Wass Albert: 1908.
január 8-án született
Válaszúton, Erdélyben. Meghalt
Astorban, Florida, USA, 1998. február
17.)
erdélyi magyar író és költő.
Az erdélyi
magyar irodalom
Magyarországon csak halála után felfedezett alakja volt.
Egyik leghíresebb könyve a
Kard és kasza, amely több generációs családi életrajz
formájában áttekinti a történelmünket
1050-től
egészen a mai korig.
1944-től
Németországban, majd
1952-től
haláláig az
Amerikai Egyesült Államokban élt.
Nicolae Ceauşescu elnökségének éveiben Romániában könyveit
betiltották. Műveit
Magyarországon a
rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban itt szinte
ismeretlen volt.
Irodalmi munkásságának kritikai
feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az
1990-es évek végétől az
erdélyi olvasók mellett a magyarországi olvasóközönség
körében is folyamatosan növekszik.
2005-ben
A Nagy Könyv című magyarországi felmérésben az egyik
legkedveltebb magyar írónak bizonyult:
A funtineli boszorkány című művét az olvasók a
legnépszerűbb 12 magyar regény közé választották, az 50
legnépszerűbb magyar regény között pedig további két műve is
szerepel: az
Adjátok vissza a hegyeimet! és a Kard és kasza.
Származása: A
Wass család eredete az
Árpád-korig vezethető vissza, és egyike
Erdély legrégibb nemesi családjainak.A család
1744-ben,
Mária Teréziától kapott grófi címet.Ifjúsága
A Kolozsvár melletti Válaszúton, a Bánffy-kastélyban született.
Szülei korán elváltak, így leginkább nagyapja, Wass Béla
jelentette a biztos pontot gyermekkorában.[5]. Középiskolai
tanulmányait Kolozsváron a Farkas utcai Református Kollégiumban
végezte. 1926-ban érettségizett.
Debrecenben, a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, és
szerzett erdészeti diplomát. A németországi Hohenheimben és
Párizsban, a Sorbonne-on tovább tanult, és újabb erdőmérnöki, és
vadgazdasági diplomákat szerzett. Erdélybe apja betegsége miatt
1932-ben tért vissza, egy ideig azonban nem tudott még a családi
ügyekkel foglalkozni, mert a román hadseregben a kötelező
sorkatonai szolgálati idejét töltötte.
Első felesége unokatestvére, Wass Ilona lánya, Siemers Éva
(1914–1991) lett. „Családi nyomásra 1935-ben feleségül vettem
unokahúgomat, a hamburgi Siemers Évát. Így sikerült csak
megóvnunk a családi birtokot a csődbejutástól.”
Hat gyermek (Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza, Endre) apja, akik
közül Csaba hároméves korában meghalt. Wass Huba jelentős
karriert futott be az amerikai hadseregben. Dandártábornoki
rangot ért el, és részt vett egyebek között az 1991-es Sivatagi
vihar hadművelet harcászati terveinek kidolgozásában.
Nagyapja, Wass Béla (1853–1936) halála után átvette az egyházi
tisztségét, így az erdélyi magyar református egyház kerületének
főgondnoka lett.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) alapján Erdély
északi része visszakerült Magyarországhoz. A következő év elején
Wass Albertet a magyar Mezőgazdasági Minisztérium
erdészfelügyelőnek nevezte ki Dés településre. Két hónappal
később pedig a kolozsvári Ellenzék című lap irodalmi
szerkesztője lett.
A
háború alatt
Mint tartalékos tiszthelyettes 1942 májusától három hónapos
katonai kiképzésen vett részt, melynek végeztével a Magyar
Királyi Lovasság zászlósi rangját kapta meg. A következő év
márciusában a lap főszerkesztőjét behívták a hadseregbe, Wass
megbízott helyettes lett. Wass Albert saját életrajzában meséli
el, hogy alig három hónap után „két német a Gestapótól behatolt
a szerkesztőségbe, felmutatva a parancsot, hogy a német hadsereg
megbízásából »felügyelniük« kell a lapot, egyszerűen kisétáltam
az irodámból, és felmentem a hegyekbe. Két hét múlva édesapám
régi barátja, Veress Lajos tábornok üzent, hogy a németek
»keresnek« engem. Hogy elkerülje a kellemetlenségeket, Veress
tábornok, aki az Erdélyben állomásozó magyar hadsereg
parancsnoka volt, egyenruhát adott nekem, s mint alhadnagyot
Ukrajnába küldött a 9. Magyar Királyi Lovassággal, ahonnan csak
karácsonykor tértem vissza." Ezt a feladatot olyan jól látta el,
hogy kétszer is megkapta a vaskeresztet.
Wass különböző beosztásokat látott el a hadseregben, majd 1944
áprilisától Veress Lajos tábornok szárnysegédje lett. A háború
vége felé közeledvén a szovjet csapatok (majd később a románok
is) egyre beljebb nyomultak. 1944 decemberében mutatták volna be
egy drámáját a Nemzeti Színházban, de a bemutató az ostrom miatt
elmaradt.
A II. világháború utolsó szakaszát katonatisztként élte át. Nem
várta meg Észak-Erdély újbóli román elfoglalását, 1945 húsvétján
lépte át a nyugati határt, az emigrációt választotta.
Emigrációban
Először
Sopronba utazott, majd
1952-ig
Németországban élt,
Bleichbachban, később
Hamburgban. Onnan négy fiával,
1951.
szeptember 21-én az amerikai hatóságok megfelelő
vizsgálatainak lefolyása után (egészségügyi, illetve hatósági
vizsgálatok) az
Egyesült Államokba utazott, ahol nyugdíjaztatásáig, a
floridai egyetem nyelvi laborjában tevékenykedett. Feleségét
tüdőbaja miatt nem engedték beutazni az Államokba, ő Endre
fiával Németországban maradt, később el is váltak.
A román Néptörvényszék
1946
tavaszán Wass Albertet távollétében halálra ítélte háborús
bűnökért és gyilkosságért. Azzal vádolták, hogy
1940-ben
az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy
ortodox pap családjának és néhány románnak, a helyi zsidó
kereskedőnek és családjának, valamint az ortodox román pópának
és annak magyar szolgálójának a kivégzését.
A román hatóságok többször is
kérték kiadatását,
1979-ben
az USA Igazságügyi Minisztériuma többszöri átvizsgálás után, nem
kellő megalapozottságára hivatkozva elutasította a kérelmet. Ez
történt akkor is, amikor a Wiesenthal alapítvány tett
feljelentést ellene, mivel azok között az emberek között,
akiknek kivégzésére állítólag parancsot adott, két zsidó is
volt. Az USA az ügy átvizsgálása után ejtette a vádakat.
Wass Albert többször is azt
állította, hogy a román kommunista állam titkosrendőrsége, a
Securitate merényletek sorozatával igyekezett őt megölni –
ezt azonban nem sikerült bizonyítania.
Wass Albert 1952-ben újranősült,
a skót származású Elisabeth McClaint (1906–1987) vette
feleségül.
Az Egyesült Államokban töltött
emigrációja során a
Floridai-félsziget közepén elhelyezkedő
Ocala Nemzeti Park területén lakott haláláig (egyes
híradások szerint öngyilkos lett). Ténylegesen saját
vadászpuskájával végzett magával: szájába vette a puska csövét,
s elsütötte a fegyvert.
Astorban (Florida)
halt meg
1998-ban.
Nehéz anyagi helyzetbe került, mert
szélhámosok kiforgatták a vagyonából (ami leginkább temérdek
könyvének szerzői joga volt). Végső kívánsága teljesült azzal,
hogy hamvai Erdélyben, a
marosvécsi (az egykori Kemény-) kastély kertjében,
Kemény János mellett nyugszanak.
Magyar
állampolgársága
A magyar sajtóban évekig tartotta
magát az a vélekedés, hogy Wass Albert magyar állampolgárságát,
többszöri kérvényezése ellenére, haláláig sem kapta vissza, s
állampolgársági kérelmét a magyar állam rendre elutasította,
arra hivatkozva, hogy a párizsi békeszerződés szerint újra
automatikusan román állampolgár lett.
2007-ben
Simicskó István és
Babák Mihály országgyűlési képviselő arra kérte
Sólyom László köztársasági elnököt, hogy adjon posztumusz
állampolgárságot Wass Albertnek. Az elnöktől azt a választ
kapták, hogy ez több okból nem lehetséges, amelyek közül a
legfontosabb, hogy Wass
1997-ben
már megkapta a magyar állampolgárságot - az író magyar
állampolgárként halt meg. Ugyanakkor az állampolgárságot
igazoló okirat csupán egy éves időtartamra szólt, melyet az író
sérelmesnek tartott, s nem is élt vele.
Irodalmi munkássága
A fiatal gróf számára az irodalmi
sikert az
1934-ben
megjelent
A farkasverem című regénye hozta meg, aminek
köszönhetően
Baumgarten-díjban részesült és több irodalmi társaság is
tagjává fogadta.
Molter Károly az 1941-ben megjelent Erdélyi elbeszélők
című antológiában így méltatta:
"Természetérzéke, tájmegidéző
képessége csodálatos. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű,
nagyvonalú alkotások. A fiatal erdélyi prózaírók közül kiválik
egyéni hangjával, látásmódjával; izgalmas történetei úgy áradnak
belénk, mint egy forró vérhullám."[7] |