A lehulló falevelek gyönyörű látványt nyújtanak, legszívesebben meghagynám zizegő színes szőnyegnek és nem is kell mindenhol összeszedni.

A cserjesor alatt, akár a természetben, meghagyom. A fűnek viszont nem tesz jót. Az egészséges levelek egy részét földdel rétegezve komposztálom, de a többit legjobb elégetni. Tudom, sokan felhördülnek e mondatot olvasván, hisz régóta azt sulykolják belénk, a levelek, nyesedék égetése környezetszennyező. Ami valóban környezetszennyező, az a zsákolás, a szállítás, a  tárolás. Még a központi komposztálás se elfogadható, hisz milyen föld lesz abból, amibe belekerülnek a fertőzött, beteg növényi részek? (A győri Tv egyik reklámfilmjében elszörnyedve láttam, hogy a konyhai ételmaradékot is a kertihulladékos kukába rakják. Amiről a régi öregek még tudták -nekem Nagymamám mondta-, hogy nyüvesedik).
Legtöbben csak a levelek, ágak égetésével keletkező széndioxidot valamint az elszállító jármű általi károsanyag-kibocsátást vetik össze. Már itt is a házi égetés javára dől el a kérdés (kivéve, ha közelben lévő kis biogáz-üzem hasznosítja, ez tűnik a legjobb megoldásnak). De utánagondoltak a tiltakozók annak, milyen áron kerül a szállító járműbe az üzemanyag? Kitermelés (a Föld kizsigerelése), a kitermelt nyersanyagból üzemanyag előállítása újabb költséggel és környezetszennyezéssel, végül az üzemanyag szállítása a világ különböző tájaira, ott a tárolásuk stb. Mérhetetlen pazarlás és környezetterhelés! Viszont vannak országok és főleg emberek, embercsoportok, akik ebből hatalmas vagyonokra tesznek szert. EZÉRT terjesztenek ostobaságokat vagy használják ki az ún környezetvédők tudatlanságát és hoznak a levélégetést tiltó rendeleteket.
Az más kérdés, hogy nehéz olyan időt és helyet találni, amikor és ahol tűzveszély nélkül égethetünk.

Ideje elültetni a lombhullató fákat, cserjéket.
Merítsünk a magyar paraszti kertkultúrából!. A magyar néphagyományban  nagy kultusza van a kertnek, csak sajnos elsorvadt az utóbbi évtizedekben. Nem baj, ha az ember elcsábul egy-egy különlegesség iránt, de törekedjünk igazi magyar kertet létrehozni. Ne japánt, ne mediterránt, ne alpesit, hanem magyart. Ebbe beletartozik, hogy gyümölcsfából őshonos fajtát válasszunk. (Ld. honlapomon: Ősi magyar gyümölcsfajták). Ez biztos jól bírja a mi éghajlatunkat és talajunkat, ellenállóbb lesz a kártevőkkel szemben. Sajnos nehezen beszerezhetők, mivel tiltják a szaporításukat. Vajon miért?!?!  Azt persze fölösleges mondanom, hogy ültetésnél bőven trágyázzunk érett komposzttal vagy istállótrágyával, a csemetét karózzuk ki. A gyógy- és fűszernövények egy része a cserjék, félcserjék közé tartozik, tehát most is lehet ültetni, bár az érzékenyebb növények ültetésével talán jobb megvárni a tavaszt.( zsálya, levendula, kakukkfű stb). A fűszerágyást nem kell semmivel sem gazdagítani; inkább olyan növényeket termesszünk, ami szereti kertünket.
Az ásást folytathatjuk veteményesünkben, de homokos talajnál, ahová csak jövőre akarunk ültetni, nyugodtan várhatunk tavaszig. Addig zöldtrágyanövények növekedhetnek, pl. a pillangósok közül a here. Takar, véd az eróziótól, kiszáradástól,  nitrogéntartalma jót tesz majd a soványabb talajnak. S egy kis kitérő egyik kedvenc témámhoz, a talajhoz és néhány "érdekességhez":

Magyarország talaja a legjobb adottságú volt, de a bevitt vegyi anyagok sok helyütt megváltoztatták kémiai összetételét és szerkezetét. A rövidtávú előnyökért kilúgozták a talaj felső rétegét, megváltoztatták a ph-értékét és ez nagyban kihat a bioelmekre, bionyomelemekre (pl  Li, Cl, Mn,Zn Br,Al stb) Ezeknek a bionyomelemeknek egy része  a műtrágyázás miatt oldódik és a mélybe szivárog a talajvízzel vagy pedig oldhatatlan formát ölt, s így felvehetetlen lesz az élő szervezetnek.
Következmény:a talajok lassan elszegényednek bionyomelemekben. Ráadásul a talajba nem forgatják be a zöldnövényeket, nem használnak természetes trágyát, így baktériumokban is szegényebb (istállótrágyához kapcsolódnak a cellulózbontó baktériumok; ha nincs elegendő istállótrágya, a talajba kerülő növényi rostok lebontása korlátozott). A talaj a táplálkozási láncban hiánybetegségek forrásává válhat, ha a kemizálás folytatódik. 

Még éppen elültethetjük az utolsó tulipánhagymákat, remélem, honlapom felső képe kedvet hoz ehhez a kedves magyar virághoz. Mert bizony tőlünk származik!

Ideje átnézni a régi madáretetőket, odukat, esetleg újakat barkácsolni kertünk legjobb barátainak.

A süniknek, kisállatoknak hagyjunk kisebb kupacokat ágakból, elszáradt növényekből, hogy legyen búvóhelyük. Ide dobálhatjuk a szaporításra nem kívánatos őszirózsát, a madarak szeretik. Figyeljünk, a kis sünik elég fejlettek-e ahhoz, hogy túléljék a telet. Még az öregeknek is elkél nagy hidegben egy kis tartalékzsírképző (akár kutya-, macskaeledel formájában). Tejet ne adjunk a süniknek!

S végül: lehet gyönyörködni a fák, cserjék sárga, narancs, piros terméseiben, a még mindig nyíló varjúhájakban, krizantémokban, az örökzöldekben, amik lassan átveszik a főszerepet kertünkben.

Budaházi Judit