Kedvenc íróimtól néhány írás.
Fohász Mindegy, mikor, és hol, születtél, élsz s lakol, határon innen, vagy túl, életed kereke lassan fordul. Magyarul dobogó szíved, soha nem csalt meg téged, életnek forgó szele, terelhet kelet fele, vagy nyugat irányába, sodorjon sorsod árja, himnusz, ha megszólal, szemedbe könnyeket csal, felnézel a magas égre, mindenhatót esdve kérve, fohászként zenged a dalt, "Isten, áld meg a magyart." 2007.02.22 Faska Károly, Rimaszombat
Papp Lajos: Az én miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele, Mikor nem csönget rád
soha senki se, Mikor sötét felhő borul életedre, Mikor,
kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe, Ó lélek, ne csüggedj!
Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, reményteljesen, S
fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad, Mikor kérdésedre
választ a csend nem ad, Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene! Ó lélek, ne
csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel
rebegd: Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág, Mikor elnyomásban
szenved az igazság, Mikor a Pokol szabadul a Földre, Népek
homlokára Káin bélyege van sütve, Ó lélek, ne csüggedj! Ne
törjél bele! Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog, S
kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság, Mikor életednek nem
látod a hasznát, Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne! Ó lélek, ne
csüggedj! Ne keseredj bele! Nézz fel a magasba, hajtsd meg
homlokod, S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol, Mikor a drágaság az
idegekben táncol, Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen, S
millió szegény a nincstől hal éhen, Ó lélek, ne csüggedj!
Ne roskadj bele! Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed, S
kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz, Mikor hited gyöngül, –
sőt, ellene támadsz, Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem
erőd, Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT, Ó lélek,
ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd
Istenedet: Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek, Munkád
elismerik, lakást is szereznek, Mikor verítékig hajszoltad
magad, Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak… Ó
lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba,
sírd el Teremtődnek: Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják, Mikor a béke
sehol, csak egymást gyilkolják, Mikor népeket a vesztükbe
hajtják, S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?! Ó
lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s
könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a rossz, támad, s
tombol… URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL! MENTS MEG A
GONOSZTÓL!
ÁMEN.
UTÓHANG
S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden, Távozz
Sátán – szűnj vihar! BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek: Pokoli hatalmak
rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, ÉN
PÁSZTOROTOK vagyok, S a végső időkig – VELETEK MARADOK!
|