Brassica oleracea var. sabauda L.

A kelkáposzta (Brassica oleracea var. sabauda L., Cruciferae) a keresztesvirágúak családjába tartozó, kétéves növény, a második évben virágzik és hozza a becőtermésben a magvait. Közeli rokona a fejeskáposztának, de a szára annak száránál rövidebb, levelei pedig hólyagosak, bodrosak, szélük ép vagy kissé bemetszett, és nem alkotnak tömör fejet, hanem lazán simulnak egymáshoz és megnyúlt alakú fejet formálnak. Színe élénkebb, teltebb, íze lágyabb, kellemesebb. Noha igénytelenebb és hidegtűrőbb, ráadásul nagyobb tápértékű, mint a fejeskáposzta, mégis Magyarországon kisebb területen termesztik annál. Két legfontosabb fajtája a sima levelű és a fodros levelű kelkáposzta, de e csoportokon belül több alfajtája is létezik. Általában a korai fajták laza fejűek, a leveleik sötétzöldek, erősen fodrosak. Az őszi-téli kelkáposzták feje tömöttebb, színe világosabb.

A kelkáposztát már több mint ezer éve termesztik Európában. A régi rómaiaknál ismeretlen volt; valószínűleg itáliai származású, a feljegyzések szerint Savoyából vagy annak környékéről származik, a régebbi irodalmi források olaszkáposzta néven említik. Ma minden világrészben ismerik és termesztik. Magyarországi termesztési tájai elsősorban Mohács és Szentes környéke, de más övezetekben is foglalkoznak vele, és a kiskertek, fóliás gazdaságok kedvelt zöldsége is. Mohács környékén áttelelő kelkáposztát is termesztenek, ezek zöld leveleit a hóból is lehet szedni.