A kert kialakítása, gondozása, védelme.
Alapgondolatok.
Biológiainak szabály szerint egy olyan kertművelési
rendszer számít, amely mérgező anyagok nélkül dolgozik, vagyis mérgező
anyagok nélkül küzd a kártevők, kórokozók és a gyomok ellen. Természetesen
műtrágyát sem használ. Aki a biológiai kertművelést válassza, nem használ
mérgeket, de még távolról sem használ ki minden lehetőséget természetes
teljes értékű élelmiszerek termelésében. A környezetkímélő eljárásokkal ápolt
kerthez alapvetően újszerűen kell viszonyulni. A kertet –a természet
törvényei szerint – élő állatvilág népesíti be. Itt minden élőlény többé-
kevésbé hasznos lesz, mert ismerve életfeltételeiket, figyelembe is vesszük
azokat. Még a kártevők is tehetnek jó szolgálatot nekünk, mert megjelenésük
figyelmeztet mulasztásainkra, hibás lépéseinkre. Ez a biológiai egyensúlyra
törekvő kertművelési eljárás, a kertészt gondolkodásra készteti, s további
feladatok elé állítja. A kert növény -és állatvilágával, mikroflórájával és –faunájával
önmaga gondoskodik belső egyensúlyáról, feltéve, ha ezt egyáltalán lehetővé
tudjuk tenni. A kert számára segédeszközöket alig-alig kell vásárolnunk.
Egyedül a növényzet növekedésével olyan talajt teremtünk, amelyben aktív
növényi és állati mikrovilág tevékenykedik, biztosítva a magasabb rendű
növények életfeltételeit. Meg kell tehát tanulnunk, összefüggésekben
gondolkodni, és egy józan, átgondolt ismeretet kell elsajátítani.
Példa a természet.
Ennek a kerttípusnak mintája a háborítatlan, romlatlan
természet. Ez az érvényes tankönyv. Ez arra tanít minket, hogy ahol gazdag
növénytársulások vannak erdőn, mezőn, réten, minden növény kölcsönhatásban
van egymással, a növénytársulások környezetükkel, de úgy, hogy a társulás
tagjai önkényesen nem cserélhetők. Ahol a növény életfeltételei adottak a
természetben, sehol sem akadunk monokultúrára, sehol nem találunk csupasz,
növények által be nem népesített vagy takaratlan talajfelületet. Mindazokat a folyamatokat, amelyek a
természetben nyilvánvalóan észlelhetőek, lemásoltuk, kerti viszonyokra
alkalmaztuk. A növényeket úgy válogassuk össze, hogy a partnernövények
szomszédsága előnyös hatást fejtsen ki, kártevőiket és kórokozóikat
kölcsönösen riasszák. A szomszédokat tehát körültekintően kell
megválasztanunk. A jókat alkalmazzuk, a rosszakat kerüljük!
A váltakozó soros termesztés gyakorlata.
Itt figyelembe vesszük az egyes növényfajok számarányait,
növekedési formájukat, növekedésük ütemének legfontosabb kérdéseit, és az
előnyösnek bizonyuló növénytársulásokat. Az így kialakított vegyes kultúra
egyben egy rendkívül egyszerű fáradságmentes és ingyenes növényvédelmi
eljárás. Tudatosan elhagyjuk az ágyásokba ültetett monokultúrát, és áttérünk
az egysoros művelésre, amelynél a javasolt növények megfelelő távolságban
állhatnak. Amilyen fontos a növények felszíni egymásra hatása, legalább olyan
szükségesek a számunkra ugyan láthatatlan, de a növények gyökérzónájában
észlelhető kölcsönhatások. Ezeket a gyökérzet által kiválasztott anyagok
okozhatják, de ezenkívül az a jelenség is, hogy minden növényfaj a
rendelkezésre álló tápanyagok más- más csoportját hasznosítja. Az itt
ismertetendő egysoros művelés esetében a növények egymás utáni sorrendje
mellett, figyelembe vesszük a talajrétegben élő mikroorganizmus csoportok
váltakozását is. Mit kell először is mit kell tennünk? Elég nagy sorközöket
alakítunk ki, hogy a csupasz talajfelületet az egész esztendő folyamán
komposzttal takarhassuk. A kertből származó minden anyagból komposztot
készítünk, és újra hasznosítjuk. Ilyenformán a növények folyamatos
tápanyagellátása és trágyázása azt jelenti, hogy csak magával a műveléssel
felépítünk és állandóan fenntartunk egy humuszban gazdag talajréteget.
A nemkívánatos szomszédságok.
A helyesen összeválogatott növények esetében világosan
megállapítható, hogy azok egymás növekedését elősegítik. A helytelen
szomszédok azonban egymás növekedését gátolják, emiatt ezeket a társításokat
kerüljük! Van néhány nemkívánatos szomszédság, ezekre ügyeljünk!
Ilyenek:
- Bab
és hagyma
- Káposzta
és hagyma
- Petrezselyem
és fejes saláta
- Sárgarépa
és paradicsom
- Burgonya
és hagyma
A spenót nem jó előveteménye a sárgarépának, a mángoldnak
és az új-zélandi spenótnak. Ha az ember erre a néhány hátrányos kombinációra
ügyel, sok hibát már nem követhet el.
A zeller és a paradicsom mint riasztó növények.
A zeller az összes káposztaféle hernyóit elriasztja. A
kései káposztafélék mellett a zeller nem minden esetben képez nagy gumót.
A zellerhez hasonlóan a paradicsom is kiváló védő-, és
riasztónövény. Ezért a paradicsompalánták közé a sorba egyéb veszélyeztetett
növényféléket ültethetünk. Ez az ingyenes és sok munkát megtakarító
védekezési forma a környezetet sem szennyezi.
Minden növénynek meg van a maga meghatározott ható-, és
illatanyaga, s ezek időnként számunkra is érzékelhetőek. A rovarokat ezek az
illatanyagok tájékoztatják, így keresik azokat a növényeket, amelyek a
tojások lerakására vagy táplálkozásra alkalmasak. Így válnak tehát számunkra
kártékonnyá.
Ha azonban kultúráink szomszédságában egészen más illatú
és attól eltérő anyagokat kiválasztó növények vannak, akkor ezek a rovart
megtévesztik. Az itt keveredő illatkombináció eltereli őket, és további keresésre
kényszerülnek. Bár számunkra láthatatlan, a növények kölcsönhatása még a
gyökérzónában is döntő jelentőségű.
A helyrevetés előnyei.
Az egysoros művelés előnyeihez tartozik az is, hogy a
különböző sorok érési és szedési időpontjai mindig más-más vetési időt adnak
az utánuk következő kultúrák esetében is. A megüresedett sorokba kényelmesen,
biztonságosan és közvetlenül elvethetünk olyan zöldségféléket is, amelyeket
eddig mint előnevelt palántákat ültettünk.
A saláta korai kultúra, az állandó helyre való vetésre
rendkívül alkalmas. Ugyanabba a sorba vessünk mindig retket is, mert ezt a
saláta megóvja a földibolha kártételétől. A saláta megfelelően kiritkítva
biztosan növekszik. A közvetlenül helyre vetett kultúrák esetében mindig a
vetett növények előnyét állapíthatjuk meg az ültetettekkel szemben, még
azonos vetési, illetve ültetési idő mellett is. A vetett kultúrákon se
kártevők, se kórokozók nem mutatkoznak, és mindazok a problémák, amelyek épp
a saláta esetében felmerülhetnek, kezdettől fogva fel sem lépnek, ha az ember
a magvakat közvetlenül a kert talajába veti, és a későbbiekben még
ismertetendő módon a főkultúra mellé vethető gyógy- vagy fűszernövényeket
alkalmaz.
Nincs többé gond a vetésforgóval.
A vegyes kultúrával dolgozó kertésznek szinte alig kell
arra gondolnia, hogy a helyes vetésforgórendet megtartsa. A vegyeskultúrás
kertet teljesen egységesen trágyázzuk úgy, hogy a kertésznek a trágyázáson és
a vetésforgón alig kell a fejét törnie, és minden növény egészségesen
fejlődik. Amikor az ember már beletanul a vegyes kultúrába, mindez sokkal
egyszerűbb lesz. A vegyeskultúrás kert beosztása azt jelenti, hogy az ágyak
helyett sorokba vetünk, ültetünk, éspedig egy előre meghatározott
beosztásban, amit az év folyamán már nem változtatunk meg! Az egyes sorok
termésének leszedése után a kertésznek mindig meg kell fontolnia, hogy
érdemes-e még valamit vetni, azaz hogy az illető zöldségféle hozhat-e még
termést a fagyok beálltáig.
A mustár mint köztes növény.
Amikor már egy mégolyan rövid tenyészidejű zöldségfélét
sem érdemes vetni, a mustármagok még kikelnek, sőt egy csekély növekedéssel
is számolhatunk. Az előzőleg csak fellazított talajba a két sor közötti
teljes szélességben mustárt vetünk, amely részben az imént keletkezett
lyukakba hullik, míg a fennmaradókat a gereblyével könnyedén betakarjuk. A
mustármag néhány nap múlva kikel, és vastag zöld takarót alkot. Ezzel a
lehető legjobban gondoskodtunk a talajról. A növénykék szépen kizöldellnek, a
gyomokat elfojtják, gyökereik pedig mélyebbre hatolnak, mint azt gondolnánk,
a levelek a talajt árnyékolják, és amennyiben a mustár nem virágzik kevesebb
vizet párolgat, mint a takaratlan talaj. A mustárvetemény a nedves talaj
fölött árnyékoló takarót alkot. A mustárnak a kertben különös előnyei vannak.
Egyetlen más növényt sem olyan könnyű vetni és kezelni, mint a puha mustárt.
A tél beköszöntésekor javarészt különböző magasságú, zöld
mustársorokat találunk; néhány sort levelek takarnak, és vannak még sorok,
amelyekben télen szedhető zöldségek teremnek. Tavaszig az egész zöldtömeg
elkorhad, hacsak nem hóban különösen gazdag tél volt, és a hótakaró
novembertől februárig megmarad. A megfagyott zöld mustár könnyű
védőfátyolként fekszik a talajon, és a zöldségnövények saját hulladékából
származó levélanyag átfagyott, korhadó tömege takaróként fedi a sorokat.
Korai termést tél alá vetéssel.
A tél elején kell egy olyan időpontot keresni a vetéshez,
amikor már a talaj egy kissé fagyos, tehát legkorábban novemberben. A magok ekkor
már nem tudnak kicsírázni. A föld a vetés idején lehetőleg gyengén fagyos és
száraz legyen. Mindig talajjal takarjuk a magvakat, sohase tőzeggel, mivel az
rendkívül erősen tartja a hideget. Ezek a vetemények azután előbb kikelnek,
mint ahogy a talajra léphetnénk. Bizonyíthatóan akár háromhetes növekedési
előnyük is lehet. A tél alá vetéshez olyan zöldségféléket kell választanunk,
amelyek a kelés után nem túl érzékenyek a viszonylag alacsony hőmérsékletre.
Erre a célra beváltak a legkorábbi fejessaláta- és sárgarépafajták, a spenót,
a póréhagyma, a feketegyökér, a petrezselyem, a karalábé, mert ezek nem
szöknek szárba, ha alacsony hőmérséklet éri őket. Ezeket a feltételeket
figyelembe véve, már a tél elején a petrezselymet és a hagymát is vethetjük.
Kedvező hatású szomszéd növények.
Bab-káposztafélék
Káposztafélék-cékla
Paradicsom-petrezselyem
Paradicsom-hagyma
Paradicsom-káposztafélék
Paradicsom-zeller
Paradicsom-bokorbab
Karotta-hagyma
Pasztinák-hagyma
Saláta-retek
Saláta-bab
Saláta-uborka
Saláta-bokorbab
Saláta-cékla
Saláta-mángold
Borsó-káposztafélék
Borsó-zeller
Zeller-káposztafélék
Uborka-káposztafélék
Burgonya-késői káposztafélék
Burgonya-borsó
Burgonya-lóbab
Mindig zöldellő növénytömeg és talajtakarás.
A biológiai szemlélettel
gondolkodó kertész tudja, hogy egy növény növekedése, egészsége és hozama
attól függ, hogy mennyire humuszgazdag és élő a talaja. Gyengébb talajok
esetében a talajjavítás az első feladat, hogy állandó és gazdag növénytömeget
tudjunk előállítani. Az átgyökeresedett és árnyékolt talaj már korán és
folyamatosan szállítja a tápanyagokat a növények számára, s ezek növekedve,
majd elpusztulva szabaddá válnak a talajban zajló átalakulási folyamatok
számára. A növényi gyökerek helyén levegő- és vízszállító pórusok alakulnak
ki. Mindkettő szükséges a tápanyagszállításhoz és- cseréhez. Röviden az élet
fenntartásához. Ezt a talajfelületet nem szabad csupaszon hagyni, hanem
takarni, árnyékolni és ezáltal védeni kell. A számunkra olyan fontos giliszták
is ebből a takaróanyagból veszik táplálékukat. A folytonosan zöldellő
növényzet kialakítása, fenntartása és a talaj takarása, illetve a felületi
komposztfelépítése azok az eljárások, amelyek a talajt figyelemre méltóan és
tartósan javítani tudják.
Elővetemények.
A még csupasz sorközöket, ahol
korai kultúra sincs, takarjuk valamilyen előveteménnyel! Önként adódik a
megoldás, hogy amikor spenótot és egyéb korai zöldségféléket vetünk, a még
csupaszon maradó felületeket gyógy- vagy fűszernövényekkel gyökereztessük át,
hogy az a felületet árnyékolva a talaj víztartalmát megőrizze. Erre a célra
különösen jól bevált a mustár.
A
mustár.
A gyorsan csírázó mustárt
meglehetősen sűrűn vessük! Néhány napon belül a növénykék rendezett, tömött,
zöld felületet képeznek, és minden elvárásunknak megfelelnek. A mustár mint
elővetemény mindig rendkívül kedvező hatású: gyökereivel jól átszövi a
talajt, visszatartja a nedvességet, elriasztja a csigákat és más kártevőket,
és az sem elhanyagolható szempont, hogy szinte fáradtság nélkül
eltávolítható, ha a sorba vetni vagy ültetni szeretnénk.
A mustárvetést az eddig még nem
hasznosított sorokban fokozatosan leváltjuk, amikor helyette más kultúrákat
vetünk vagy ültetünk. Jó tenyérszélességűnél amúgy sem kell magasabbra nőnie,
mert a forgóban csupán előveteményként használjuk. A mustár után bármilyen
növényfaj következhet anélkül, hogy vetésforgógondok adódnának,. Hiszen
előveteményként, de köztesként is regeneráló hatása van. Ha tehát utána egyéb
zöldégfélét akarunk vetni, a mustárt egyszerűen lesaraboljuk és a talaj
felszínén hagyjuk. A talajfelszínen hagyott mustár nem zavar, ha vetés előtt
barázdát húzunk, és akkor sem, ha ültetés előtt a palánta számára lyukat
készítünk.
Összegezve azt mondhatjuk a
mustárról, hogy riasztja a kártevőket, a gyökérmaradványai gazdagítják a
talajt, ösztönzi a talajéletet, elriasztja a fonalférgeket, különösen a
burgonyáét. Ezért nagyon értékes a teljes sorszélességben vetett mustár.
A
lóbab.
A lóbab nagyon jól
felhasználható mindazon zöldségfélék előveteményeként, amelyek később
kerülnek kiültetésre, s amelyek fokozottan tápanyagigényesek. A lóbab, mint a
pillangósok általában, nitrogéngyűjtő, a mélyre hatoló gyökerein található
csomókban élő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, s azt a növények
számára felvehetővé teszik. Előveteményként természetes nitrogéntrágyázást
jelent. A tavaszi fagyok nem ártanak neki, emiatt a lóbabot nagyon korán el
lehet vetni. 30-40 cm magasra hagyjuk megnőni és azután lesaraboljuk,
zöldtömege még elég lágy, és gyorsan elkorhad. A lóbab a paradicsom-, az
uborka,- és a káposztaféle esetében is kivétel nélkül sikeres volt
előveteményként.
Egyéb
elővetemények.
Természetesen a kertészkedés
gyakorlatában más előveteményeket is alkalmazhatunk, például a zsázsát és
egyéb gyógynövényeket. A zsázsa éppoly gyorsan nő, mint a mustár, de nagyon
agresszív gyógynövény. Ha az uborkát megelőzve zsázsát vetnénk, hamarosan azt
tapasztalnánk, hogy az uborka rövid idő után kipusztul. Sohasem szabad
kétszer egymás után ugyanabba az edénybe vagy sorba zsázsát vetni, mert
önmagát sem tűri. Ezzel szemben a facélia közömbös hatású, gyors növésű
talajtakaró elővetemény lehet. A facélia egy régi, majdnem feledésbe ment
növény, amely pedig a kert számára rendkívül értékes. Finom apró magvait már
kora tavasszal vethetjük. Szakaszosan, egész évben is vethető. A sorközök jól
bevethetők vele. A facélianövénykék gyorsan finom, könnyű szőnyeget alkotnak,
árnyékolják a talajt. Levelei közt az esővíz könnyen átcsorog, jó harmatfogó,
virágjának kék színe pedig kellemes színfolt. Hosszú ideig virágzik, átható
illata vonzza a gyümölcsfák és virágzó zöldségfélék beporzásához a rovarokat.
A felettük többször látható, csoportosan repülő zengőlegyek pedig a
levéltetvek ellenségei. Tojásait is pusztítják, így érétkes segítséget
nyújtanak. A levágott növények a sorközökben jó talajtakaró komposztot adnak. |
