| Honlap-menü |
|
 |
| Statisztika |
Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0 |
|
|
Főoldal » 2010 » December » 26 » Biokertész avagy télen minden kertész egyforma
1:15 PM Biokertész avagy télen minden kertész egyforma |
Decembert ír a naptár, Advent van. Aki falun, vagy kertközelben lakik,
az tudja, hogy ilyenkor nem csak a Karácsonyt várva csendesedünk el,
hanem élvezzük azt a csöndet, amikor a fűnyírók és a fűkaszák is
elhallgattak, levegőhöz jutottunk a levélégetés-és a tarlóégetés
füstjétől. Pihen a szomszéd is, és nem tépdesi le a féltő gonddal
kerítésre futtatott vadszőlőt, nem gyomirtózza le a kerítésen átnyúló
rózsabokrunkat. Egy szóval béke van. Béke egészen az első hóig, amíg ki
nem tör a vita, hogy sózzuk-e a járdát…
Erről találtam egy nagyon kedves írást nagyszüleim régi
újságjaira akadva, amin megenyhülve pihenésképpen jót mosolyoghat minden
biomán és kertész, hogy aztán tavasszal újult erővel folytatódjon a
világmegváltás.
Télen minden kertész egyforma
„Ha már októberben elvetettük a mustármagot a betakarított
veteményes helyére, ha a komposztot megszórtuk gyorsítóval, a
csontliszttel és kellő mennyiségű földtakaróval befödtük, ha a fákra
kihelyeztük a kártevők papírcsapdáját, ha a lehullott és beteg leveleket
gondosan elégettük, akkor a többi kertésszel együtt mi is átadhatjuk
magunkat a téli semmittevésnek. Tulajdonképpen ebben az évszakban és
ebben a tevékenységben kísértetiesen hasonlítunk egymásra, biokertészek
és hagyományos földmívelő.
A terveket pedig csöndben, a szomszéd ijedt kiáltozásai nélkül szövögethetjük.
Ahol a mustármaggal teleltetünk, ott - láss csudát, kedves
szomszéd -, ásás nélkül is porhanyós lesz a talaj, s a tarack kiirtása
helyett elengedő, ha az elfagyott gyönge szárakat legereblyézzük. A
biokertész - kezével eltakarva a papírt - minden fehér foltra növényt
tervez, mert nemcsak az ásást, hanem a kapálást is mellőzni tudja. Titka
abban rejlik, hogy a maga nevelte palánták közé nagylevelű spenótot
ültet, ezt időnként levágja, s helyén hagyja. Így a biokertész kertje
sehol nem engedi a gyomot megnőni, neki nem kell kapálnia, s nem kell
annyit öntöznie.
Ha öntöz is, hetekig áztatott, érlelt zsurlófű, csalánlevél,
varádicsvirág levével, amelyek elpusztítják a sárgarépa lisztharmatját, s
háromszorosára növelik a petrezselyem - szomszédnál szokásos csenevész -
méretét. A megmaradt fű pedig nagyon jó trágya a gyümölcsfáknak,
dísznövényeknek- abban az időszakban, amikor a komposzt még csak
érlelődik a fűnyírás, a gallyazás, a lombhullás termékeiből, a konyhai
szerves hulladékokból.
Így aztán a biokertész nem rajzol a papírra éles vonalakat, nem
is szereti az ágyások közötti madzagot, a katonás rendet, a rovarok
elleni mérges hadjáratot, a büdös gépeket és az állandóan füstölő és
füstölgő kertészeket. Nem katonás rendet teremt kis kertjében, hanem
buja paradicsomot. A kukoricára Juliska bab tekeredik, a karókiállítást
meghagyja másoknak. A gyümölcsfák alá tagéteszt ültet(bársonyvirág vagy
büdöske), ha a többi virág is kilép a virágágyás keretei közül. A
zöldségeket - a bolgárkertészek tapasztalataira támaszkodva - úgy ülteti
egymás mellé, hogy azok egymást segítsék, kártevőiket kölcsönösen
elriasszák. Nem baj, mondja a biokertész, ha a piros foltok lóugrásban, a
zöldek taxikockásan, a kékek sávosan, a sárgák meg pamacsoknak nőnek.
Sőt, örül neki.
Mert így kevesebb munkával, a rézgálic kivételével pedig
vegyszer nélkül utánozhatja a kiskertjében a nagy természetet. Ő,
mármint a szomszédos természetes erdő ugyan nem locsolja a
megsavanyodott tejjel a paradicsombokrokat, de igaz az is, hogy a
természetnek nem kell a biokertész gyerekeit etetnie. A kertésznek
azonban kell, ezért is vágott bele ebbe biokerteszkedes.jpga
reménytelennek tűnő vállalkozásba, dacára annak, hogy aszfalton
nevelkedett a harmadik emeleten -, s megküzdve földet már vonatból is
látott férjével, olyan almát, olyan paradicsomot, olyan zöldborsót,
répát, kelbimbót, kínai kelt, szőlőt ad föl az asztalra, amelyekről meg
van bizonyosodva.
A biokertész arról is meg van győződve, hogy ő helyesen végzi a
munkálatokat. Bizonyíték erre a sok termés, a szemének tetsző kert, s az
a néhány sorstársa, aki a lelket tartja benne az illegális klubesteken.
S ez a másik eset, amikor a biokertész ismét hasonlatossá válik a
hagyományos földmívelőkhöz. Mert ő is azt hiszi. Hogy ő végzi helyesen.
Hogy bebizonyítsa, vadabbul kapál, mélyebbre ás, jobban izzad, nagyobb
fűcsomót éget. De nem télen! Télen a földmíves is pihen. Nem büdösít,
nem permetez. Mire lehull a hó, már a köszönését is fogadja a biósnak,
mikorra el kell vetni a tejfölös dobozokba a magokat, már észreveszi
rajta, hogy annak is két lába, két keze van. Ha a február egy kicsit
hosszabb volna, talán még szóba is állnak egymással, persze csak azért,
hogy a márciusi cukkolások után áprilisban ismét esküdt ellenségek
lehessenek.
De most - szerencséjükre - a tél jön. És télen minden kertész egyforma.”
Forrás: Jakubovits Anna - Szabad Föld Krónika, 2000 |
|
Megtekintések száma: 1642 |
Hozzáadta:: gyunyika
| Helyezés: 0.0/0 |
|
|
| Belépés |
|
|
| Keresés |
|
|
| Naptár |
|
|
| Mentett bejegyzések |
|
|
|
