is kérhetünk. Ha ismerőstől szerezzük be, mindig győződjünk meg arról, hogy a fa erős, életképes, betegségnek nincs nyoma, nehogy a mi fáinkat megfertőzze.

Nem jó a termőrügy (balra), csak a hajtórügy (jobbra)

Válasszuk ki a megfelelő hajtást. Minden kertben az ott használt szerszámokkal dolgozzunk. Metszéshez a tulajdonos metszőollóját használom, hogy elkerüljem a vírusfertőzést. Mindig fiatal hajtást válasszunk! Nem előnyös a túl erős, de a túl gyenge vessző sem. Nem jó a termőrügy, csak a hajtórügy, mivel ennek tavasszal minél gyorsabban hajtania kell, nem pedig virágoznia.

4. A leszedett ágról távolítsuk el a hajtás csúcsát és a leveleket. Kb. 1 centit meghagyunk a levél szárából - ennek később még szerepe lesz. Az így kapott vesszőt akár 2 hétig is tárolhatjuk vizes újságpapírba csomagolva, zacskóban a hűtőszekrényben.

1 cm-t hagyjunk meg a levelek szárából.

5. Kezdődhet a szemzés

Túl sok szerszámra nincs szükségünk, szemzőkés vagy szike is megfelel a célra, ezenkívül kell rafia vagy valamilyen nejlonos spárga, illetve papír, hogy feljegyezhessük ténykedésünket. Én szikével dolgozom, mert így minden fánál, fajtánál új pengét tudok használni. Ez is azért fontos, hogy ne vigyek át semmilyen kórokozót az egyik fáról a másikra. Legjobb a kora reggel vagy a késő esti órákban szemezni, így elkerülhetjük a nap káros sugarait. Mielőtt nekilátunk, az új szikepengét és a kezünket is mossuk meg alaposan.

A fa ágára vagy a törzsére merőlegesen, egy határozott mozdulattal vágjunk be a kérget. Nem jó többször vagdosni, mert ezzel csak a fát roncsolnánk, szilánkosítanánk és ezzel rontanánk a megeredés esélyét. Fontos, hogy minden beavatkozás egy mozdulattal történjen.
A következő vágással - amit az előző vágásra merőlegesen, kb. 1,5 cm szélességben - az ágon egy T-alakot kapunk, amit a pengével finoman nyissunk szét.

6. A szemző ágat fejjel lefelé fordítva a szem (levélhónalj) alatt kb. 1 centivel bemetszést végzünk úgy, hogy ne csak a szemet, hanem vele együtt kis fás részt is vágjunk, amit folyamatosan a szem fölött kb. 1 centiméterig folytassunk. Utána megfordítjuk az ágat és a kívánt helyen, az ágra merőleges metszéssel kivágjuk a szemet. Azért vágom így, mert így a szem nehezebben tud felcsúszni a kötözés közben. Soha ne érintsük meg a metszlapot és az alanyon lévő T-vágás belsejét sem.

Most jött el a kis levélnyél szerepe: ennél fogjuk meg a szemet, majd a T-alakba, föntről lefelé finoman becsúsztatjuk, teljesen a T alakú bevágás tetejéig. Ha nehezen megy, akkor a másik kezünkben lévő szikével segíthetünk betolni. Az utolsó fél centiben már a szem tágítja magának a helyet, ezzel is segítve, hogy a kötözésnél a szem ne tudjon csúszkálni, elmozdulni.

6. Következő lépés a szem fixálása spárgával. Ha több fajtát szemzünk a fára, érdemes több színű spárgával dolgozni, így tavasszal - a spárga leszedésekor - könnyen beazonosíthatók a különböző fajták. A spárgát a szemzés alatt megkötjük, innen kicsit húzva felmegyünk a szemzés tetejéig. A spárgával X-alakot képzünk, hogy ne csúszkálhasson el a szem. Cél az eredeti állapot visszaállítása, a kéreg jó zárása, vigyázva, hogy a spárga ne tudjon becsúszni a vágásba és a T kihajtott oldalai jól visszafeküdjenek a helyükre.

Innen ismét lemegyünk a szem alá és elkezdjük a végleges zárását, mostantól szorosabbra húzzuk, és tekerjük a madzagot, amíg teljesen be nem fedtük a sebet. A szem alatt és a szem fölött egy kicsi rész maradjon szabadon. A kötözést úgy fejezzük be, hogy visszafelé tekerve a kiinduló pontnál elkötjük a kötözőanyagot. A felesleget eltávolítjuk. Ezzel végeztünk is a szemzéssel.

Két hét múlva meggyőződhetünk a munkánk sikeréről. Az a jó, ha a maradék levélszár magától leesik vagy ha kicsit megmozgatjuk, könnyen leválik a szemről. Időnként nézzük meg a szemzésünket, ha esetleg nagyon megduzzadna, akkor finoman vágjuk meg a szem fölött és alatt a spárgát, vigyázva, nehogy a szemzésünket megvágjuk. A kötözőanyagot csak tavasszal szabad eltávolítani, mikor már a fa és az új szemzésünk is kihajtott, vagyis az első levelek megjelenése után.

Az alanyon lévő ágat célszerű visszavágni úgy, hogy az új szemzésünk legyen az ág vége. Innentől úgy bánunk vele, mint a rendes fákkal, esetleg, ha nagyon növekedne, június körül érdemes visszametszeni. Ősszel javasolt, tavasszal viszont elengedhetetlen a lemosó permetezés, mivel az első év a legkritikusabb. A szemzés további előnye, hogy idomtalan fákból is csinos fákat lehet alakítani: ha féloldalas a fa, akkor arra a felére szemzünk a törzsbe, ahova az ágat szeretnénk.

Szemzés törzsbe

A gyümölcsfák kombinálási lehetőségei saját fajon belül a legkönnyebbek, pl. körte körtével. Eddig nekem az alábbi kombinációk sikerültek: alma-körte, meggy-cseresznye, cseresznye-meggy, szilva (minden válfaj piros levelű, dísz- és japán is)-kajszi, kajszi-szilva, szilva-őszi, őszi-szilva, szilva-mandula, körte-nashi, nashi-körte, mandula-őszi.

Szemzéssel rendkívül érdekes kombifákat lehet összevarázsolni. Ezek a fák olyan hobbikertekbe javasoltak, ahol helyhiány van és érvényesül az a tulajdonságuk, hogy változatos gyümölcsöket teremnek.

Ha olyan fajtákat válogatunk össze, melyek egyszerre teremnek,

• a fát könnyebb permetezni,
• szép látvány, amikor érik
• hátránya, hogy 2-3 hét alatt leterem.

Ha úgy válogatjuk össze a fajtákat, hogy egymás után érjenek

• akár 3 hónapig is mindig van új, friss gyümölcs (természetesen így minden fajtából kevesebb terem)
• bonyolultabb a növényvédelem
• nem olyan látványos, mert mindig csak egy kicsi része érik, virágzik.

Végszóként mindenkinek javaslom, hogy bátran vágjon bele, itt az ideje! Minden egyes megmaradt fajtát a későbbiekben a sajátjának fog érezni. Végül is erre való a kert: kikapcsolódni, kísérletezgetni, csodát tenni. Sok sikert kívánok mindenkinek!