A híres svájci orvos, dr.
Bircher-Benner elégedetten mosolyoghat odafönn, hiszen az általa
szorgalmazott élelmiszer-kategória egyre nagyobb karriert fut be
világszerte.
Se szeri, se száma a megszámlálhatatlan
fantázianévvel ellátott, különleges receptek alapján kevert
müzliféléknek, amelyeknek java része Európa nyugatabbra eső
területein ma már biominőségben áll rendelkezésre. Nálunk
egyelőre más a helyzet. A zöm a hagyományos vegyszeres
mezőgazdaság termékeit dolgozza fel, így azután eleve kérdéses
az ilyen müzli egészségjavító hatása.
Örvendetes módon azonban az eddigi
abszolút hiány után megjelentek
Magyarországon is a biomüzlik,
mégpedig több gyártótól, illetve forgalmazótól. Igaz, hogy
importanyagból, meglehetősen borsos áron, de legalább minőségi
kivitelben és összetételben.
A müzli mint gyűjtőfogalom ma már
további pontosításra szorul, hiszen a gyártók nem csupán ízlés
szerint csoportosítják és állítják össze különféle
csomagjaikat, hanem az adott müzlikategória speciális
táplálkozás-élettani hatásait is szem előtt tartva. Így
elérték, hogy bizonyos
csoportok az éppen rájuk szabott müzlit kaphassák a boltokban.
Bázismüzlik (alapmüzlik):
klasszikus összeállítású, főleg pelyhekből álló, kevés
magvat tartalmazó energiaszegény müzli-összeállítás. Kiválóan
alkalmas arra, hogy mindenki saját elképzelése szerint gazdagítsa.
Gyümölcsmüzlik:
magas C-vitamin tartalmúak, hiszen a felhasznált gyümölcs
fagyasztva-szárított kivitelben készül, mely megőrzi a gyümölcs
szinte teljes vitaminkészletét. Téli időszakban kifejezetten
előnyös, továbbá B6-vitamin tartalmánál fogva a
fehérje-anyagcserét is stimulálja. A gyümölcstartalom a
teljesmag-pelyhekkel együtt elősegíti a sejtek stabilitását.
Diós-mogyorós müzlik: magas
E-vitamin tartalmuk megköveti a szabad gyököket, sejtvédő
funkcióján túl előnyösen befolyásolja a bőr feszességét,
simaságát. A diós-mogyorós müzlikhez csírákat is adagolnak, a
fenti cél elérése érdekében. Igaz, így egy kicsit hamarabb
avasodik. Káliumtartalma enzimaktiváló hatású, míg a magas
telítetlen zsírsav-hányad előnyösen befolyásolja a vérnyomást
és a koleszterinszintet.
Pirított müzlik: melyeket
az angol szóhasználat crunchynak nevez. Magyarul ropogós. Azért
ropogós, mert a müzlialkotókat jó minőségű növényi olajon
kissé megpirítják, majd forrón mézzel vagy gabonasziruppal
átvonják. Az ilyen összeállítású müzli azon túl, hogy
élvezetes rágcsálnivaló, karotin-, E-vitamin-, A-vitamintartalmú,
és az energiaellátást is kiegyenlítetten biztosítja. A méz, a
pelyhek és az ilyen típusú müzlikben gyakran alkalmazott kókusz
magas foszfortartalma a csontrendszert támogatja. Európa más
országaiban népszerűbb, mint nálunk.
Csokis müzlik: a
hagyományos müzlik nagy slágere. A biomüzlik között is fontos a
szerepe, habár a karob még mindig tartja vezető helyét. A csokis
müzli borongós hangulatban jó kedvre derít, energiát ad.
Káliumhiány esetén előnyös.
Csicsókás müzlik: vadonatúj
kategória. Több müzligyártó slágerterméke. A csicsóka kedvező
élettani hatása nem csupán a cukorbetegek esetében nyilvánvaló,
hanem mindenkinél, akinél fontos a kalciumbevitel, a foszforforrás.
Inzulintartalma a cukorbetegek számára fontos.
A csicsóka is tartalmaz E-vitamint, amely
így a diófélékkel együtt komplettírozva jelenik meg.
Macimüzlik: találó
fogalmi meghatározás, hiszen mit is szeret a maci? Málnát és
mézet. Nos, a müzlimacik szinte mindegyike tartalmaz málnát és
egyéb erdei gyümölcsöket, melyeknek a már említett C-vitaminon
kívül magas a kálium- és a B1-, B2-, B6-vitamin komponense. A méz
a szervezet cukorháztartását kedvezőbben befolyásolja, mint a
répa vagy nádcukor. Cukorbetegek lehetőleg ne fogyasszanak
macimüzlit.
A müzlik alapjait képező gabonapelyhek
általánosságban felerősítik a szervezet
ásványianyag-háztartását, hiszen bőséges mennyiségben látják
el a sejteket ásványi anyagokkal (kalcium, magnézium, foszfor,
nátrium, kálium), ugyanakkor ballasztanyagaik az emésztés
befolyásolása révén a fentebb említett speciális
hatásmechanizmusok zavartalan lefolyását is elősegítik. Kúrákhoz
javasolhatóak a célzott müzlitípusok, egészséges ember azonban
jól teszi, ha pillanatnyi ízlés szerint és váltogatva fogyasztja
azokat.
Itt is nagyon fontos, hogy az ellenőrzött
ökológiai gazdálkodásból származó termékeket mindig
részesítsük előnyben, és ne hagyjuk becsapni magunkat a
műaromákkal feljavított olcsóbb portékáktól. Az olyan
butaságoktól pedig feltétlenül óvakodjunk, ahol teljes kiőrlésű
müzlit hirdetnek, ami nonszensz, hiszen a müzlialapanyagokat nem
őrlik (akkor liszt lenne belőlük), hanem lapítják.
Csak az olvassa el ezt az írást, aki
szereti felhasználni a maradékot, és nem szereti megfőzni az élő
ételt. Ezt a kettőt egyesíti az én találmányom, az élő
almáspite.
Kell hozzá egy adag száraz kenyér vagy
kifli, vagy zsemle – netán kalács. Ez lehet most kivételesen
fehér is, mert sütemény lesz belőle.
De először kétszersült lesz, mert ujjnyi
vastag csíkokra vágva megpirítjuk sütőben vagy kenyérpirítóban.
Akinek goffrisütője van, az még jobb, abban is sütheti. Az alap
már készen van, meleg is, mert megsült.
Egy icipici vajjal vagy olajjal
megkenhetjük, és rátesszük a tölteléket, de most nem két
tészta közé, csak a tetejére.
Almát reszelünk a négyoldalú reszelő
durvább oldalán. Egy kevés citromlevet cseppenthetünk rá, ha
fehéren akarjuk tartani. Ha nem fontos, hogy fehér legyen, hagyjuk
megbarnulni, pár perc elég hozzá. Keverjünk bele ugyanannyi
pattogatott amarántot, mint az alma volt. Esetleg egy kávéskanálnyi
mézet, ha az alma savanykás lenne. Adhatunk hozzá két evőkanálnyi
zsemlemorzsát, ha túlságosan leveses. Keverhetünk bele darált
szezámmagot vagy darált napraforgómagot. Adhatunk hozzá őrölt
gyömbért, késhegynyi fahéjat. Terítsük a masszát a pirított
szeletekre, díszítsük a tetejét dióval, tökmaggal, mogyoróval
vagy mosott, áztatott mazsolával.
Tegyük vissza a sütőbe vagy pirítóba az
egészet, hogy egy kicsit melegedjen. De csak egy kicsit! Ne menjen
tönkre az élő alma. Reszelt nyers tökkel-mákkal ugyanígy
elkészíthetjük, az összes rétestöltelék használható rá.
Csak nem sütjük, és pillanatok alatt készen van.
A birs nyákoldó, nyugtató hatású,
télen szinte mindennap kellene ennünk, annyira hasznos az
ízületeinknek. De nem agyoncukrozott kompótnak és birssajtnak.
Csak ezt a két formáját ismerjük, ha egyáltalán esszük. Pedig
nagyon finom tud lenni magában megsütve is. Szeleteljük ujjnyi
vastagra a darabokat, és ha nagyon nehéz már a közepét
fölvagdalni, hagyjuk egyben, főzzük meg a csumákat egy kevés
lében, ízesítsük egy kis fahéjjal, és igyuk meg a levet
édesítés nélkül. A szeleteket tegyük tepsibe, de tehetjük
lábosba vagy a régi kis party-grill sütőbe, aki olyan gazdag,
hogy van még neki az átkos időkből ez az olcsó és praktikus
szerkentyű. Süssük meg a szeleteket szép aranybarnára, az alja
karamellás legyen, a teteje puha. Esetleg kell alá egy kis víz,
attól függ mennyire leveses a birs. Vágott vagy darált mandula,
dió, tökmag, napraforgómag, szezámmag – mind jó a tetejére. A
hedonisták csurgathatnak rá a végén, ha megsült, egy icipici
mézet is. Ha viszont csak apróra vágjuk, és héjastul megfőzzük
levében, cukor nélkül, a főtt darabokat hozzákeverhetjük párolt
zöldséghez. Például sárgarépával, vékonyra gyalult zellerrel
pár percig kevés vízzel párolva, apróra vágott nyers hagymával,
egy kiskanál hidegen sajtolt olajjal nagyon jól ízesíthető a
főtt birs. Illenek egymáshoz az ízeik, ha egyszer valaki
kipróbálja nem bánja meg.