Vasárnap
2020-01-19
8:10 PM
Üdvözöllek Vendég
RSS
 
Az én bio-honlapom
Főoldal Regisztráció Belépés
Bio-kert »
Honlap-menü

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

A kert kialakítása, gondozása, védelme.

Alapgondolatok.

Biológiainak szabály szerint egy olyan kertművelési rendszer számít, amely mérgező anyagok nélkül dolgozik, vagyis mérgező anyagok nélkül küzd a kártevők, kórokozók és a gyomok ellen. Természetesen műtrágyát sem használ. Aki a biológiai kertművelést válassza, nem használ mérgeket, de még távolról sem használ ki minden lehetőséget természetes teljes értékű élelmiszerek termelésében. A környezetkímélő eljárásokkal ápolt kerthez alapvetően újszerűen kell viszonyulni. A kertet –a természet törvényei szerint – élő állatvilág népesíti be. Itt minden élőlény többé- kevésbé hasznos lesz, mert ismerve életfeltételeiket, figyelembe is vesszük azokat. Még a kártevők is tehetnek jó szolgálatot nekünk, mert megjelenésük figyelmeztet mulasztásainkra, hibás lépéseinkre. Ez a biológiai egyensúlyra törekvő kertművelési eljárás, a kertészt gondolkodásra készteti, s további feladatok elé állítja. A kert növény -és állatvilágával, mikroflórájával és –faunájával önmaga gondoskodik belső egyensúlyáról, feltéve, ha ezt egyáltalán lehetővé tudjuk tenni. A kert számára segédeszközöket alig-alig kell vásárolnunk. Egyedül a növényzet növekedésével olyan talajt teremtünk, amelyben aktív növényi és állati mikrovilág tevékenykedik, biztosítva a magasabb rendű növények életfeltételeit. Meg kell tehát tanulnunk, összefüggésekben gondolkodni, és egy józan, átgondolt ismeretet kell elsajátítani.

                                                                                                                                          Példa a természet.

Ennek a kerttípusnak mintája a háborítatlan, romlatlan természet. Ez az érvényes tankönyv. Ez arra tanít minket, hogy ahol gazdag növénytársulások vannak erdőn, mezőn, réten, minden növény kölcsönhatásban van egymással, a növénytársulások környezetükkel, de úgy, hogy a társulás tagjai önkényesen nem cserélhetők. Ahol a növény életfeltételei adottak a természetben, sehol sem akadunk monokultúrára, sehol nem találunk csupasz, növények által be nem népesített vagy takaratlan talajfelületet.  Mindazokat a folyamatokat, amelyek a természetben nyilvánvalóan észlelhetőek, lemásoltuk, kerti viszonyokra alkalmaztuk. A növényeket úgy válogassuk össze, hogy a partnernövények szomszédsága előnyös hatást fejtsen ki, kártevőiket és kórokozóikat kölcsönösen riasszák. A szomszédokat tehát körültekintően kell megválasztanunk. A jókat alkalmazzuk, a rosszakat kerüljük!

 

A váltakozó soros termesztés gyakorlata.

Itt figyelembe vesszük az egyes növényfajok számarányait, növekedési formájukat, növekedésük ütemének legfontosabb kérdéseit, és az előnyösnek bizonyuló növénytársulásokat. Az így kialakított vegyes kultúra egyben egy rendkívül egyszerű fáradságmentes és ingyenes növényvédelmi eljárás. Tudatosan elhagyjuk az ágyásokba ültetett monokultúrát, és áttérünk az egysoros művelésre, amelynél a javasolt növények megfelelő távolságban állhatnak. Amilyen fontos a növények felszíni egymásra hatása, legalább olyan szükségesek a számunkra ugyan láthatatlan, de a növények gyökérzónájában észlelhető kölcsönhatások. Ezeket a gyökérzet által kiválasztott anyagok okozhatják, de ezenkívül az a jelenség is, hogy minden növényfaj a rendelkezésre álló tápanyagok más- más csoportját hasznosítja. Az itt ismertetendő egysoros művelés esetében a növények egymás utáni sorrendje mellett, figyelembe vesszük a talajrétegben élő mikroorganizmus csoportok váltakozását is. Mit kell először is mit kell tennünk? Elég nagy sorközöket alakítunk ki, hogy a csupasz talajfelületet az egész esztendő folyamán komposzttal takarhassuk. A kertből származó minden anyagból komposztot készítünk, és újra hasznosítjuk. Ilyenformán a növények folyamatos tápanyagellátása és trágyázása azt jelenti, hogy csak magával a műveléssel felépítünk és állandóan fenntartunk egy humuszban gazdag talajréteget.

 

A nemkívánatos szomszédságok.

 

A helyesen összeválogatott növények esetében világosan megállapítható, hogy azok egymás növekedését elősegítik. A helytelen szomszédok azonban egymás növekedését gátolják, emiatt ezeket a társításokat kerüljük! Van néhány nemkívánatos szomszédság, ezekre ügyeljünk!

Ilyenek:

  • Bab és hagyma
  • Káposzta és hagyma
  • Petrezselyem és fejes saláta
  • Sárgarépa és paradicsom
  • Burgonya és hagyma

A spenót nem jó előveteménye a sárgarépának, a mángoldnak és az új-zélandi spenótnak. Ha az ember erre a néhány hátrányos kombinációra ügyel, sok hibát már nem követhet el.

 

A zeller és a paradicsom mint riasztó növények.

 

A zeller az összes káposztaféle hernyóit elriasztja. A kései káposztafélék mellett a zeller nem minden esetben képez nagy gumót.

A zellerhez hasonlóan a paradicsom is kiváló védő-, és riasztónövény. Ezért a paradicsompalánták közé a sorba egyéb veszélyeztetett növényféléket ültethetünk. Ez az ingyenes és sok munkát megtakarító védekezési forma a környezetet sem szennyezi.

Minden növénynek meg van a maga meghatározott ható-, és illatanyaga, s ezek időnként számunkra is érzékelhetőek. A rovarokat ezek az illatanyagok tájékoztatják, így keresik azokat a növényeket, amelyek a tojások lerakására vagy táplálkozásra alkalmasak. Így válnak tehát számunkra kártékonnyá.

Ha azonban kultúráink szomszédságában egészen más illatú és attól eltérő anyagokat kiválasztó növények vannak, akkor ezek a rovart megtévesztik. Az itt keveredő illatkombináció eltereli őket, és további keresésre kényszerülnek. Bár számunkra láthatatlan, a növények kölcsönhatása még a gyökérzónában is döntő jelentőségű.

 

A helyrevetés előnyei.

 

Az egysoros művelés előnyeihez tartozik az is, hogy a különböző sorok érési és szedési időpontjai mindig más-más vetési időt adnak az utánuk következő kultúrák esetében is. A megüresedett sorokba kényelmesen, biztonságosan és közvetlenül elvethetünk olyan zöldségféléket is, amelyeket eddig mint előnevelt palántákat ültettünk.

A saláta korai kultúra, az állandó helyre való vetésre rendkívül alkalmas. Ugyanabba a sorba vessünk mindig retket is, mert ezt a saláta megóvja a földibolha kártételétől. A saláta megfelelően kiritkítva biztosan növekszik. A közvetlenül helyre vetett kultúrák esetében mindig a vetett növények előnyét állapíthatjuk meg az ültetettekkel szemben, még azonos vetési, illetve ültetési idő mellett is. A vetett kultúrákon se kártevők, se kórokozók nem mutatkoznak, és mindazok a problémák, amelyek épp a saláta esetében felmerülhetnek, kezdettől fogva fel sem lépnek, ha az ember a magvakat közvetlenül a kert talajába veti, és a későbbiekben még ismertetendő módon a főkultúra mellé vethető gyógy- vagy fűszernövényeket alkalmaz.

 

 

Nincs többé gond a vetésforgóval.

 

A vegyes kultúrával dolgozó kertésznek szinte alig kell arra gondolnia, hogy a helyes vetésforgórendet megtartsa. A vegyeskultúrás kertet teljesen egységesen trágyázzuk úgy, hogy a kertésznek a trágyázáson és a vetésforgón alig kell a fejét törnie, és minden növény egészségesen fejlődik. Amikor az ember már beletanul a vegyes kultúrába, mindez sokkal egyszerűbb lesz. A vegyeskultúrás kert beosztása azt jelenti, hogy az ágyak helyett sorokba vetünk, ültetünk, éspedig egy előre meghatározott beosztásban, amit az év folyamán már nem változtatunk meg! Az egyes sorok termésének leszedése után a kertésznek mindig meg kell fontolnia, hogy érdemes-e még valamit vetni, azaz hogy az illető zöldségféle hozhat-e még termést a fagyok beálltáig.

 

 

A mustár mint köztes növény.

 

Amikor már egy mégolyan rövid tenyészidejű zöldségfélét sem érdemes vetni, a mustármagok még kikelnek, sőt egy csekély növekedéssel is számolhatunk. Az előzőleg csak fellazított talajba a két sor közötti teljes szélességben mustárt vetünk, amely részben az imént keletkezett lyukakba hullik, míg a fennmaradókat a gereblyével könnyedén betakarjuk. A mustármag néhány nap múlva kikel, és vastag zöld takarót alkot. Ezzel a lehető legjobban gondoskodtunk a talajról. A növénykék szépen kizöldellnek, a gyomokat elfojtják, gyökereik pedig mélyebbre hatolnak, mint azt gondolnánk, a levelek a talajt árnyékolják, és amennyiben a mustár nem virágzik kevesebb vizet párolgat, mint a takaratlan talaj. A mustárvetemény a nedves talaj fölött árnyékoló takarót alkot. A mustárnak a kertben különös előnyei vannak. Egyetlen más növényt sem olyan könnyű vetni és kezelni, mint a puha mustárt.

A tél beköszöntésekor javarészt különböző magasságú, zöld mustársorokat találunk; néhány sort levelek takarnak, és vannak még sorok, amelyekben télen szedhető zöldségek teremnek. Tavaszig az egész zöldtömeg elkorhad, hacsak nem hóban különösen gazdag tél volt, és a hótakaró novembertől februárig megmarad. A megfagyott zöld mustár könnyű védőfátyolként fekszik a talajon, és a zöldségnövények saját hulladékából származó levélanyag átfagyott, korhadó tömege takaróként fedi a sorokat.

 

 

Korai termést tél alá vetéssel.

 

A tél elején kell egy olyan időpontot keresni a vetéshez, amikor már a talaj egy kissé fagyos, tehát legkorábban novemberben. A magok ekkor már nem tudnak kicsírázni. A föld a vetés idején lehetőleg gyengén fagyos és száraz legyen. Mindig talajjal takarjuk a magvakat, sohase tőzeggel, mivel az rendkívül erősen tartja a hideget. Ezek a vetemények azután előbb kikelnek, mint ahogy a talajra léphetnénk. Bizonyíthatóan akár háromhetes növekedési előnyük is lehet. A tél alá vetéshez olyan zöldségféléket kell választanunk, amelyek a kelés után nem túl érzékenyek a viszonylag alacsony hőmérsékletre. Erre a célra beváltak a legkorábbi fejessaláta- és sárgarépafajták, a spenót, a póréhagyma, a feketegyökér, a petrezselyem, a karalábé, mert ezek nem szöknek szárba, ha alacsony hőmérséklet éri őket. Ezeket a feltételeket figyelembe véve, már a tél elején a petrezselymet és a hagymát is vethetjük.

 

Kedvező hatású szomszéd növények.

 

Bab-káposztafélék

Káposztafélék-cékla

Paradicsom-petrezselyem

Paradicsom-hagyma

Paradicsom-káposztafélék

Paradicsom-zeller

Paradicsom-bokorbab

Karotta-hagyma

Pasztinák-hagyma

Saláta-retek

Saláta-bab

Saláta-uborka

Saláta-bokorbab

Saláta-cékla

Saláta-mángold

Borsó-káposztafélék

Borsó-zeller

Zeller-káposztafélék

Uborka-káposztafélék

Burgonya-késői káposztafélék

Burgonya-borsó

Burgonya-lóbab

 

Mindig zöldellő növénytömeg és talajtakarás.

 

A biológiai szemlélettel gondolkodó kertész tudja, hogy egy növény növekedése, egészsége és hozama attól függ, hogy mennyire humuszgazdag és élő a talaja. Gyengébb talajok esetében a talajjavítás az első feladat, hogy állandó és gazdag növénytömeget tudjunk előállítani. Az átgyökeresedett és árnyékolt talaj már korán és folyamatosan szállítja a tápanyagokat a növények számára, s ezek növekedve, majd elpusztulva szabaddá válnak a talajban zajló átalakulási folyamatok számára. A növényi gyökerek helyén levegő- és vízszállító pórusok alakulnak ki. Mindkettő szükséges a tápanyagszállításhoz és- cseréhez. Röviden az élet fenntartásához. Ezt a talajfelületet nem szabad csupaszon hagyni, hanem takarni, árnyékolni és ezáltal védeni kell. A számunkra olyan fontos giliszták is ebből a takaróanyagból veszik táplálékukat. A folytonosan zöldellő növényzet kialakítása, fenntartása és a talaj takarása, illetve a felületi komposztfelépítése azok az eljárások, amelyek a talajt figyelemre méltóan és tartósan javítani tudják.

 

Elővetemények.

 

A még csupasz sorközöket, ahol korai kultúra sincs, takarjuk valamilyen előveteménnyel! Önként adódik a megoldás, hogy amikor spenótot és egyéb korai zöldségféléket vetünk, a még csupaszon maradó felületeket gyógy- vagy fűszernövényekkel gyökereztessük át, hogy az a felületet árnyékolva a talaj víztartalmát megőrizze. Erre a célra különösen jól bevált a mustár.

A mustár.

 

A gyorsan csírázó mustárt meglehetősen sűrűn vessük! Néhány napon belül a növénykék rendezett, tömött, zöld felületet képeznek, és minden elvárásunknak megfelelnek. A mustár mint elővetemény mindig rendkívül kedvező hatású: gyökereivel jól átszövi a talajt, visszatartja a nedvességet, elriasztja a csigákat és más kártevőket, és az sem elhanyagolható szempont, hogy szinte fáradtság nélkül eltávolítható, ha a sorba vetni vagy ültetni szeretnénk.

A mustárvetést az eddig még nem hasznosított sorokban fokozatosan leváltjuk, amikor helyette más kultúrákat vetünk vagy ültetünk. Jó tenyérszélességűnél amúgy sem kell magasabbra nőnie, mert a forgóban csupán előveteményként használjuk. A mustár után bármilyen növényfaj következhet anélkül, hogy vetésforgógondok adódnának,. Hiszen előveteményként, de köztesként is regeneráló hatása van. Ha tehát utána egyéb zöldégfélét akarunk vetni, a mustárt egyszerűen lesaraboljuk és a talaj felszínén hagyjuk. A talajfelszínen hagyott mustár nem zavar, ha vetés előtt barázdát húzunk, és akkor sem, ha ültetés előtt a palánta számára lyukat készítünk.

Összegezve azt mondhatjuk a mustárról, hogy riasztja a kártevőket, a gyökérmaradványai gazdagítják a talajt, ösztönzi a talajéletet, elriasztja a fonalférgeket, különösen a burgonyáét. Ezért nagyon értékes a teljes sorszélességben vetett mustár.

 

A lóbab.

 

A lóbab nagyon jól felhasználható mindazon zöldségfélék előveteményeként, amelyek később kerülnek kiültetésre, s amelyek fokozottan tápanyagigényesek. A lóbab, mint a pillangósok általában, nitrogéngyűjtő, a mélyre hatoló gyökerein található csomókban élő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, s azt a növények számára felvehetővé teszik. Előveteményként természetes nitrogéntrágyázást jelent. A tavaszi fagyok nem ártanak neki, emiatt a lóbabot nagyon korán el lehet vetni. 30-40 cm magasra hagyjuk megnőni és azután lesaraboljuk, zöldtömege még elég lágy, és gyorsan elkorhad. A lóbab a paradicsom-, az uborka,- és a káposztaféle esetében is kivétel nélkül sikeres volt előveteményként.

 

Egyéb elővetemények.

 

Természetesen a kertészkedés gyakorlatában más előveteményeket is alkalmazhatunk, például a zsázsát és egyéb gyógynövényeket. A zsázsa éppoly gyorsan nő, mint a mustár, de nagyon agresszív gyógynövény. Ha az uborkát megelőzve zsázsát vetnénk, hamarosan azt tapasztalnánk, hogy az uborka rövid idő után kipusztul. Sohasem szabad kétszer egymás után ugyanabba az edénybe vagy sorba zsázsát vetni, mert önmagát sem tűri. Ezzel szemben a facélia közömbös hatású, gyors növésű talajtakaró elővetemény lehet. A facélia egy régi, majdnem feledésbe ment növény, amely pedig a kert számára rendkívül értékes. Finom apró magvait már kora tavasszal vethetjük. Szakaszosan, egész évben is vethető. A sorközök jól bevethetők vele. A facélianövénykék gyorsan finom, könnyű szőnyeget alkotnak, árnyékolják a talajt. Levelei közt az esővíz könnyen átcsorog, jó harmatfogó, virágjának kék színe pedig kellemes színfolt. Hosszú ideig virágzik, átható illata vonzza a gyümölcsfák és virágzó zöldségfélék beporzásához a rovarokat. A felettük többször látható, csoportosan repülő zengőlegyek pedig a levéltetvek ellenségei. Tojásait is pusztítják, így érétkes segítséget nyújtanak. A levágott növények a sorközökben jó talajtakaró komposztot adnak.

Belépés

Keresés

Naptár
«  Január 2020  »
HKSzeCsPSzoV
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Mentett bejegyzések

Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • Ingyenes online játékok
  • Online Munkaasztal
  • Oktató videók
  • uCoz Rajongók Oldala