Ismerjük meg!
A málna (Rubus idaeus) a rózsafélék (Rosaceae) családján belül a
Rubus nemzettség tagja. Hívják még boldogasszony csipkéjének vagy német
neve (Himbeere) alapján himpérnek is. A nemesített változatot éppúgy
málnának hívjuk, mint az erdőkben növő vad formát.
A növény 1-2 méter magas, szőrös, tüskés szárú, csaknem függőlegesen
növő hajtásokkal rendelkező, nálunk is őshonos félcserje. Vesszői két
évig élnek, a második évben kihajtanak, elágaznak, majd virágot
hajtanak, termést érlelnek, végül ősszel elszáradnak. A cserje 8-10 évig
terem bőven, aztán érdemes fiatal vesszőkből új bokrot telepíteni. Ha
nem metszik és gondozzák, gyorsan kusza bokorrengeteggé terjedve
szaporodik, ideális talajon csaknem kiirthatatlanná válik.
Termései éretten általában élénk enyhén lilás piros színűek, de
vannak fehér, sárga, sötétlilás, sőt fekete színűre érő változatai is. A
vad forma gyümölcse gömbölyded, 1 cm átmérőjű, a nemesített málnák
gyümölcse 1-2 cm-es, hosszúkás, belül üreges bogyó alakú, valójában
összetett csonthéjas termés. Júniustól szeptemberig fokozatosan érik,
éretten hamar lepotyog. Az összetett termést rögzítő "virágalkatrészt",
amiről a málna éretten szedéskor könnyen leválik vacokkúpnak hívják.
A termesztett változatok érése május-júliusra esik, de vannak
kétszer termők is.
A hideg és mérsékelt éghajlatú területen 2000 méteres tengerfölötti
magasságig megél. Vadon közép-európai elterjedésű növény, erdők
tisztásain, irtásain, bükkösök szélén nő. Termesztésekor is a
tápanyagokban dús, laza szerkezetű és jó vízellátottságú talajokon érzi
jól magát, mivel a talajfelszínhez közel növő gyökérzete érzékeny a
kiszáradásra. A párás, félárnyékos helyeket szereti. Hazánkban a
Börzsönyben és környékén nagy mennyiségben termesztenek bogyós
gyümölcsöket, köztük sok málnát.
Fajtaváltozatait a piacon nemigen tudjuk megkülönböztetni. A
legjobb, ha megkóstolhatjuk, kellően érett, zamatos-e a gyümölcs,
nincs-e penészre utaló vagy egyéb mellékíze. A penész jellegzetes íze
mellett egy másik kellemetlen, de ártalmatlan ízhatást is érezhetünk a
málnán, ami az azt kedvelő poloska nedveitől származik.
Miért jó?
A málna érdemeiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mert valljuk
meg, nem minden szempontból praktikus gyümölcs: a legtöbb
élelmiszer-boltban nem kapható, szedése fáradtságos és kényelmetlen a
szúrós ágak között, leszedve törékeny és hamar romlik. Pedig igazi
ízletes gyógyszerre lelhetünk benne.
Egy maréknyi, 100 gramm málnában 25 mg C-vitamin rejtőzik, de van
benne sok B1-, B2-vitamin és A-provitamin is. Le se tagadhatná, hogy
gazdag színanyagokban, sok antioxidánst, flavonoidot tartalmaz, valamint
gyümölcssavakat, cserzőanyagokat, növényi rostokat, pektint. 100 gramm
málnából 80-85 gramm a víz. Energiatartalma 150-200 kJoule, körülbelül
34 kcal, 0,9 g fehérje, mindössze 0-3-0,5 g zsír, 11-12 g szénhidrát van
benne. Értékes tápanyag a benne lévő gyümölcscukor. Az ásványok és
nyomelemek közül kiemelendő 25-40 mg-os kalcium-, 170 milligrammnyi
kálium-, 30 mg magnézium- és 0,6-1 mg-os vastartalma. Ezekből az
elemekből a másfél maréknyi málna napi szükségletünk mintegy 10
százalékát fedezi.
Lehetőleg frissen és nyersen fogyasszuk, így érvényesül leginkább
vitaminjainak jótékony hatása, de szörpnek, lekvárnak eltéve és
mélyhűtve is sok kincset tartalmaz még. A gyümölcs fogyasztása segít
karbantartani a vércukorszintet, csökkenti a magasvérnyomást, segít a
menstruációs zavarokon. Levét lázcsillapítónak, izzasztó hatású italnak
is lehet használni. A nyári meghűlés legkellemesebb gyógyszere a
szobahőmérsékletű málnaszörp, nem csak gyerekeknek!
Levele júniustól augusztusig szedve és szárítva értékes
gyógynövény-alapanyag. Teája vagy főzete ér- és pórusösszehúzó, valamint
enyhén antibakteriális hatású. Teája cukorbajra, húgyúti betegségekre,
meghűléses panaszokra, lázcsillapításra, izzasztásra éppúgy alkalmas,
mint a friss gyümölcs. Naponta egy csésze málnalevél-tea iszogatása
bevált a várandós kismamáknál a reggeli rosszullétek enyhítésére, a
szülés előtti hónapban pedig a szülés megkönnyítésére ajánlják, mert
ellazítja, tágulékonyabbá teszi a kismedencei izmokat.
Cseranyagai hasmenéskor segítenek, antibakteriális, összehúzó hatása
a szájnyálkahártya gyulladásainál gargarizáló oldatként érvényesül
előnyösen. Külsőleg, borogatásként is használható.
Hogyan
fogyasszuk?
Próbáljunk minél többet fogyasztani belőle nyersen. Magában,
natúrjoghurthoz keverve, kevés mézzel vagy anélkül, finom reggeli étel
vagy desszert. Sok más "bogyós" gyümölccsel ellentétben melegen, sütve
és főzve is hűen megtartja aromáját.
A szörphöz és lekvárhoz, dzsemhez nem szükséges tartósítót keverni,
inkább forraljuk föl, a tetejére mérjünk ki egy kiskanál rumot, és az
üveg lezárása után dunsztoljuk. Felbontás után hűtőben kell tárolni.
Málnából készíthető bor, likőr és pálinka is.
A málna egyetlen "alkatrésze" sem mérgező. Kevesen gondolnak rá,
hogy zsenge leveleit és fiatal lehántott hajtásait még salátának is
fogyaszthatjuk. Mégis, leveleit és fiatal hajtáscsúcsait főként
szárítva, teának megfőzve fogyasztjuk leginkább. Íme, egy jól bevált
házi teakeverék! Ha idejében - mondjuk, tavaszi kirándulásaink
alkalmával - gondolunk a levelek szedésére, szép üvegben magunk
készítette ajándékként is örömöt szerezhetünk vele másoknak:
A keveréket 20 g száraz málnalevélből, 10 g szamócalevélből, 5 g
szederlevélből állítsuk össze, tehetünk hozzá csipkebogyó- és
hibiszkusz-keveréket, citromfüvet és mentát is. Egy adaghoz két evőkanál
teakeveréket forrázzunk le. Ha kissé kihűlt, mézzel, sőt tejjel is
fogyaszthatjuk.Tippek, tanácsok
Hűtőben 2-3 napig tárolható, jobb nem letakarni. A netán
megpenészedett szemeket mindig válogassuk ki. Kiválóan alkalmas
mélyhűtésre, ízét, zamatát jól megőrzi.Érdekességek
Közép- és Észak-Európa, valamint Észak-Amerika lombos erdeiben
őshonos. Valószínűleg a gyűjtögető életmódot folytató emberek számára
mindig is fontos eledel volt.
Latin nevét - Rubus idaeus - annak köszönheti, hogy a hagyomány
szerint elsőként Kréta szigetén, az Ida nevű hegyen kezdték termeszteni,
ahonnan aztán a rómaiak terjesztették el. Plinius i.sz. 23-ban már
említést tesz egy gyümölcsről, melyet a közékor gyógynövénytudorai
málnának vélnek. Tény, hogy a középkorban a málna már ismert
gyógynövény, kolostorkertekben is előszeretettel ültették és
nemesítették. 1601-ben már sárga változatáról is említés esik.
Forrás: http://www.50plusz.hu/articles/Malna_meglepetesek_a_piros_bogyorol?aid=20070716122627 |
