Hetente egy doboz, telis-tele ízes és egészséges zöldséggel,
gyümölccsel, anélkül, hogy saját földünk lenne, vagy órákig keresgélnénk
a piacon. A városi ember álmát váltják valóra a közösségi gazdaságok.
Ha pedig kedvet érzünk hozzá, hogy belekóstoljunk a gazdálkodásba, arra
is van mód.
 Görgős
bevásárlótáskák kanyarodnak be egymás után a budapesti Pozsonyi út
egyik házának alagsora felé. A háziasszonyok és férjeik a heti
„szatyorért” igyekeznek minden csütörtökön, amelyben kistermelőktől
vásárolt répa, cékla, hagyma lapul. Olyan, amelyről elhihető, sőt
tudható, hogy látott földet, napfényt, vizet, vegyszert viszont
egyáltalán nem. Az úttörő kezdeményezés lényege, hogy a vásárlók
összefognak, közösen keresik meg a termelőket, akiknek – a garantált
eladás miatt – megéri a városba szállítani a terményt, sőt akár
olcsóbban is adni. A Szatyor Egyesület kedvet csinál vevőnek, gazdának
egyaránt, hogy még a belvárosban is a lehető legtisztábban előállított
élelmiszerek kerüljenek az asztalra.
Hamar ráérzünk
Az
árak barátiak: valahol a bolti, piaci zöldségek és a biopiac árai
között, megfizethető szinten vannak. Hetente egyszer kell leadni a
rendelést, pár nap múlva pedig lehet is menni az áruért az átvételi
pontra. Elsősorban biotermelőket keresnek az egyesület vezetői, de
beszállítók lehetnek azok is, akiknek bár nincs róla papírjuk, de szelíd
gazdálkodást folytatnak. A fő profiljuk a zöldség, de az átvételkor a
finomságok asztalán lekvárok, levek, kenyérre való kencék, olajok,
magvak, pékáruk is előfordulnak. A Szatyor-vezetők igyekeznek a
fenntarthatóság jegyében 50–70 kilométeres körön belülről választani a
partnereket, és mindegyiküket személyesen is meglátogatják, mielőtt
szerződnek velük. Eleinte furcsa, hogy egy héten csak egyszer kap árut a
háziasszony, kedden már nehéz kibírni a csütörtöki átvételig, viszont a
hétvége biztosan ki van pipálva. Máris nem azzal kezdődik a szombat,
hogy mit is főzzünk és leginkább: miből. A közösségi tagok
rendszeresítenek egy ládát az erkélyen, a kamrában, a pincében, és
időnként rápillantanak a készletre. Hamar rá lehet érezni, mennyi elég
egy hétre, és meglepő, milyen sok időt és pénzt spórolhatunk vele, ha
nem megyünk kétnaponta a szupermarketbe.
Közösségi kertek
Aki nem akar messzire utazni, hogy a földdel érintkezzen,
megteheti a belváros szívében is a már nálunk is nyiladozó közösségi
kertekben. A földeket parcellákra osztják, ezeket a jelentkezők között
osztják ki művelésre. Itthon a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) vállalta
magára a kezdeményező szerepet. Budapesten az első közösségi kert a
Millenáris területén nyílt meg (legutóbb pedig a XIX. kerületben). A
négyszeres túljelentkezés miatt a szervezők sorsolással választották ki a
szerencséseket, akik három évig gondozhatják 5–6 négyzetméteres
földjüket. A Millenáris 95 parcelláján kevés szabályt kell betartani. A
lényeg: a területet gondozza az „örökbe fogadója”, és tiltott, mérgező
növényeket ne termesszen rajta. A közeljövőben a VIII. és a XI.
kerületben nyílnak kertek, és vidéki nagyvárosok is kacérkodnak a
gondolattal. Bővebb infó: http://kozossegikertek.hu/kertek | Meglepetésdoboz
Léphetünk
ennél magasabb szintre is a termelő és a vásárló közti viszonyban.
Magyarországon is terjed a közösség által támogatott mezőgazdaság,
amikor a környéken élők fognak össze, és havi fix összeggel támogatnak
egy termelőt – cserébe hetente egydoboznyit kapnak a föld javaiból. Jó
hír, hogy ezek a termelők általában „biomódon” gazdálkodnak, de
legalábbis szelíden, vegyszermentesen. A tagok nem tudják előre, miből
mennyi érkezik, de hamar megszeretik a meglepetésdobozt, hiszen biztosak
lehetnek benne, hogy a zöldségek és a gyümölcsök ízesek, és tele vannak
vitaminnal. Ebben a rendszerben a kockázat és a nyereség is közös. A
gazdaságnak ki kell jönnie a pénzből, amelyet a támogató vásárlók adnak,
a vevőknek pedig meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy egyik évben
gyönyörű piros a paradicsom, a másikban elverheti az eső. Ugyanígy:
érkezhet csak néhány szem alma, máskor pedig annyi, hogy győzzék
befőzni. A gondos termelő viszont a még zölden lehullott paradicsomot
elteszi savanyúságnak, a gyümölcsöket pedig kompót formájában menti meg,
ilyenkor befőttesüvegek figyelnek a ládákban.
Ha kevésbé
konvencionális zöldséget küldenek, adnak hozzá segítséget is. A váci
Pócsa Andrea, aki tavaly óta tagja egy közösségnek, eleinte értetlenül
tekintett a dobozból kikandikáló mangoldra, de fellélegzett, amikor
receptet is talált mellette, mi mindent készíthet belőle. „Szeretek
kísérletezni, és bár az elején kellett egy kis idő, amíg megszoktam,
hogy nem én döntöm el, miből főzök, de azóta nagyon élvezem, hogy
kreatív lehetek” – mondta az első gyermekét váró Andi, aki még
emlékszik, hogy annak idején gondosan kitalálta, mit fog főzni,
összeírta a hozzávalókat, és elindult bevásárolni. Most inkább leül a
számítógép elé, és keres egy jó kis receptet a pasztinákra, ha éppen
abból érkezik nagyobb mennyiség.
Szöveg: Hermann Irén
Fotó: Erdőháti Áron
Forrás: http://www.marieclaire.hu/itthon/nagyvarosi_natur/10800/ |
