Amikor az ember saját maga termeli meg a zöldségeket, igyekszik minél
kevesebb vegyszert használni. El kell néznie azt is, hogy a védett
vakond néha kellemetlenséget okoz. Kertemben akkora légzőhalmokat túrt a
krumplisorok közé, mint amekkorára a burgonyatöveket töltögettük. Az
igazi gondot azonban a sokkal kisebb föld alatti járatokról árulkodó,
domborodó repedezett vonalak okozták: lótetű kezdte kiépíteni közlekedő
alagútjait.
Kivártam, míg a vakond megkereste a
lótücsköket – mikor elfogyott ez a csemegéje, el is hagyta a terepet,
több vakondtúrást már nem láttam. Lehet, hogy ez szerencse is, de ha
átnézek a szomszédba, ahol mindenféle vegyszerrel védekeznek a lótetű
ellen és üldözik a vakondot, mégis olyan a kert, mint a főváros
útfelújítások idején, azt kell gondolnom, talán mégsem csupán szerencse
dolga, hogy kivártuk a kert ökológiai egyensúlyának kialakulását. Miért
mondom ezt? Mert a lapulevélnyi tök- és cukkinilevelek árnyékában erdei
békák hűsölnek, a virágoskert kánnáinak levelén zöld levelibéka lakik,
és gyíkok cikáznak a kövek között szöcskékre vadászva. No persze ettől
még nem lett biokertem, legfeljebb a vegyszermentes jelző illik rá,
hiszen a hitelesített jelzőt több éves ellenőrzött termesztési
feltételek után lehet kiérdemelni a Biokontroll Kht.-től. Aztán a
nagy hőség meghozta a melegkedvelő kártevőket is, például az üvegházi
molytetűt. Ez az igen apró, szabad szemmel alig látható, fehér szívogató
a melegházi hajtatott zöldségnövények termesztőinek okoz komoly
gondokat. Fehér színe miatt lisztecskének is nevezik. Amikor megmozgatom
a leveleket, kis fehér felhőcskék reppenek fel, de érdemleges
kártételüket még nem fedeztem fel. Lesem, vajon milyen természetes
ellensége tarthatja féken szaporodását a szabad ég alatt? Permetezni
ugyanis nem akarok, hiszen szinte naponta szedek zöldségeket. Sok
katicabogarat nem láttam a kertben, pedig azok is fogyasztói a
molytetűnek. A lisztecske ellen a biológiai védekezésben egy
fürkészdarázsfajra és a ragadozó poloskákra számíthatunk. Nevezetesen
előbbiből az Encarsia formosa nevűre, utóbbiból a Macrolophus
caliginosus vagy Macrolophus pygmaeus néven ismertre, amelyeket
manapság, a permetezőszerekhez hasonlóan, vásárolni is lehet. Poloskát
csupán a kapor ernyőin láttam. Szép, piros-fekete csíkos pajzsos
poloskákat, amelyek a leírások szerint nemcsak a növények nedveivel
táplálkoznak, hanem olykor-olykor ragadozásra is ragadtatják magukat. És
ha már szóba kerültek a ragadozó poloskák, az almafám levelén
találkoztam egy tüskés címeres poloskával is, amint éppen egy gyapjas
pille hernyóját szívogatta.
Inczédy Péter
Forrás: http://www.szabadfold.hu/cikk?10056 |