Ne feledkezzünk meg a termésritkításról
sem
Fáink jó erőállapotának fenntartásában
a megfelelő mértékű metszés (amit minden fánál egyedileg határoz meg a
gazda azok szemrevételezésekor) csak az egyik eszköz. Ezt legalább a
termésritkításnak kell még kiegészíteni. Ez azt jelenti, hogy viszonylag
kevesebb meghagyott vessző esetén is előfordulhat, hogy a fa túl akarja
teremni magát, a gyümölcs szinte fürtökben lóg az ágakon. Ezt nyilván
nem szabad engedni, hiszen amellett, hogy nagy terhet jelent a fának, a
gyümölcs minőségét is rontja. Meglepően hangzik, de megfelelő számú
gyümölcs eltávolításával növekedni fog a termésmennyiség! Egy kedves
egyetemi professzorom mondta metszési gyakorlaton egy őszibarack
ültetvényben, hogy az őszibarackról annyi terméskezdeményt kell
leszedni, hogy a majdani érett barackok közé gondolatban még egy
beférjen. (Akkor még nem gondoltam, hogy egyetem után 10 évig, minden
tavasszal több héten át élvezhetem a metszés "szépségeit".) A
termésritkítást követően megmaradó gyümölcsök sokkal nagyobbak, szebbek,
egészségesebbek lesznek. Ha rendelkezünk két darab azonos, túltermésre
hajlamos fajtájú és egyforma kondíciójú gyümölcsfával, akkor egy
egyszerű kísérlettel meggyőződhetünk a fentiekről: az egyiken hagyjunk
rajta mindent, a másikról ritkítsuk le a gyümölcsöt a baracknál említett
mértékig. Az eredmény sokkoló lesz.
No, de vissza a metszéshez!
A különböző fajú gyümölcsfákat
természetesen nem teljesen egyformán kell metszeni. A legintenzívebb
metszést az őszibarack igényli, ő könnyen belepusztul, de legalábbis
belerokkan akár már 4-5 évi kihagyásba is. Helyzetét súlyosbítják a
törzsében élősködő kórokozók, melyekkel meg tud birkózni, ha megfelelő
metszéssel (és termésritkítással) jó erőben tartjuk, elhanyagolása
esetén viszont ezek a mikroszervezetek könnyen legyűrhetik. Az őszibarack
abban is eltér a többi gyümölcstől, hogy nála a termőrügyek már az első
éves vesszőkön megtalálhatók, így metszése ezek ritkítását, legyengült
fák esetén visszavágását is jelenti.
Termőrész-ifjítás a gyümölcsfáknál
A többi gyümölcsfánál nem követünk el
nagy hibát, ha a kezdeti koronaalakító metszést követően csak néhány
évenkénti termőrész-ifjítást végzünk, ez utóbbi az elöregedett
termőgallyak tőből vagy kis csonkkal való eltávolítását jelenti, melyek
helyett újak alakulnak ki. Ez az értelme a kis csonk hagyásának is,
hiszen egy fiatalabb rész alapjából könnyebben hajtanak ki a rejtett
rügyek.
Intenzív metszés
Intenzív metszésben részesülnek a
kordon mellet nevelt nagyüzemi almások is, hiszen a hektáronkénti 40-50
tonna terméshez igen jó karban kell lenniük. Őket, szegényeket sajnos
nem ifjítják, 15-20 év után egyszerűen géppel kihúzzák a földből a
"megfáradt harcosokat". Erre mondta egy másik kedves tanárom a
következőt: "A gyümölcsfa termelőeszköz és nem műemlék."
Kegyetlenül hangzik, de ha a megélhetésünk függ tőle, akkor sajnos igaz.
Sokkal humánusabbak az ősi gyümölcsfajtákkal, hagyományos módon,
vegyszerek használata nélküli termelők, akik a 100 éves fát is odaadóan
gondozzák. (Egy ormánsági biokertésztől hallottam, hogy a hagyományos,
szinte természetközeli módon művelt gyümölcsös teljesítménye is
megközelítheti az agyonvegyszerezett, -műtrágyázott, öntözött nagyüzemi
gyümölcsösök termésmennyiségét!)
A kezdő kertészeknek sokszor igen
kiábrándítóak a metszéssel kapcsolatos első élmények.
Sokszor láttam a fa mellett tanácstalanul álló vagy a fa körül már a
tizenötödik körét megtevő "gazdát", s a metszőolló bizony jó, ha 5
percenként elcsattant. Az bizonyos, hogy a metszést gyakorlott
kertésztől vagy kertbaráttól érdemes megtanulni. Nem árt pár szakkönyvet
átböngészni, de az igazi iskola úgyis maga a kert. Ha évről évre látjuk
előző évi tevékenységünk eredményét, szép lassan magunk is rájövünk a
fortélyokra.
Egy dolgot mégis érdemes
megszívlelni, nekem legalábbis működött: Sose azt nézzük, hogy mit kell
levágni.
Azt nézzük, hogy mi marad rajta a fán,
s a felesleget így villámgyorsan te tudjuk tarolni róla. Ezzel a
módszerrel nem lesz gond a napi 100 fa. Végül a megfelelő eszközről se
feledkezzünk el. Hiszi aki akarja, de a tízezer forintos metszőolló
olcsóbb, mint az ezer forintos! A mindenhol kapható akciós ollók
hihetetlenül meg tudnak keseríteni egy munkára szánt napot. Ezzel
szemben egy profi szerszámmal, mely úgy vágja a gallyakat, mit a vajat,
öröm a munka, ráadásul gyorsabb, és a kezünket is kíméljük vele. Sok fa,
nagy birtok esetén könnyen becsúszhat egy kis ínhüvelygyulladás! A fák
egészsége is szempont, nem szerencsés sok csonkot, roncsolt sebfelületet
hagyni rajtuk! Összecsukható profi kis fűrészekből is szép választék
van már a kertész-, illetve gazdaboltokban, a vastagabb (10-12 cm
átmérőjű) ágak levágása is gyerekjáték ezekkel a borotvaéles kis
szerszámokkal.
Dióhéjban ennyi tehát az egyik legfontosabb tavaszi
kerti munkáról, kívánom, hogy soraim hozzájáruljanak az élvezetes és
minél bőségesebb gyümölcsszürethez!
