A híres svájci orvos, dr.
Bircher-Benner elégedetten mosolyoghat odafönn, hiszen az általa
szorgalmazott élelmiszer-kategória egyre nagyobb karriert fut be
világszerte.
Se szeri, se száma a
megszámlálhatatlan fantázianévvel ellátott, különleges
receptek alapján kevert müzliféléknek, amelyeknek java része
Európa nyugatabbra eső területein ma már biominőségben áll
rendelkezésre. Nálunk egyelőre más a helyzet. A zöm a
hagyományos vegyszeres mezőgazdaság termékeit dolgozza fel, így
azután eleve kérdéses az ilyen müzli egészségjavító hatása.
Örvendetes módon azonban az eddigi
abszolút hiány után megjelentek Magyarországon is a biomüzlik,
mégpedig több gyártótól, illetve forgalmazótól. Igaz, hogy
importanyagból, meglehetősen borsos áron, de legalább minőségi
kivitelben és összetételben.
A müzli mint gyűjtőfogalom ma már
további pontosításra szorul, hiszen a gyártók nem csupán ízlés
szerint csoportosítják és állítják össze különféle
csomagjaikat, hanem az adott müzlikategória speciális
táplálkozás-élettani hatásait is szem előtt tartva. Így
elérték, hogy bizonyos csoportok az éppen rájuk szabott müzlit
kaphassák a boltokban.
Bázismüzlik (alapmüzlik): klasszikus
összeállítású, főleg pelyhekből álló, kevés magvat
tartalmazó energiaszegény müzli-összeállítás. Kiválóan
alkalmas arra, hogy mindenki saját elképzelése szerint gazdagítsa.
Gyümölcsmüzlik: magas C-vitamin
tartalmúak, hiszen a felhasznált gyümölcs fagyasztva-szárított
kivitelben készül, mely megőrzi a gyümölcs szinte teljes
vitaminkészletét. Téli időszakban kifejezetten előnyös, továbbá
B6-vitamin tartalmánál fogva a fehérje-anyagcserét is stimulálja.
A gyümölcstartalom a teljesmag-pelyhekkel együtt elősegíti a
sejtek stabilitását.
Diós-mogyorós müzlik: magas
E-vitamin tartalmuk megköveti a szabad gyököket, sejtvédő
funkcióján túl előnyösen befolyásolja a bőr feszességét,
simaságát. A diós-mogyorós müzlikhez csírákat is adagolnak, a
fenti cél elérése érdekében. Igaz, így egy kicsit hamarabb
avasodik. Káliumtartalma enzimaktiváló hatású, míg a magas
telítetlen zsírsav-hányad előnyösen befolyásolja a vérnyomást
és a koleszterinszintet.
Pirított müzlik: melyeket az angol
szóhasználat crunchynak nevez. Magyarul ropogós. Azért ropogós,
mert a müzlialkotókat jó minőségű növényi olajon kissé
megpirítják, majd forrón mézzel vagy gabonasziruppal átvonják.
Az ilyen összeállítású müzli azon túl, hogy élvezetes
rágcsálnivaló, karotin-, E-vitamin-, A-vitamintartalmú, és az
energiaellátást is kiegyenlítetten biztosítja. A méz, a pelyhek
és az ilyen típusú müzlikben gyakran alkalmazott kókusz magas
foszfortartalma a csontrendszert támogatja. Európa más országaiban
népszerűbb, mint nálunk.
Csokis müzlik: a hagyományos müzlik
nagy slágere. A biomüzlik között is fontos a szerepe, habár a
karob még mindig tartja vezető helyét. A csokis müzli borongós
hangulatban jó kedvre derít, energiát ad. Káliumhiány esetén
előnyös.
Csicsókás müzlik: vadonatúj
kategória. Több müzligyártó slágerterméke. A csicsóka kedvező
élettani hatása nem csupán a cukorbetegek esetében nyilvánvaló,
hanem mindenkinél, akinél fontos a kalciumbevitel, a foszforforrás.
Inzulintartalma a cukorbetegek számára fontos.
A csicsóka is tartalmaz E-vitamint,
amely így a diófélékkel együtt komplettírozva jelenik meg.
Macimüzlik: találó fogalmi
meghatározás, hiszen mit is szeret a maci? Málnát és mézet.
Nos, a müzlimacik szinte mindegyike tartalmaz málnát és egyéb
erdei gyümölcsöket, melyeknek a már említett C-vitaminon kívül
magas a kálium- és a B1-, B2-, B6-vitamin komponense. A méz a
szervezet cukorháztartását kedvezőbben befolyásolja, mint a répa
vagy nádcukor. Cukorbetegek lehetőleg ne fogyasszanak macimüzlit.
A müzlik alapjait képező
gabonapelyhek általánosságban felerősítik a szervezet
ásványianyag-háztartását, hiszen bőséges mennyiségben látják
el a sejteket ásványi anyagokkal (kalcium, magnézium, foszfor,
nátrium, kálium), ugyanakkor ballasztanyagaik az emésztés
befolyásolása révén a fentebb említett speciális
hatásmechanizmusok zavartalan lefolyását is elősegítik. Kúrákhoz
javasolhatóak a célzott müzlitípusok, egészséges ember azonban
jól teszi, ha pillanatnyi ízlés szerint és váltogatva fogyasztja
azokat.
Itt is nagyon fontos, hogy az
ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó termékeket
mindig részesítsük előnyben, és ne hagyjuk becsapni magunkat a
műaromákkal feljavított olcsóbb portékáktól. Az olyan
butaságoktól pedig feltétlenül óvakodjunk, ahol teljes kiőrlésű
müzlit hirdetnek, ami nonszensz, hiszen a müzlialapanyagokat nem
őrlik (akkor liszt lenne belőlük), hanem lapítják.
Csak az olvassa el ezt az írást, aki
szereti felhasználni a maradékot, és nem szereti megfőzni az élő
ételt. Ezt a kettőt egyesíti az én találmányom, az élő
almáspite.
Kell hozzá egy adag száraz kenyér
vagy kifli, vagy zsemle – netán kalács. Ez lehet most kivételesen
fehér is, mert sütemény lesz belőle.
De először kétszersült lesz, mert
ujjnyi vastag csíkokra vágva megpirítjuk sütőben vagy
kenyérpirítóban. Akinek goffrisütője van, az még jobb, abban is
sütheti. Az alap már készen van, meleg is, mert megsült.
Egy icipici vajjal vagy olajjal
megkenhetjük, és rátesszük a tölteléket, de most nem két
tészta közé, csak a tetejére.
Almát reszelünk a négyoldalú
reszelő durvább oldalán. Egy kevés citromlevet cseppenthetünk
rá, ha fehéren akarjuk tartani. Ha nem fontos, hogy fehér legyen,
hagyjuk megbarnulni, pár perc elég hozzá. Keverjünk bele
ugyanannyi pattogatott amarántot, mint az alma volt. Esetleg egy
kávéskanálnyi mézet, ha az alma savanykás lenne. Adhatunk hozzá
két evőkanálnyi zsemlemorzsát, ha túlságosan leveses.
Keverhetünk bele darált szezámmagot vagy darált napraforgómagot.
Adhatunk hozzá őrölt gyömbért, késhegynyi fahéjat. Terítsük
a masszát a pirított szeletekre, díszítsük a tetejét dióval,
tökmaggal, mogyoróval vagy mosott, áztatott mazsolával.
Tegyük vissza a sütőbe vagy pirítóba
az egészet, hogy egy kicsit melegedjen. De csak egy kicsit! Ne
menjen tönkre az élő alma. Reszelt nyers tökkel-mákkal ugyanígy
elkészíthetjük, az összes rétestöltelék használható rá.
Csak nem sütjük, és pillanatok alatt készen van.
A birs nyákoldó, nyugtató hatású,
télen szinte mindennap kellene ennünk, annyira hasznos az
ízületeinknek. De nem agyoncukrozott kompótnak és birssajtnak.
Csak ezt a két formáját ismerjük, ha egyáltalán esszük. Pedig
nagyon finom tud lenni magában megsütve is. Szeleteljük ujjnyi
vastagra a darabokat, és ha nagyon nehéz már a közepét
fölvagdalni, hagyjuk egyben, főzzük meg a csumákat egy kevés
lében, ízesítsük egy kis fahéjjal, és igyuk meg a levet
édesítés nélkül. A szeleteket tegyük tepsibe, de tehetjük
lábosba vagy a régi kis party-grill sütőbe, aki olyan gazdag,
hogy van még neki az átkos időkből ez az olcsó és praktikus
szerkentyű. Süssük meg a szeleteket szép aranybarnára, az alja
karamellás legyen, a teteje puha. Esetleg kell alá egy kis víz,
attól függ mennyire leveses a birs. Vágott vagy darált mandula,
dió, tökmag, napraforgómag, szezámmag – mind jó a tetejére. A
hedonisták csurgathatnak rá a végén, ha megsült, egy icipici
mézet is. Ha viszont csak apróra vágjuk, és héjastul megfőzzük
levében, cukor nélkül, a főtt darabokat hozzákeverhetjük párolt
zöldséghez. Például sárgarépával, vékonyra gyalult zellerrel
pár percig kevés vízzel párolva, apróra vágott nyers hagymával,
egy kiskanál hidegen sajtolt olajjal nagyon jól ízesíthető a
főtt birs. Illenek egymáshoz az ízeik, ha egyszer valaki
kipróbálja nem bánja meg.