Ezt a régi gyógynövényt valószínűleg még a rómaiak hozták a földközi-tengeri országokból, az Alpokon át Közép-Európába. Már a középkorban termesztették és nagyra becsülték gyógyhatása miatt. 1688-ban egy könyv jelent meg Európában, amely kizárólag a zsályával foglakozott.

Belső alkalmazása

A rekedtség és torokgyulladások különböző fajainak gyógyítására használják az orvosi, vagy kerti zsályát. Szórjuk forró vízbe a zsályaleveleket, s hagyjuk 5 percig állni. Ha kissé kihűlt, egy csészényi teával öblögessük a torkunkat. A garatban fellépő kellemetlen összehúzó érzés enyhíthető, ha a teát fele-fele arányban zsályalevélből és kamillavirágból készítjük. Még egyszerűbb, ha a zsálya és kamilla kivonatból előállított kész öblítőt használjuk.

Az orvosi zsálya elsősorban illóolaja révén fejt ki gyulladás-gátló, baktériumölő és fertőtlenítőhatást. Jó szolgálatot tesz a zsályás szájvíz a kellemetlen szájszag megszüntetésében is. Emellett a zsályát gyomor- bélhurut esetén felfúvódás-gátló és görcsoldó-szerként is használják.

Fontos szerepe van a gasztronómiában is! A friss zsályalevéllel készült olasz spagetti-különlegesség, házunk kedvenc étele. A zsálya nagyon jól meghonosítható a kertekben.